Tündértorta 1.rész - Az alapok

A cupcake helyett használjuk inkább a tündértorta elnevezést, jó? Angliában nevezik így, és nekünk jobban is tetszik. :) Ígértünk egy kis összefoglalót a készítésükről, hát kezdjünk is bele. Mi is sok mindent most tanulunk még, de hát miért ne tanulhatnánk együtt?
A szép végeredmény ott kezdődik, hogy megpróbálunk szép formájú sütit sütni. Nem jó, ha túl magas, ha szétreped, ha eldeformálódik. Akkor szép, ha éppen picit púpos, és ez a kis púp szabályos.
Bár attól is függ, mit tervezünk velük. Ha krémet teszünk rájuk, akkor laposabb a jobb, ha fondant bevonattal díszítjük, akkor picit lehet magasabb.
Hát, mondanunk sem kell, egy ideig kísérleteztünk, mire rájöttünk, hogyan is kell szépeket sütni...
Mire ilyenekből:

Ilyenek lettek:

Receptet nem írnék, hogy most a technikáé legyen a főszerep, de az itt megtalálható nagyon jó, amiből a tortát sütöttem.
Első lépésként fontos, hogy a tésztát meddig töltjük. Nekünk a sütőpapír kb 2/3 részig megtöltése jött be, ebből készül olyan, mint a fenti. Ha kicsit laposabb kell, természetesen kicsit kevesebb tészta megy bele. Ezt legjobb, ha fentről öntjük egy edényből úgy, hogy ne csöpögjön ide-oda.

Ezek a szülinapi sütikhez sültek:

És most jön egy fontos lépés, a sütés! Én valamiért mindent légkeverésen sütöttem egy időben. Magam sem tudom miért. Légkeveréssel sültek a csúnyák. Aztán egyszer csak nem kapcsoltam be, és lőn csoda! Gyönyörű szépek lettek! Előmelegített, 180 fokos sütőben, légkeverés nélkül, nálam átlag 20 percig sülnek. Ha eddig légkeveréssel sütöttétek, a kedvemért próbáljátok meg, hogy kikapcsoljátok, és egy kicsit tovább sütitek. Nagyon más a végeredmény!
Ha kihűltek, lehet velük dolgozni. Ha csak krém kerül rájuk, akkor a tésztával nem bűvészkedünk tovább.
Ha fondant bevonat, akkor a tetejéből egy icipicit, szabályosan levágunk, és azt krémmel helyettesítjük. Itt odafigyelünk, hogy egyenletesen kenjük el, és aztán megy rá a fondant. Bár készítettük már úgy is, hogy nem vágtunk le a tetejéből, és úgy ment rá a krém.
No de ne szaladjunk előre! A következő résznek ez lesz a témája. Ma megsütöttük a tökéletes formát, legközelebb keressük a legjobb krémet, és megmutatjuk a fondant bevonat ráhelyezését is.
Addíg pár kép még. Jó sütést! :)

Julia

Egy kis köszönet...

Olyan furcsa, még csak 3 hónapja lesz, hogy elindítottuk a blogunkat. Mintha hosszabb idő telt volna el...
Mikor indultunk, az egésznek nem volt tétje. Úgy voltunk vele, ha csak a barátok olvasnak minket, már azért is megéri. Persze szerettük volna, hogy előbb-utóbb legyenek más olvasóink is.
De ami történt, arra nem számítottunk. Így, pár hónap elteltével már átlag napi 1000 oldal megnyitásunk van, a facebookon kis közösségünk pedig már 1000 fő fölött jár!!! Nekünk ezek nagyon nagy számok...
Sorra kapjuk a visszajelzéseket, hogy tetszik, amit csinálunk, és szerettek minket. Ez nagyon szuper érzés ám! Örülünk minden észrevételeteknek, vagy  annak, ha megsütitek valamelyik tortánkat, sütinket, vagy éppen valamelyik ötletünkben találjátok meg a rég keresett választ.
Van még számtalan receptünk, amik megsütésre várnak, sok barkácsötletünk, amik az elkészítésükre várnak, és rengeteg lelkesedésünk, ami nem vár semmire, csak úgy van. :)
Köszönjük, hogy olvastok minket!!!

Julie és Julia

Ki mondta, hogy csak uborkát lehet kovászolni?

Mi nagyon szeretjük a kovászos uborkát. Még az icipici 1 éves babánk is élvezettel tolja befelé.:)
Egy nyári, teraszon uborkát ropogtatós estén vetette fel a férjem, hogy miért csak uborkát kovászolunk? Tényleg, miért? Ki tudja? El is döntöttük hamarjában, hogy kipróbáljuk a kovászolás technikáját mindenféle zöldségen. Direkt nem néztünk utána a neten, hogy mit is szoktak még kovászolni más emberek, nehogy befolyásolva legyünk...
Vettünk hagymát, cukkinit, karfiolt, paprikát, kicsi zöld dinnyéket, pfefferoni paprikát, és persze uborkát kontrollként.
Ezúttal se kaprot, se fokhagymát nem tettünk hozzá, csak sós vizet és kenyeret.
A zöldségeket jó alaposan megmostuk, a hagymát meghámoztuk, a nagyobb darab zöldségeket felvágtuk. Az uborkákat, a cukkinit és a dinnyét bevagdostuk.
Egy nagy befőttes üvegbe jó szorosan egymás mellé-alá betömködtük őket. Meleg sós vízzel / literenként egy evőkanál só / nyakon öntöttük, a tetejére egy szelet kenyeret helyeztünk. / A kenyeret is ellepte a víz / Egy pohárral leszorítottuk a kenyeret, és egy kistányérral lefedtük.
/ Erre köveket pakoltunk, hogy véletlenül se akarjanak mozogni.:) /
Kitettük a napra, ez pont a hatalmas kánikulában volt. 3 forró napon át kovászolódtak a zöldségek.

És hogy milyen lett a végeredmény?  Meglepően jóóó! Egyedül a brokkoli nem lett finom, az kemény maradt.
Személyes kedvencem a hagyma és a paprika. Ropogós maradt mindkettő, egyszerűen szuper!
De jó lett a cukkini, és a dinnye is, ezek ízben és állagban nagyon hasonlítanak a hagyományos savanyúsághoz.
A pfefferoni paprika miatt minden zöldségnek finom, enyhén csípős íze lett, ami még adott hozzá egy kis pluszt. Az uborka pedig most is ropogós, és extrafinom lett, mint mindig.
Mi azt vontuk le ebből a kis kovászolás mókából, hogy érdemes próbálkozni! Még lesz pár szép meleg napunk, fussatok el a zöldségesbe, és kovászoljatok!

Julia

Ceruzatartó a falon

Kezdődik az iskola!!! Megelőzendő a kismillió " Anya, hol van a ceruzám / radírom / hegyezőm? " kérdést, a falhoz fixáltuk a ceruza és egyéb iskolaszerek tartóját. Hátha így nem tűnnek el...Hátha...:)

Ezt az egyszerű, de mégis mutatós tárolót Ti is könnyen elkészíthetitek. 3 db konzervdoboz kell hozzá, ezeket öltöztettem be színes-mintás textilekbe.



Maga az öltöztetés nem bonyolult, a textilt úgy méreteztem, hogy kicsit több, mint kétszer olyan hosszú legyen, mint a doboz magassága, szélességében pedig kb 1-1.5 cm-el legyen nagyobb a doboz kerületénél.
Ragasztópisztollyal ragasztottam az anyagot a dobozhoz, az alábbi képsorok szerint. Nem az egész felületet ragasztottam, csak csíkokban, de nagyon jól odafixálta a textilt. Az aljára, hogy szebb legyen, a ragasztás után még egy kis kört illesztettem.

A felhelyezés úgy történt, hogy egy kb 5x30 cm-es fa lécet akril festékkel 2x átfestettem, majd száradás után 2 helyen felfúrtuk a falra.
Erre ragasztottuk ugyancsak pisztollyal a dobozokat. Ezek nem fognak nagy súlyt cipelni, de ha valaki más célra készíti, érdemes a dobozokat is odafúrni / szögelni / a fához.
Pontos illesztéshez a szakácskönyveket hívtuk segítségül.:)

Összességében tényleg nem nagy munkával egy nagyon jópofa tároló készült. Nekünk annyira megtetszett, hogy azon gondolkodunk, más célra is készítenénk hasonló szépségeket. Például zsebkendők tárolására, evőeszközöknek, stb...

Julia

Mikor nekem sütnek...

Sokan kérdeztétek, hogy 3 gyerkőc mellett hogyan tudok időt szakítani a blogra. Hát úgy, hogy sokszor a srácokkal együtt sütünk, barkácsolunk. Így nagy boldogság nekem látni, hogy ragad rájuk a dolog, egyre jobban szeretnek a konyhában sündörögni, vagy éppen festegetni.
Egyik nap arra kértek, hogy tartsam távol magam a konyhától... Persze sejtettem, hogy készül valami, és néha kukucskáltam is...Nagyon jó volt látni, ahogy a testvérek együtt sütnek, cukormasszát formáznak nagy egyetértésben. /Ami nálunk azért nem mindig van.../
A meglepetés csokis muffin volt, amiket szépen feldíszítettek. Szívemnek legkedvesebbek mégis az anya feliratú sütik voltak. :)

Julia

Neked van hobbid?

Mindig is utáltam azt a kérdést, hogy " Mi a hobbid? " Egész egyszerűen azért, mert nekem sosem volt. Több kis embergyerek nevelése, és munka között örültem, ha nézhetek ki a fejemből csendben. Ez hobbi?

Közben mindig is irigyeltem azokat, akiknek van. Mikor a " hobbi " már inkább rajongás, vagy megszállottság. Vagy nevezzük bárminek. Valami, amire nem sajnálnak emberek időt, pénzt, türelmet. Valami, amiről szeretettel a hangjukban, szenvedéllyel a szemükben mesélnek...

 Pedig én is sokáig úgy kerestem. De ez sajnos nem egy olyan dolog, hogy na most leülök, és kigondolom miért fogok rajongani. Sok minden tetszett nekem is, de nem jött el eddig az a VALAMI...

Majd vidéki lettem, sok minden lenyugodott és lecsendesedett körülöttem. És akkor egyszer csak megjött a VALAMI. Olyan helyről, ahonnan sosem vártam. A konyhából... Először csak egy tortát akartam megsütni. Aztán még több tortát. Már nem csak magunknak, hanem a családnak, barátoknak is. Furán éreztem magam, mikor néha egy-egy torta átadása után azt mondták, erre születtem. Dehogy születtem erre, csak szeretek sütni! Hát ezért tanultam ennyit, hogy erre szülessek? Hát ezért...

Lassan kezdtem el rájönni, hogy tényleg ez az, amit imádok. Képes vagyok 40 fokban is sütni, családom boldogságára, csak azért, mert ki kell próbálnom valami újat.

Este, mikor már halál fáradt vagyok, bújom a netet, és ötleteket keresek. De igazán akkor éreztem először, hogy ez már a VALAMI, mikor nemrég azt kaptam kedvesemtől szülinapomra, hogy elvitt egy cukrászkellékeket árusító üzletbe. Olyan volt, mint a '80-as években, mikor kisgyerekként először jutottam ki Bécsbe, és tátott szájjal bámultam az üzleteket. Szavakban ezt nehéz elmondani. Mint egy csodaboltban, ahol már-már mesebeli dolgokat árulnak. Mindent megvettem volna, alig tudtam kiválasztani azokat az alap darabokat, amikre most a kezdeteknél mindenképpen szükségem van. Legalább mostantól nekem nem lesz nehéz karácsonyi ajándékot választani...:)

Mikor minap sütöttem egy egyszerűbb sütit, a drágám megkóstolva azt mondta, hogy "ez sokkal finomabb, mint a macaron, pedig azzal  bíbelődsz vagy fél napot..."

Akkor csak álltam, és rájöttem, hogy ez már biztos! Itt van! Időt, pénzt, türelmet nem sajnálva megszállott lettem! Végre! Nem kerestem, és  nem is gondoltam volna soha, hogy a sütés hozza meg ezt a várva várt "hobbit".

De iszonyatosan jó érzés! Imádom, mikor kigondolok egy tortát, és sikerül megsütni. A színátmenetes tortát például mikor kitaláltam, alig vártam, hogy megsüthessem végre. Számoltam a napokat, mint egy kisgyerek. Azon kaptam magam, hogy én, az állítólagos "felnőtt", azzal nyaggatom a lányomat, hozzuk előbbre a szülinapját...:)) Megszállott vagyok? IGEN! De imádok megszállott lenni! Szeretek szépet alkotni, és utána látni, hogy boldog, akinek készült. Kis dolog az életben egy torta? Lehet... De mégis valami pluszt hoz egy napba. Főleg, ha az születésnap, vagy esküvő.

Már alig várom, hogy megsüthessem a kisorsolt szerencsés pár/ok/ esküvői tortáját. Megterveztem, lerajzoltam, próbasütöttem, ugyanazzal a rajongással, amivel minden tortát készítek.

Most már bárki megkérdezheti, mi a hobbim, boldogan válaszolok! No, és Nektek van hobbitok?

Julia

Karamellizált szilvatorta

Itt a szilva idény! Ezen alkalomból mutatunk nektek egy nagyon egyszerű, és iszonyat finom szilvatortát.

No, vágjunk is bele! Az első lépés, hogy 130 g kristálycukrot összekeverünk 130 g barna cukorral. Ezt a cukros keveréket összekeverés után kettémérjük két egyenlő részre, így kapunk két rész kevert cukrot.
Kb 700 g szilvát megmostam, megtörölgettem, kettészedtem, kimagoztam. A cukor egyik felét 4 evőkanál vajjal felforrósítottam, óvatosan kevergetve közben. Mikor már forrt kb 2 percig, akkor lekapcsoltam, és belehempergettem a szilvákat.
Ezeket a cukros szilvákat szépen sorban elhelyeztem egy kapcsos formában. /Nekem ez 26 cm-es./
Ez egy felfordított torta, tehát tálalásnál az alja lesz felül, ezért jó, ha megpróbáljuk szép sorba rendezni a szilvákat. Minden olvadt cukrot öntsünk rá, ez képezi sütés után az iszonyat finom karamell réteget.

A tésztához 130 g vajat habosra kevertem a cukorkeverék másik felével. Darabonként hozzáadtam 2 egész tojást, majd 1 dl tejet.
Kimértem 200 g lisztet, elkevertem benne 1 sütőport, ezt hozzákevertem a vajas-cukros keverékhez.
Az egészet gyorsan, sima masszává dolgoztam, és leöntöttem vele a szilvákat.
Előmelegített sütőben , 180 fokon sütöttem 45 percig. Érdemes egy sütőlapra tenni a formát, ha esetleg a karamellizált cukor lecsurog. Én először nem tettem, hát le is csurgott kicsit, kellett szellőztetni rendesen! :)
Kb negyed órát hagytam hűlni, és még melegen lekapcsoltam a sütőformát, majd felfordítva lehúztam a tetejéről is. Picit még meleg ilyenkor, de szépen le lehet szedni róla.
A cukor rá karamellizálódik a tetejére és az oldalára...hmmmmmm... Rettenetesen finom!

A karamelles szilvás réteg a tetején...

És az oldalán...

Julia