2012. szeptember 17., hétfő

Kalácsom-kalácsom.....

Biztosan van mindenkinek kaláccsal kapcsolatos kellemes élménye...

Nos nekem nagymamámhoz köthető. És ez nem a boltban megvett kalácsra vonatkozik hanem amit ő készített nekünk vakáció idején mikor nála nyaraltunk. Iszonyú finomat sütött és általában mire felébredtünk el is készült , már ott pihent a  tepsiben a konyhában.
Tejjel vagy kakaóval tálalta ( aminek a bőr ott virított a tetején ). Brrrrrrr én ettől kiborultam és nyafizni kezdtem, Mama nem iszom meg így!! Erre ő összecsípte a két ujja közé a bőrt a tej tetejéről és megette.......áááááá!! Brrrr!

No a fenti kis élmény megosztás  után következzék az a recept ami nekem is sikerült . Nagyon tartottam a kalács sütéstől valahogy úgy gondoltam ez csak nagyon tapasztalt hiperszuper sütésben jártas  "asszonyoknak" sikerülhet de legalábbis csak nagymamáknak.
Nos ezt is túlgondoltam és jelentem sikerült pedig "csak " anyuka vagyok messze még a nagymama titulus.
Abban biztos vagyok az unokáimnak én is sütni fogom sok szeretettel.

A hozzávalók és a recept: ( egy nagyon régi Lakáskultúra újságban akadtam rá ).
70 dkg liszt, 5 dkg élesztő, 5 evő kanál cukor, 1 mokkáskanál só, 4,5 dl tej, 1,5 dl olaj,  3 evő kanál kakaó por ( keserű ), 1 tojás.
4 dl meleg tejbe beletettem  3 evő kanál cukrot és felfuttattam benne az élesztőt. A kakaót a maradék tejjel és 2 evő kanál cukorral simára kevertem, félreraktam. A lisztet, tojást, az olajat és a sót egy nagy tálba öntöttem és hozzáöntöttem az élesztős tejet. Jól megdagasztottam kis kezemmel és kitettem a teraszra meleg, napos helyre és 30 percig hagytam kelni. Nagyon szépen terebélyesedett a tészta öröm volt ránézni ( itt sejtettem, sikerülni fog, juhéjj ).
Ezután a fele adag tésztához hozzádagasztottam az elején összekutyult  kakaós keveréket. A kétféle tésztát egymásra tettem és együtt kinyújtottam nem túl vékonyra és nem túl vastagra  sem , majd jó szorosan feltekertem. Sütő papírral bélelt tepsibe beletettem és még 30 percet kelesztettem . Nekem egy hosszú rúd lett belőle ami a tepsimben nem fért el ezért középen elvágtam és lett 2 rúd belőle így tettem be őket a tepsibe egymás mellé.



Miután letelt az idő ( ez idő alatt is kelegetett rendesen ) előmelegítettem a sütőt 180 fokra és lég keverésen nem egészen 30 perc alatt megsütöttem. Egyszer a vége felé ellenőriztem , hogy átsült-e , ezt hústűvel tettem.

Alig bírtuk kivárni , hogy valamennyire kihűljön , álltunk felette a gyerekekkel és még forrón belevágtunk.....mennyei finom lett és sok-sok szeletet befaltunk még melegen.

 
 
 


Süssetek a családnak kalácsot, lepjétek meg őket a szombati közös reggelihez!!!! Teával, kakaóval......jó élmény lesz!

Julie

2012. szeptember 13., csütörtök

Ha már Falusi libák vagyunk.......

3 és fél hónapja indítottuk a blogunkat és örömünkre szolgál, hogy a férjecskéink is annyira szeretik mint mi és reméljük illetve érezzük, hogy Ti is kedves követőink!!

Viszont azt nem gondoltam volna, hogy a Drágám jártában-keltében egyáltalán észrevesz ilyen relikviákat, mint amilyenekkel  meglepett engem amióta blogolunk.

Beszéljen a fotó :


Természetesen a főszereplők mi vagyunk a Falusi Libák azaz Julia és Julie.......
Hogy tetszenek nektek?
Én nagyon szeretem őket előkelő helyen vannak a komódon ......megérdemeljük:-) Vagy nem, Vagy igen??

Julie

Ágyvég megoldás egyszerűen

A dolog lényege az, hogy nekünk egy nagyon egyszerű, fa ágykeretünk van, amit még ezer éve az Ikeában vettünk. Szerkezetileg nincsen baj vele, csak ami még huszonévesen tetszett, az most így harminc fölött már nem annyira... Legalább is ebben az esetben. Úgyhogy két választásunk volt: vagy veszünk egy új ágykeretet, vagy kitalálunk valami módot, hogyan lehet a régiből szebb darabot varázsolni. Természetesen a második variációt választottuk. Voltak ötletek, hogy átfessük, behúzzuk, de ebben még nem jutottunk dűlőre, így magát az ágyat még nem piszkálgattuk. Ehelyett inkább ágyvégben kezdtünk el gondolkodni. Az Inspiraciok.hu oldalon sok szép ötletet találtunk. Igyekeztünk a parasztházunkhoz passzoló megoldást keresni, így a sima deszkára esett a választás.


Faanyagot a tüzépen szereztük be, kicsit átcsiszoltuk, de csak éppen hogy. Tölgy színű páccal kezeltük. Falra a hajópadlókhoz használt párnafákat fúrtunk fel, ezek tartják a deszkákat.

A készítésről ez az egy, sajnos annyira nem jó minőségű képünk van,
de látszik a szerkezet legalább:)

Erre csavaroztuk fel a léceket szépen sorban. Egy délután alatt megvoltunk a munkával. Nagyon feldobta a szobát. Hihetetlen, hogy pár deszka mire képes! Az ágykeretet ágytakaró borítja még, de nemsokára  azt is kezelésbe vesszük...
Hónapok óta agyalok azon, hogy az ágy mögött lévő sima fehér falra milyen képet rakjunk. A héten végre meglett a megoldás, úgyhogy pár nap múlva meg is mutatom. :)


Julia

2012. szeptember 11., kedd

Tündértorta 2.rész - krémek

 Első részben a formás süti elkészítésének fortélyait veséztük ki. Most jöjjenek a krémek!
Mikor elkezdtünk tündértortákat sütni, mindenhol a vajas krém jött velünk szembe, mint lehetséges díszítési alap. Egyszer megcsináltuk majd rájöttünk, hogy nekünk ez nem jön be.  A gyerekek is lekotorták a sütiről... Szóval többet nálunk nem volt vajas krém. / Ez a vaj, és a porcukor krémesített elegyét jelenti / Pedig szó mi szó, talán azt lehet legszebben formázni. Nem véletlenül készítik sokan...
Úgyhogy a nagy harci feladat ezután az volt, hogy találjunk olyan krémet, ami nem annyira töményen édes, de mégis szépen formázható.
Elsőként amit kipróbáltunk, a vajas sajtkrém volt. A sajtkrém picit lágyít a vaj töménységén. A recept 100 grammokra leosztva: 100 g vaj, 100 g sajtkrém, 50 g porcukor. Először a vajat habosra keverjük géppel, majd hozzáadjuk a sajtkrémet, legvégén a porcukrot. Ebből egy kellemes, könnyen formázható krém lesz, ami habzsákba töltve mehet a sütikre. Amennyiben mégsem lesz egynemű, akkor sem kell megijedni, hűtés után mixerrel simára lehet keverni. Mi színeztük is, ezzel készültek a szülinapi zöld tündértorták.


Ez egy finom krém, de hát ízlések és pofonok, aki nem szereti a vajat, annak még nem fog bejönni, így menjünk tovább...
Még maradunk egy picit a vajnál, de most tejszínnel fogunk lágyítani. Itt 160 g vajat habosra kevertünk 150 g porcukorral, majd hozzáöntöttük a félig felvert 0.8 dl tejszínt. Így együtt dolgoztuk tovább robotgéppel még kb 5 percig. Ezen a krémen már nem igazán lehet érezni a vaj ízét, lágy és habos. Turbózható még olvasztott fehér csokival /100g mehet bele/, meg kell várni, míg a csoki picit visszahűl, és a porcukros vajkrémhez / ebben az esetben a pocukor fele is elegendő / keverni, majd jöhet a tejszín. Ez az adag nekünk kb 12 sütihez volt elég, de ez elég szubjektív, hogy ki-mennyi krémet tesz egy sütire.
A tejszínes krémmel készült tündértorta:


Harmadik variációként jöjjön a tojásfehérjés megoldás. Itt most teljesen elhagyjuk a vajat. Nekünk fenntartásaink vannak a nyers tojásfehérével kapcsolatban, igazából a gyerekek miatt, így próbáltunk variálni egy picit a hagyományos krémen. Először forró, kb 120 fokos cukorsziruppal kevertük, és reménykedtünk benne, hogy ez a " hőkezelés" segít legyőzni a nyers fehérjés paránkat. :) Eddig még semmi bajunk nem lett, pedig sokszor csináltunk így krémet. A gyerekeknek nagyon bejön.
Tehát 3 tojásfehérjét elkezdünk felverni. Előtte odakészítünk a tűzhelyre 100 g kristálycukrot, és 30 ml vizet, amit elkezdünk forralni. Akkor megfelelő az állaga, ha a villát fejével lefelé függőlegesen belelógatva a szirupba, majd azt kiemelve a cukor apró vékony csíkot húzva csöppen le. Ez forrás után 3-4 perc. Mikor elérte a szirup ezt az állagot / ami kb 120 fok / hozzáöntjük a felvert tojásfehérjéhez, és addig keverjük legmagasabb fokozaton, amíg teljesen kihűl. Ezzel az eljárással gyönyörű, fényes, kemény habot kapunk. Színezni is lehet, mi por állagú színezővel keverjük el.
Így készültek ezek a szép lilák:





Ezt még lehet azzal fokozni, hogy betoljuk őket 120 fokos nem légkeveréses sütőbe kb 20-30 percre. Ebben az esetben mindenképpen kell rá valamiféle öntet / Csoki, gyümölcs / mert picit száraz lesz magában. Viszont az öntettel finom kis sütit alkotnak.

A sült tojásfehérjés

Rengeteg féle krém létezik még, folyamatosan keressük az új finomságokat. Tehát ez azt is jelenti, hogy lesz ehhez hasonló bejegyzés... Reméljük nem bánjátok. :)
Következő részben viszont a krémmel belül töltött, fondant bevonattal ellátott tündértorták következnek.
Jó sütést kívánunk!




Megtaláltok minket a facebookon is, ide kattintva.
Julie & Julia

2012. szeptember 9., vasárnap

Kötelező megsütni torta 2.

Pillecukros csokitorta


Ennek a tortának mindenképpen itt van a helye, a kötelező megsütni sorozatban. Mert kiérdemelte.
Szerintem tökéletes gyerekzsúrra is, a srácok imádják a pillecukrot, és persze a csokit is. Ez a torta egy igazán fenomenális párosítás. Az édes pillecukor, a kicsit kesernyésebb nagyon csokis alapon...hmmmm...


Az elkészítése egyszerű, kezdő konyhatündérek is belevághatnak nyugodtan, elrontani nem nagyon lehet.
Az alapja a már ismert, itt a blogon bemutatott iszonyat finom csokitorta, amit most nem is részleteznék, ide kattintva megtaláljátok. Most annyit változtattam, hogy a cukor adagnak csak a felét tettem a tortába, hogy az édes pille réteg alatt kicsit kesernyésebb legyen. De ez ízlés kérdése. Férjem kedves nagynénjétől hallottam először arról, hogy pillecukrot házilag is lehet készíteni. Tőle örököltem ezt a receptet.
Tehát a tortát megsütöttem, picit hagytam hűlni, majd elkészítettem a pillecukrot.
Hozzávalók:
15 dkg kristálycukor
50 ml víz
1 evőkanál méz
8 g zselatin / ezt pontosan kell mérni, mert a sok zselatintól kemény lesz /
3 evőkanál víz a zselatinhoz

A zselatint elkevertem 3 evőkanál vízzel egy olyan edényben, amiben később fel tudom verni a habot, és félretettem. A kristálycukrot összekevertem a mézzel, és a 50 ml vízzel, majd ezt feltettem a tűzhelyre melegedni. Forrás után még kb 3-4 percig hagytam a tűzön, amíg picit besűrűsödik a szirup. / Ha nem sűrűsödik, az sem baj, úgy is jó lesz / Mikor letelt a 3-4 perc, rögtön a zselatinhoz öntöttem egy picit, majd mixerrel elkezdtem keverni. Hozzáadtam a maradék szirupot is, és kb 5 percig közepes fokozaton vertem.
Először elképzelni is nehéz, hogyan lesz a folyékony, sárgás szirupból habos, gyönyörű fehér massza. Legalább is én így voltam vele. De keverés közben fokozatosan fehéredik, és habosodik. Akkor jó, ha már ragacsos a massza. Többször csináltam már, és akkor lett legjobb, mikor nem vertem nagyon keményre a habot.

A felvert pillecukor

Mikor már elértem ezt az állagot, egyszerűen ráöntöttem a még kapcsos formában lévő tortára. A tortaforma oldalát előtte vékonyan átkentem olajjal, hogy ne ragadjon hozzá a pillecukor.



Picit elegyengettem a tetején, nem vittem túlzásba, mert nekünk úgy tetszik ha nem teljesen sima. Pár szem díszítő cukrot szórtam a tetejére. Gyerekzsúrra lehet még mindenféle színes cukorkát rakni rá, az nagyon jópofa.
3 órát pihent a hűtőben így a torta. Mikor letelt az idő, kicsomagoltam a formából, és tádááámmm!!! Enyhén olajjal átkent késsel a legkönnyebb vágni.
Nálunk nagy kedvenc lett, és már a szüleimtől kezdve az összes gyerekig a családban mindenki rajongója.
Jó sütést!






Julia


2012. szeptember 5., szerda

Csak a színe legyen vörös....


Másfél évbe telt, mire rászántuk magunkat a bejárati ajtó átfestésére. Nem azért, mert lusták vagyunk, csak a natúr fa ajtó lefestése után nincs visszaút, ezért nem akartuk elkapkodni a dolgot.
Mikor körülötte kész lett minden, és láttuk a terasz végleges formáját, akkor eljött az ajtó ideje. Már régóta nézegetek bejárati ajtó inspirációkat, így bennem már kialakult a biztos választás, legyen vörös! Csodaszép, barátságos, és passzol hozzánk. Felkészültem, hogy a család férfi tagjai tuti megvétózzák, de meglepő módon talán eddigi változásainkat tekintve ez volt az első olyan ötlet, ami mindenkinek egyértelműen tetszett. Férjem elkezdte dúdolgatni Quimby Legyen vörös című számát, úgyhogy ez lett az ajtófestés hivatalos dala…szeretjük :)



Nagyon szép festéket találtunk, pont olyat, amilyet szerettem volna! A jó hír, hogy nem is volt drága!
Innen indultunk:


Az ajtót leszedtük, fektetett állapotban dolgoztunk vele. Először jó alaposan átcsiszoltuk, majd portalanítottuk. Az üveg részeknél leragasztottuk. Mikor ezek az előkészületek megvoltak, jött az alapozó festés. Fehéret kaptunk éppen, de belekevertünk picit a festékből, megfogadva a festék boltos bácsi tanácsát. No, lett gyönyörű rózsaszín alapozónk! :)
Másnap ezt is átcsiszoltuk, és portalanítottuk. Majd végre mehetett rá az első réteg fedőfesték! Már ez után is gyönyörű volt, de másnap még egy réteget adtunk neki.
Igazán szép lett, mondhatni pazar! :) Nekünk nagyon tetszik. Az egyszerű fa ajtóból különlegesebb darab lett az átfestéssel.
Aki gondolkodik ilyesmin, csak nem mer belevágni, annak üzenem, ne gondolkodjon tovább!!!



Annyira megtetszett a szín, hogy gyorsan egy
széket is lefestettem...


Julia

2012. szeptember 4., kedd

Nekem az ősz.....

Ez most olyan " gondolat megosztó" típusú bejegyzés lesz jóóóó? Mert nem csak sütünk, főzünk, barkácsolunk:-)

Nekem a szeptember legalább olyan új élményeket, eseményeket  rejteget  magában mint az újév.
Valami más, valami új kezdődik.
Vége a lazítós nyárnak, beindul az iskola a gyerkőcöknek, egy csomó megszokott de újra indulós foglalkozás : sport, zene, felkészítő....
Korábban fekvés, korábban kelés , persze próbálkoznak a fel tudunk kelni simán kijelentéssel de lássuk be ez nem így van:-( heti 5 ébredésből ha egy megy simán. A többi a kisebbiknél így megy: semmit nem reagál a telefonok ébresztőjére, a rádióra sem, a puszira sem, a pocak simogatásra sem, itt már hosszú percek teltek el ....én már egyre türelmetlenebb vagyok és nagyobbikom is , mert ő utál késni.....Aztán mikor már azt gondoljuk, hogy téli álmot alszik akkor sebbel-lobbal duzzogva-puffogva felpattan az ágyból éééééés igen, felébredt!!! Nem stresszelek tovább senkit a folytatással  elég annyi, hogy vicces......DE kijelenthetem , hogy egyszer sem késtek még el a srácok az iskolából:-)

Drága apukám fotózta egy kirándulás alkalmával...


Én azért szeretem az őszt:
- mert már nincs olyan nagy hőség amit az én szervezetem nagyon nehezen visel el. Kövezzetek meg ( na de ne fájjon ) , de nem szereteeeeeem a nyarat!!!! Főként az utóbbi 5-10 év nyarait.
- jókat lehet bográcsozni, sütögetni. Már nem olyan vészes a tűz mellett állni
- megsüthetem a kedvenc szilvával, sütőtökkel, almával kapcsolatos receptjeim
- közeledik az én drága férjem szülinapja, törhetem a fejem a meglepin
- lehet szürettel kapcsolatos mókákra járni , enni-inni finomakat
- ajtó koszorút készíthetek a lehullott színes falevelekből
- gyönyörű, színes cserepes virágokat tehetek a bejárati ajtó köré
- a táj ilyenkor színesbe öltözik
- jön a gesztenye !! A vadból figurákat készítünk a szelídből pedig megtöltjük a hasunkat . Imádjuk akár sütve akár főzve.
- és a november közepén esedékes Márton napi liba móka sem elhanyagolható ám:-) Évek óta megtartjuk vagy otthon vagy máshol lakomázunk jókat.
- és a legjobban azért szeretem az őszt mert a 8 éve tartó parlagfű allergiám szeptember végén , október elején szokott elköszönni tőlem. Na most ezt várom de nagyon!

Kíváncsi vagyok nektek mit jelent az ősz, mi újat hoz, mit szerettek benne?? Írjátok meg.
A napokban felteszem a kedvenc sütőtök krém leves receptemet.




Julie




2012. augusztus 30., csütörtök

Tündértorta 1.rész - Az alapok

A cupcake helyett használjuk inkább a tündértorta elnevezést, jó? Angliában nevezik így, és nekünk jobban is tetszik. :) Ígértünk egy kis összefoglalót a készítésükről, hát kezdjünk is bele. Mi is sok mindent most tanulunk még, de hát miért ne tanulhatnánk együtt?
A szép végeredmény ott kezdődik, hogy megpróbálunk szép formájú sütit sütni. Nem jó, ha túl magas, ha szétreped, ha eldeformálódik. Akkor szép, ha éppen picit púpos, és ez a kis púp szabályos.
Bár attól is függ, mit tervezünk velük. Ha krémet teszünk rájuk, akkor laposabb a jobb, ha fondant bevonattal díszítjük, akkor picit lehet magasabb.
Hát, mondanunk sem kell, egy ideig kísérleteztünk, mire rájöttünk, hogyan is kell szépeket sütni...
Mire ilyenekből:


Ilyenek lettek:



Receptet nem írnék, hogy most a technikáé legyen a főszerep, de az itt megtalálható nagyon jó, amiből a tortát sütöttem.
Első lépésként fontos, hogy a tésztát meddig töltjük. Nekünk a sütőpapír kb 2/3 részig megtöltése jött be, ebből készül olyan, mint a fenti. Ha kicsit laposabb kell, természetesen kicsit kevesebb tészta megy bele. Ezt legjobb, ha fentről öntjük egy edényből úgy, hogy ne csöpögjön ide-oda.


Ezek a szülinapi sütikhez sültek:



És most jön egy fontos lépés, a sütés! Én valamiért mindent légkeverésen sütöttem egy időben. Magam sem tudom miért. Légkeveréssel sültek a csúnyák. Aztán egyszer csak nem kapcsoltam be, és lőn csoda! Gyönyörű szépek lettek! Előmelegített, 180 fokos sütőben, légkeverés nélkül, nálam átlag 20 percig sülnek. Ha eddig légkeveréssel sütöttétek, a kedvemért próbáljátok meg, hogy kikapcsoljátok, és egy kicsit tovább sütitek. Nagyon más a végeredmény!
Ha kihűltek, lehet velük dolgozni. Ha csak krém kerül rájuk, akkor a tésztával nem bűvészkedünk tovább.
Ha fondant bevonat, akkor a tetejéből egy icipicit, szabályosan levágunk, és azt krémmel helyettesítjük. Itt odafigyelünk, hogy egyenletesen kenjük el, és aztán megy rá a fondant. Bár készítettük már úgy is, hogy nem vágtunk le a tetejéből, és úgy ment rá a krém.
No de ne szaladjunk előre! A következő résznek ez lesz a témája. Ma megsütöttük a tökéletes formát, legközelebb keressük a legjobb krémet, és megmutatjuk a fondant bevonat ráhelyezését is.
Addíg pár kép még. Jó sütést! :)







Julia

Egy kis köszönet...

Olyan furcsa, még csak 3 hónapja lesz, hogy elindítottuk a blogunkat. Mintha hosszabb idő telt volna el...
Mikor indultunk, az egésznek nem volt tétje. Úgy voltunk vele, ha csak a barátok olvasnak minket, már azért is megéri. Persze szerettük volna, hogy előbb-utóbb legyenek más olvasóink is.
De ami történt, arra nem számítottunk. Így, pár hónap elteltével már átlag napi 1000 oldal megnyitásunk van, a facebookon kis közösségünk pedig már 1000 fő fölött jár!!! Nekünk ezek nagyon nagy számok...
Sorra kapjuk a visszajelzéseket, hogy tetszik, amit csinálunk, és szerettek minket. Ez nagyon szuper érzés ám! Örülünk minden észrevételeteknek, vagy  annak, ha megsütitek valamelyik tortánkat, sütinket, vagy éppen valamelyik ötletünkben találjátok meg a rég keresett választ.
Van még számtalan receptünk, amik megsütésre várnak, sok barkácsötletünk, amik az elkészítésükre várnak, és rengeteg lelkesedésünk, ami nem vár semmire, csak úgy van. :)
Köszönjük, hogy olvastok minket!!!

Julie és Julia

2012. augusztus 28., kedd

Ki mondta, hogy csak uborkát lehet kovászolni?

Mi nagyon szeretjük a kovászos uborkát. Még az icipici 1 éves babánk is élvezettel tolja befelé.:)
Egy nyári, teraszon uborkát ropogtatós estén vetette fel a férjem, hogy miért csak uborkát kovászolunk? Tényleg, miért? Ki tudja? El is döntöttük hamarjában, hogy kipróbáljuk a kovászolás technikáját mindenféle zöldségen. Direkt nem néztünk utána a neten, hogy mit is szoktak még kovászolni más emberek, nehogy befolyásolva legyünk...
Vettünk hagymát, cukkinit, karfiolt, paprikát, kicsi zöld dinnyéket, pfefferoni paprikát, és persze uborkát kontrollként.
Ezúttal se kaprot, se fokhagymát nem tettünk hozzá, csak sós vizet és kenyeret.
A zöldségeket jó alaposan megmostuk, a hagymát meghámoztuk, a nagyobb darab zöldségeket felvágtuk. Az uborkákat, a cukkinit és a dinnyét bevagdostuk.
Egy nagy befőttes üvegbe jó szorosan egymás mellé-alá betömködtük őket. Meleg sós vízzel / literenként egy evőkanál só / nyakon öntöttük, a tetejére egy szelet kenyeret helyeztünk. / A kenyeret is ellepte a víz / Egy pohárral leszorítottuk a kenyeret, és egy kistányérral lefedtük.
/ Erre köveket pakoltunk, hogy véletlenül se akarjanak mozogni.:) /
Kitettük a napra, ez pont a hatalmas kánikulában volt. 3 forró napon át kovászolódtak a zöldségek.





És hogy milyen lett a végeredmény?  Meglepően jóóó! Egyedül a brokkoli nem lett finom, az kemény maradt.
Személyes kedvencem a hagyma és a paprika. Ropogós maradt mindkettő, egyszerűen szuper!
De jó lett a cukkini, és a dinnye is, ezek ízben és állagban nagyon hasonlítanak a hagyományos savanyúsághoz.
A pfefferoni paprika miatt minden zöldségnek finom, enyhén csípős íze lett, ami még adott hozzá egy kis pluszt. Az uborka pedig most is ropogós, és extrafinom lett, mint mindig.
Mi azt vontuk le ebből a kis kovászolás mókából, hogy érdemes próbálkozni! Még lesz pár szép meleg napunk, fussatok el a zöldségesbe, és kovászoljatok!





Julia

2012. augusztus 26., vasárnap

Ceruzatartó a falon

Kezdődik az iskola!!! Megelőzendő a kismillió " Anya, hol van a ceruzám / radírom / hegyezőm? " kérdést, a falhoz fixáltuk a ceruza és egyéb iskolaszerek tartóját. Hátha így nem tűnnek el...Hátha...:)




Ezt az egyszerű, de mégis mutatós tárolót Ti is könnyen elkészíthetitek. 3 db konzervdoboz kell hozzá, ezeket öltöztettem be színes-mintás textilekbe.



Maga az öltöztetés nem bonyolult, a textilt úgy méreteztem, hogy kicsit több, mint kétszer olyan hosszú legyen, mint a doboz magassága, szélességében pedig kb 1-1.5 cm-el legyen nagyobb a doboz kerületénél.
Ragasztópisztollyal ragasztottam az anyagot a dobozhoz, az alábbi képsorok szerint. Nem az egész felületet ragasztottam, csak csíkokban, de nagyon jól odafixálta a textilt. Az aljára, hogy szebb legyen, a ragasztás után még egy kis kört illesztettem.


A felhelyezés úgy történt, hogy egy kb 5x30 cm-es fa lécet akril festékkel 2x átfestettem, majd száradás után 2 helyen felfúrtuk a falra.
Erre ragasztottuk ugyancsak pisztollyal a dobozokat. Ezek nem fognak nagy súlyt cipelni, de ha valaki más célra készíti, érdemes a dobozokat is odafúrni / szögelni / a fához.
Pontos illesztéshez a szakácskönyveket hívtuk segítségül.:)




Összességében tényleg nem nagy munkával egy nagyon jópofa tároló készült. Nekünk annyira megtetszett, hogy azon gondolkodunk, más célra is készítenénk hasonló szépségeket. Például zsebkendők tárolására, evőeszközöknek, stb...

Julia


2012. augusztus 24., péntek

Mikor nekem sütnek...

Sokan kérdeztétek, hogy 3 gyerkőc mellett hogyan tudok időt szakítani a blogra. Hát úgy, hogy sokszor a srácokkal együtt sütünk, barkácsolunk. Így nagy boldogság nekem látni, hogy ragad rájuk a dolog, egyre jobban szeretnek a konyhában sündörögni, vagy éppen festegetni.
Egyik nap arra kértek, hogy tartsam távol magam a konyhától... Persze sejtettem, hogy készül valami, és néha kukucskáltam is...Nagyon jó volt látni, ahogy a testvérek együtt sütnek, cukormasszát formáznak nagy egyetértésben. /Ami nálunk azért nem mindig van.../
A meglepetés csokis muffin volt, amiket szépen feldíszítettek. Szívemnek legkedvesebbek mégis az anya feliratú sütik voltak. :)









Julia

2012. augusztus 23., csütörtök

Neked van hobbid?


Mindig is utáltam azt a kérdést, hogy " Mi a hobbid? " Egész egyszerűen azért, mert nekem sosem volt. Több kis embergyerek nevelése, és munka között örültem, ha nézhetek ki a fejemből csendben. Ez hobbi?
Közben mindig is irigyeltem azokat, akiknek van. Mikor a " hobbi " már inkább rajongás, vagy megszállottság. Vagy nevezzük bárminek. Valami, amire nem sajnálnak emberek időt, pénzt, türelmet. Valami, amiről szeretettel a hangjukban, szenvedéllyel a szemükben mesélnek...
 Pedig én is sokáig úgy kerestem. De ez sajnos nem egy olyan dolog, hogy na most leülök, és kigondolom miért fogok rajongani. Sok minden tetszett nekem is, de nem jött el eddig az a VALAMI...
Majd vidéki lettem, sok minden lenyugodott és lecsendesedett körülöttem. És akkor egyszer csak megjött a VALAMI. Olyan helyről, ahonnan sosem vártam. A konyhából... Először csak egy tortát akartam megsütni. Aztán még több tortát. Már nem csak magunknak, hanem a családnak, barátoknak is. Furán éreztem magam, mikor néha egy-egy torta átadása után azt mondták, erre születtem. Dehogy születtem erre, csak szeretek sütni! Hát ezért tanultam ennyit, hogy erre szülessek? Hát ezért...
Lassan kezdtem el rájönni, hogy tényleg ez az, amit imádok. Képes vagyok 40 fokban is sütni, családom boldogságára, csak azért, mert ki kell próbálnom valami újat.
Este, mikor már halál fáradt vagyok, bújom a netet, és ötleteket keresek. De igazán akkor éreztem először, hogy ez már a VALAMI, mikor nemrég azt kaptam kedvesemtől szülinapomra, hogy elvitt egy cukrászkellékeket árusító üzletbe. Olyan volt, mint a '80-as években, mikor kisgyerekként először jutottam ki Bécsbe, és tátott szájjal bámultam az üzleteket. Szavakban ezt nehéz elmondani. Mint egy csodaboltban, ahol már-már mesebeli dolgokat árulnak. Mindent megvettem volna, alig tudtam kiválasztani azokat az alap darabokat, amikre most a kezdeteknél mindenképpen szükségem van. Legalább mostantól nekem nem lesz nehéz karácsonyi ajándékot választani...:)

Mikor minap sütöttem egy egyszerűbb sütit, a drágám megkóstolva azt mondta, hogy "ez sokkal finomabb, mint a macaron, pedig azzal  bíbelődsz vagy fél napot..."
Akkor csak álltam, és rájöttem, hogy ez már biztos! Itt van! Időt, pénzt, türelmet nem sajnálva megszállott lettem! Végre! Nem kerestem, és  nem is gondoltam volna soha, hogy a sütés hozza meg ezt a várva várt "hobbit".


De iszonyatosan jó érzés! Imádom, mikor kigondolok egy tortát, és sikerül megsütni. A színátmenetes tortát például mikor kitaláltam, alig vártam, hogy megsüthessem végre. Számoltam a napokat, mint egy kisgyerek. Azon kaptam magam, hogy én, az állítólagos "felnőtt", azzal nyaggatom a lányomat, hozzuk előbbre a szülinapját...:)) Megszállott vagyok? IGEN! De imádok megszállott lenni! Szeretek szépet alkotni, és utána látni, hogy boldog, akinek készült. Kis dolog az életben egy torta? Lehet... De mégis valami pluszt hoz egy napba. Főleg, ha az születésnap, vagy esküvő.
Már alig várom, hogy megsüthessem a kisorsolt szerencsés pár/ok/ esküvői tortáját. Megterveztem, lerajzoltam, próbasütöttem, ugyanazzal a rajongással, amivel minden tortát készítek.
Most már bárki megkérdezheti, mi a hobbim, boldogan válaszolok! No, és Nektek van hobbitok?

Julia


2012. augusztus 21., kedd

Karamellizált szilvatorta

Itt a szilva idény! Ezen alkalomból mutatunk nektek egy nagyon egyszerű, és iszonyat finom szilvatortát.




No, vágjunk is bele! Az első lépés, hogy 130 g kristálycukrot összekeverünk 130 g barna cukorral. Ezt a cukros keveréket összekeverés után kettémérjük két egyenlő részre, így kapunk két rész kevert cukrot.
Kb 700 g szilvát megmostam, megtörölgettem, kettészedtem, kimagoztam. A cukor egyik felét 4 evőkanál vajjal felforrósítottam, óvatosan kevergetve közben. Mikor már forrt kb 2 percig, akkor lekapcsoltam, és belehempergettem a szilvákat.
Ezeket a cukros szilvákat szépen sorban elhelyeztem egy kapcsos formában. /Nekem ez 26 cm-es./
Ez egy felfordított torta, tehát tálalásnál az alja lesz felül, ezért jó, ha megpróbáljuk szép sorba rendezni a szilvákat. Minden olvadt cukrot öntsünk rá, ez képezi sütés után az iszonyat finom karamell réteget.


A tésztához 130 g vajat habosra kevertem a cukorkeverék másik felével. Darabonként hozzáadtam 2 egész tojást, majd 1 dl tejet.
Kimértem 200 g lisztet, elkevertem benne 1 sütőport, ezt hozzákevertem a vajas-cukros keverékhez.
Az egészet gyorsan, sima masszává dolgoztam, és leöntöttem vele a szilvákat.
Előmelegített sütőben , 180 fokon sütöttem 45 percig. Érdemes egy sütőlapra tenni a formát, ha esetleg a karamellizált cukor lecsurog. Én először nem tettem, hát le is csurgott kicsit, kellett szellőztetni rendesen! :)
Kb negyed órát hagytam hűlni, és még melegen lekapcsoltam a sütőformát, majd felfordítva lehúztam a tetejéről is. Picit még meleg ilyenkor, de szépen le lehet szedni róla.
A cukor rá karamellizálódik a tetejére és az oldalára...hmmmmmm... Rettenetesen finom!


A karamelles szilvás réteg a tetején...



És az oldalán...





Julia

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...