1 évesek lettünk!

Kezdhetném az "őrület, hogy megy az idő" mondattal, de ehelyett azzal kezdem, hogy köszönöm!
Rengeteg szeretetet és erőt adtatok ez idő alatt. Imádom, mikor ismeretlenként, őszintén írtok nekünk magatokról, a sütésről, vagy az anyaságról.
Őszinte leszek én is, bár eddig is az voltam... Télen picit elfogyott lelkesedésem a blog iránt. Ott voltak a napi dolgok, mint mindenki másnak is.... Gyerekek, munka, hideg, ez-az.
Januárban egy reggelen felszálltam a vonatra, hogy Bp-re menjek. Lehuppantam egy fiatal lány /kb 20-22 éves lehetett/ mellé, aki laptopján a Falusi Libákat olvasta. Annyira furcsa volt hirtelen, hogy megkérdeztem tőle, miért szereti a blogot. Ő elmesélte, hogy minden reggel megnézi munkába menet. Nagyon szereti, mert hatalmas kedvet csináltunk neki a sütéshez. Annyira, hogy először tőlünk sütött a barátjának, aki teljesen odavolt érte...
Még ma is sajnálom, hogy akkor nem mondtam el neki, én /is/ írom a blogot. Innen üzenem a fiatal barna hajú lánynak, hogy én voltam az a szőke nő januárban, aki a Falusi Libákról kérdezgette. Olyan nagy lökést adott nekem Ő akkor, hogy azóta sosem éreztem "nyűgnek" a blogot. SŐŐŐT!
Úgyhogy írjatok nekünk, mert ezek a visszajelzések visznek minket előre! Írjatok, ha sikerült a süti, akkor is, ha nem. Megpróbálok segíteni, hátha együtt kitaláljuk mi lehetett a gond. Írjatok bármiről, ha kedvetek tartja, mi örülünk minden kedves levélnek és észrevételnek.

Az, hogy 1 év alatt ennyien lettünk, és ilyen sokan olvastok minket, nekem máig hihetetlen!
Mikor minap megnéztem a statisztikát, és azt láttam, hogy 7000 oldalletöltés/nap... Csak néztem a számokat hosszú másodpercekig az tuti! :)

Boldogság volt ez az egy év, és ha lehet kívánni, még sok ilyet szeretnék!!!

Julia