2013. június 19., szerda

Nyári szünet

Kicsit fájó szívvel írom ezt...
Egy rövid időre elbúcsúzunk most. Vége lett az iskolának, beköszöntött a nyári szünet!
Próbálunk megfelelni minden fronton, de elsősorban anyaként pici-nagyobb gyerekek mellett.
A nyár 3-3 csemetével teljes embert kíván, így mi is elmegyünk egy kis nyári szünetre, és teljes gőzzel a srácokra koncentrálunk.
Persze mindeközben sütögetünk-dolgozunk a ház körül, mindent dokumentálva, hogy augusztus végén újult erővel zúdíthassuk rátok az újdonságokat.
Reméljük velünk maradtok, és itt lesztek a szünet után is!
Sok szép napsütéses nyári hetet, pihenést kívánunk. És persze legyetek boldogok, mert ez a legfontosabb!
Sok szeretettel,
Julie&Julia


2013. június 18., kedd

Ballagás

Az számomra is hihetetlen, hogy gimnáziumba megy a "tegnap" született lányom!
Hétvégén elballagott az általános iskolából. Ezen alkalomból volt nálunk egy csodás családi ünnep.
Csokitorta készült, lila fodros színátmenetes díszítéssel.

 
 
A tésztája az én nagy kedvencem, itt olvasható a recept.
 
 
3 féle lilát kevertem ki a fondantból. / Fondant készítésről itt /
Tettem a tortára egy alap fehér színűt, erre helyeztem rá a fodrokat. Annyira belemerültem a munkába, hogy nem készítettem fázisfotókat sajnos. Viszont találtam egy szuper videót, ami bemutatja lépésről-lépésre a készítés menetét. Ide kattintva megtalálható.
Kis időt igényel a fodrok felhelyezése, de a végeredményért megéri!
 
 
 
Meghívónkat ismét barátnőnk, Anikó készítette, aki az Amare név alatt szebbnél-szebb meghívókat tervez. Csak a lila szín volt adott, a végeredmény csodás lett!!! Honlapján megcsodálhatjátok magatok is. / itt / Valmint facebook oldalán. /itt/
 
 
 Julia


2013. június 5., szerda

1 évesek lettünk!

Kezdhetném az "őrület, hogy megy az idő" mondattal, de ehelyett azzal kezdem, hogy köszönöm!
Rengeteg szeretetet és erőt adtatok ez idő alatt. Imádom, mikor ismeretlenként, őszintén írtok nekünk magatokról, a sütésről, vagy az anyaságról.
Őszinte leszek én is, bár eddig is az voltam... Télen picit elfogyott lelkesedésem a blog iránt. Ott voltak a napi dolgok, mint mindenki másnak is.... Gyerekek, munka, hideg, ez-az.
Januárban egy reggelen felszálltam a vonatra, hogy Bp-re menjek. Lehuppantam egy fiatal lány /kb 20-22 éves lehetett/ mellé, aki laptopján a Falusi Libákat olvasta. Annyira furcsa volt hirtelen, hogy megkérdeztem tőle, miért szereti a blogot. Ő elmesélte, hogy minden reggel megnézi munkába menet. Nagyon szereti, mert hatalmas kedvet csináltunk neki a sütéshez. Annyira, hogy először tőlünk sütött a barátjának, aki teljesen odavolt érte...
Még ma is sajnálom, hogy akkor nem mondtam el neki, én /is/ írom a blogot. Innen üzenem a fiatal barna hajú lánynak, hogy én voltam az a szőke nő januárban, aki a Falusi Libákról kérdezgette. Olyan nagy lökést adott nekem Ő akkor, hogy azóta sosem éreztem "nyűgnek" a blogot. SŐŐŐT!
Úgyhogy írjatok nekünk, mert ezek a visszajelzések visznek minket előre! Írjatok, ha sikerült a süti, akkor is, ha nem. Megpróbálok segíteni, hátha együtt kitaláljuk mi lehetett a gond. Írjatok bármiről, ha kedvetek tartja, mi örülünk minden kedves levélnek és észrevételnek.

Az, hogy 1 év alatt ennyien lettünk, és ilyen sokan olvastok minket, nekem máig hihetetlen!
Mikor minap megnéztem a statisztikát, és azt láttam, hogy 7000 oldalletöltés/nap... Csak néztem a számokat hosszú másodpercekig az tuti! :)

Boldogság volt ez az egy év, és ha lehet kívánni, még sok ilyet szeretnék!!!

Julia

2013. június 3., hétfő

Morzsa, morzsa császármorzsa.....avagy mindenki kedvence

Legfőképpen a férjemé, úgyhogy évek óta keresem, kutatom a legfinomabb, legegyszerűbb, leggyorsabb receptet. Egy ősrégi Nők Lapjában találtam meg Anyósomnál.

Ez nem a búzadarás változat hanem liszttel készül, és ez az az állag, íz amit kerestem!!! Megtaláltam végre! Szeretem a régebbi lapszámokat átlapozgatni, olyan jó kis receptekre lehet bukkanni......

Szóval :
2 dl tejet 3 tojássárgájával, 1 csomag vaníliás cukorral, 13 dkg liszttel, 5 dkg barnacukorral összekutyultam. Másik tálban a fehérjéket pici sóval és porcukorral kemény habbá vertem fel. Az első kutyulmányhoz tettem óvatosan a habot.
10 dkg vajat felmelegítettem serpenyőben, és amikor már forró ( de nem serceg ) beleöntöttem a tésztát. Nem túl alacsony, de nem is a legmagasabb hőfokon tettem ezt. Kb 6-8 percig hozzá sem nyúltam, vártam, hogy az alja úgymond egy réteggé legyen. A színe aranybarna volt, itt-ott barnásabb foltokkal, de ez nem baj!!! Nem kell, hogy sikerüljön és nem is fog.....de próbáltam az egészet megfordítani, mint a palacsintát. Ha sikerül, ügyes vagy! :-)) Szóval fordítás után fakanállal elkezdtem nagyobb, rusztikusabb darabokra törögetni, és amikor már egyáltalán nem nyers a tészta, már el is készült!!!


Sárgabarack és kökény lekvárral ettük, porcukorral a tetején. Aki szereti bele a mazsolát az tehet hozzá, mi nem vagyunk oda érte.
Még annyit a történethez, hogy tegnap délelőtt egy adagot csináltam, mert éppen 3 db tojás volt itthon (már itt erősen elégedetlenkedtek a fiúk, hogy nem elééééééééééééééééééég!). Délutánra be kellett ígérnem egy dupla adagot, úgyhogy irány a bolt, tojásbeszerzés és egyszerre dupla adag bekeverés, elfogyás, elpusztítás újra! :-)))



Jó étvágyat kívánok !

Sok szeretettel :

Julie
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...