Csak a színe legyen vörös....

Másfél évbe telt, mire rászántuk magunkat a bejárati ajtó átfestésére. Nem azért, mert lusták vagyunk, csak a natúr fa ajtó lefestése után nincs visszaút, ezért nem akartuk elkapkodni a dolgot.

Mikor körülötte kész lett minden, és láttuk a terasz végleges formáját, akkor eljött az ajtó ideje. Már régóta nézegetek bejárati ajtó inspirációkat, így bennem már kialakult a biztos választás, legyen vörös! Csodaszép, barátságos, és passzol hozzánk. Felkészültem, hogy a család férfi tagjai tuti megvétózzák, de meglepő módon talán eddigi változásainkat tekintve ez volt az első olyan ötlet, ami mindenkinek egyértelműen tetszett. Férjem elkezdte dúdolgatni Quimby Legyen vörös című számát, úgyhogy ez lett az ajtófestés hivatalos dala…szeretjük :)

Nagyon szép festéket találtunk, pont olyat, amilyet szerettem volna! A jó hír, hogy nem is volt drága!
Innen indultunk:

Az ajtót leszedtük, fektetett állapotban dolgoztunk vele. Először jó alaposan átcsiszoltuk, majd portalanítottuk. Az üveg részeknél leragasztottuk. Mikor ezek az előkészületek megvoltak, jött az alapozó festés. Fehéret kaptunk éppen, de belekevertünk picit a festékből, megfogadva a festék boltos bácsi tanácsát. No, lett gyönyörű rózsaszín alapozónk! :)
Másnap ezt is átcsiszoltuk, és portalanítottuk. Majd végre mehetett rá az első réteg fedőfesték! Már ez után is gyönyörű volt, de másnap még egy réteget adtunk neki.
Igazán szép lett, mondhatni pazar! :) Nekünk nagyon tetszik. Az egyszerű fa ajtóból különlegesebb darab lett az átfestéssel.
Aki gondolkodik ilyesmin, csak nem mer belevágni, annak üzenem, ne gondolkodjon tovább!!!

Annyira megtetszett a szín, hogy gyorsan egy
széket is lefestettem...

Julia

Nekem az ősz.....

Ez most olyan " gondolat megosztó" típusú bejegyzés lesz jóóóó? Mert nem csak sütünk, főzünk, barkácsolunk:-)

Nekem a szeptember legalább olyan új élményeket, eseményeket  rejteget  magában mint az újév.
Valami más, valami új kezdődik.
Vége a lazítós nyárnak, beindul az iskola a gyerkőcöknek, egy csomó megszokott de újra indulós foglalkozás : sport, zene, felkészítő....
Korábban fekvés, korábban kelés , persze próbálkoznak a fel tudunk kelni simán kijelentéssel de lássuk be ez nem így van:-( heti 5 ébredésből ha egy megy simán. A többi a kisebbiknél így megy: semmit nem reagál a telefonok ébresztőjére, a rádióra sem, a puszira sem, a pocak simogatásra sem, itt már hosszú percek teltek el ....én már egyre türelmetlenebb vagyok és nagyobbikom is , mert ő utál késni.....Aztán mikor már azt gondoljuk, hogy téli álmot alszik akkor sebbel-lobbal duzzogva-puffogva felpattan az ágyból éééééés igen, felébredt!!! Nem stresszelek tovább senkit a folytatással  elég annyi, hogy vicces......DE kijelenthetem , hogy egyszer sem késtek még el a srácok az iskolából:-)

Drága apukám fotózta egy kirándulás alkalmával...

Én azért szeretem az őszt:
- mert már nincs olyan nagy hőség amit az én szervezetem nagyon nehezen visel el. Kövezzetek meg ( na de ne fájjon ) , de nem szereteeeeeem a nyarat!!!! Főként az utóbbi 5-10 év nyarait.
- jókat lehet bográcsozni, sütögetni. Már nem olyan vészes a tűz mellett állni
- megsüthetem a kedvenc szilvával, sütőtökkel, almával kapcsolatos receptjeim
- közeledik az én drága férjem szülinapja, törhetem a fejem a meglepin
- lehet szürettel kapcsolatos mókákra járni , enni-inni finomakat
- ajtó koszorút készíthetek a lehullott színes falevelekből
- gyönyörű, színes cserepes virágokat tehetek a bejárati ajtó köré
- a táj ilyenkor színesbe öltözik
- jön a gesztenye !! A vadból figurákat készítünk a szelídből pedig megtöltjük a hasunkat . Imádjuk akár sütve akár főzve.
- és a november közepén esedékes Márton napi liba móka sem elhanyagolható ám:-) Évek óta megtartjuk vagy otthon vagy máshol lakomázunk jókat.
- és a legjobban azért szeretem az őszt mert a 8 éve tartó parlagfű allergiám szeptember végén , október elején szokott elköszönni tőlem. Na most ezt várom de nagyon!

Kíváncsi vagyok nektek mit jelent az ősz, mi újat hoz, mit szerettek benne?? Írjátok meg.
A napokban felteszem a kedvenc sütőtök krém leves receptemet.

Julie

Tündértorta 1.rész - Az alapok

A cupcake helyett használjuk inkább a tündértorta elnevezést, jó? Angliában nevezik így, és nekünk jobban is tetszik. :) Ígértünk egy kis összefoglalót a készítésükről, hát kezdjünk is bele. Mi is sok mindent most tanulunk még, de hát miért ne tanulhatnánk együtt?
A szép végeredmény ott kezdődik, hogy megpróbálunk szép formájú sütit sütni. Nem jó, ha túl magas, ha szétreped, ha eldeformálódik. Akkor szép, ha éppen picit púpos, és ez a kis púp szabályos.
Bár attól is függ, mit tervezünk velük. Ha krémet teszünk rájuk, akkor laposabb a jobb, ha fondant bevonattal díszítjük, akkor picit lehet magasabb.
Hát, mondanunk sem kell, egy ideig kísérleteztünk, mire rájöttünk, hogyan is kell szépeket sütni...
Mire ilyenekből:

Ilyenek lettek:

Receptet nem írnék, hogy most a technikáé legyen a főszerep, de az itt megtalálható nagyon jó, amiből a tortát sütöttem.
Első lépésként fontos, hogy a tésztát meddig töltjük. Nekünk a sütőpapír kb 2/3 részig megtöltése jött be, ebből készül olyan, mint a fenti. Ha kicsit laposabb kell, természetesen kicsit kevesebb tészta megy bele. Ezt legjobb, ha fentről öntjük egy edényből úgy, hogy ne csöpögjön ide-oda.

Ezek a szülinapi sütikhez sültek:

És most jön egy fontos lépés, a sütés! Én valamiért mindent légkeverésen sütöttem egy időben. Magam sem tudom miért. Légkeveréssel sültek a csúnyák. Aztán egyszer csak nem kapcsoltam be, és lőn csoda! Gyönyörű szépek lettek! Előmelegített, 180 fokos sütőben, légkeverés nélkül, nálam átlag 20 percig sülnek. Ha eddig légkeveréssel sütöttétek, a kedvemért próbáljátok meg, hogy kikapcsoljátok, és egy kicsit tovább sütitek. Nagyon más a végeredmény!
Ha kihűltek, lehet velük dolgozni. Ha csak krém kerül rájuk, akkor a tésztával nem bűvészkedünk tovább.
Ha fondant bevonat, akkor a tetejéből egy icipicit, szabályosan levágunk, és azt krémmel helyettesítjük. Itt odafigyelünk, hogy egyenletesen kenjük el, és aztán megy rá a fondant. Bár készítettük már úgy is, hogy nem vágtunk le a tetejéből, és úgy ment rá a krém.
No de ne szaladjunk előre! A következő résznek ez lesz a témája. Ma megsütöttük a tökéletes formát, legközelebb keressük a legjobb krémet, és megmutatjuk a fondant bevonat ráhelyezését is.
Addíg pár kép még. Jó sütést! :)

Julia

Egy kis köszönet...

Olyan furcsa, még csak 3 hónapja lesz, hogy elindítottuk a blogunkat. Mintha hosszabb idő telt volna el...
Mikor indultunk, az egésznek nem volt tétje. Úgy voltunk vele, ha csak a barátok olvasnak minket, már azért is megéri. Persze szerettük volna, hogy előbb-utóbb legyenek más olvasóink is.
De ami történt, arra nem számítottunk. Így, pár hónap elteltével már átlag napi 1000 oldal megnyitásunk van, a facebookon kis közösségünk pedig már 1000 fő fölött jár!!! Nekünk ezek nagyon nagy számok...
Sorra kapjuk a visszajelzéseket, hogy tetszik, amit csinálunk, és szerettek minket. Ez nagyon szuper érzés ám! Örülünk minden észrevételeteknek, vagy  annak, ha megsütitek valamelyik tortánkat, sütinket, vagy éppen valamelyik ötletünkben találjátok meg a rég keresett választ.
Van még számtalan receptünk, amik megsütésre várnak, sok barkácsötletünk, amik az elkészítésükre várnak, és rengeteg lelkesedésünk, ami nem vár semmire, csak úgy van. :)
Köszönjük, hogy olvastok minket!!!

Julie és Julia

Ki mondta, hogy csak uborkát lehet kovászolni?

Mi nagyon szeretjük a kovászos uborkát. Még az icipici 1 éves babánk is élvezettel tolja befelé.:)
Egy nyári, teraszon uborkát ropogtatós estén vetette fel a férjem, hogy miért csak uborkát kovászolunk? Tényleg, miért? Ki tudja? El is döntöttük hamarjában, hogy kipróbáljuk a kovászolás technikáját mindenféle zöldségen. Direkt nem néztünk utána a neten, hogy mit is szoktak még kovászolni más emberek, nehogy befolyásolva legyünk...
Vettünk hagymát, cukkinit, karfiolt, paprikát, kicsi zöld dinnyéket, pfefferoni paprikát, és persze uborkát kontrollként.
Ezúttal se kaprot, se fokhagymát nem tettünk hozzá, csak sós vizet és kenyeret.
A zöldségeket jó alaposan megmostuk, a hagymát meghámoztuk, a nagyobb darab zöldségeket felvágtuk. Az uborkákat, a cukkinit és a dinnyét bevagdostuk.
Egy nagy befőttes üvegbe jó szorosan egymás mellé-alá betömködtük őket. Meleg sós vízzel / literenként egy evőkanál só / nyakon öntöttük, a tetejére egy szelet kenyeret helyeztünk. / A kenyeret is ellepte a víz / Egy pohárral leszorítottuk a kenyeret, és egy kistányérral lefedtük.
/ Erre köveket pakoltunk, hogy véletlenül se akarjanak mozogni.:) /
Kitettük a napra, ez pont a hatalmas kánikulában volt. 3 forró napon át kovászolódtak a zöldségek.

És hogy milyen lett a végeredmény?  Meglepően jóóó! Egyedül a brokkoli nem lett finom, az kemény maradt.
Személyes kedvencem a hagyma és a paprika. Ropogós maradt mindkettő, egyszerűen szuper!
De jó lett a cukkini, és a dinnye is, ezek ízben és állagban nagyon hasonlítanak a hagyományos savanyúsághoz.
A pfefferoni paprika miatt minden zöldségnek finom, enyhén csípős íze lett, ami még adott hozzá egy kis pluszt. Az uborka pedig most is ropogós, és extrafinom lett, mint mindig.
Mi azt vontuk le ebből a kis kovászolás mókából, hogy érdemes próbálkozni! Még lesz pár szép meleg napunk, fussatok el a zöldségesbe, és kovászoljatok!

Julia

Ceruzatartó a falon

Kezdődik az iskola!!! Megelőzendő a kismillió " Anya, hol van a ceruzám / radírom / hegyezőm? " kérdést, a falhoz fixáltuk a ceruza és egyéb iskolaszerek tartóját. Hátha így nem tűnnek el...Hátha...:)

Ezt az egyszerű, de mégis mutatós tárolót Ti is könnyen elkészíthetitek. 3 db konzervdoboz kell hozzá, ezeket öltöztettem be színes-mintás textilekbe.



Maga az öltöztetés nem bonyolult, a textilt úgy méreteztem, hogy kicsit több, mint kétszer olyan hosszú legyen, mint a doboz magassága, szélességében pedig kb 1-1.5 cm-el legyen nagyobb a doboz kerületénél.
Ragasztópisztollyal ragasztottam az anyagot a dobozhoz, az alábbi képsorok szerint. Nem az egész felületet ragasztottam, csak csíkokban, de nagyon jól odafixálta a textilt. Az aljára, hogy szebb legyen, a ragasztás után még egy kis kört illesztettem.

A felhelyezés úgy történt, hogy egy kb 5x30 cm-es fa lécet akril festékkel 2x átfestettem, majd száradás után 2 helyen felfúrtuk a falra.
Erre ragasztottuk ugyancsak pisztollyal a dobozokat. Ezek nem fognak nagy súlyt cipelni, de ha valaki más célra készíti, érdemes a dobozokat is odafúrni / szögelni / a fához.
Pontos illesztéshez a szakácskönyveket hívtuk segítségül.:)

Összességében tényleg nem nagy munkával egy nagyon jópofa tároló készült. Nekünk annyira megtetszett, hogy azon gondolkodunk, más célra is készítenénk hasonló szépségeket. Például zsebkendők tárolására, evőeszközöknek, stb...

Julia

Mikor nekem sütnek...

Sokan kérdeztétek, hogy 3 gyerkőc mellett hogyan tudok időt szakítani a blogra. Hát úgy, hogy sokszor a srácokkal együtt sütünk, barkácsolunk. Így nagy boldogság nekem látni, hogy ragad rájuk a dolog, egyre jobban szeretnek a konyhában sündörögni, vagy éppen festegetni.
Egyik nap arra kértek, hogy tartsam távol magam a konyhától... Persze sejtettem, hogy készül valami, és néha kukucskáltam is...Nagyon jó volt látni, ahogy a testvérek együtt sütnek, cukormasszát formáznak nagy egyetértésben. /Ami nálunk azért nem mindig van.../
A meglepetés csokis muffin volt, amiket szépen feldíszítettek. Szívemnek legkedvesebbek mégis az anya feliratú sütik voltak. :)

Julia