Csak a színe legyen vörös....

Másfél évbe telt, mire rászántuk magunkat a bejárati ajtó átfestésére. Nem azért, mert lusták vagyunk, csak a natúr fa ajtó lefestése után nincs visszaút, ezért nem akartuk elkapkodni a dolgot.

Mikor körülötte kész lett minden, és láttuk a terasz végleges formáját, akkor eljött az ajtó ideje. Már régóta nézegetek bejárati ajtó inspirációkat, így bennem már kialakult a biztos választás, legyen vörös! Csodaszép, barátságos, és passzol hozzánk. Felkészültem, hogy a család férfi tagjai tuti megvétózzák, de meglepő módon talán eddigi változásainkat tekintve ez volt az első olyan ötlet, ami mindenkinek egyértelműen tetszett. Férjem elkezdte dúdolgatni Quimby Legyen vörös című számát, úgyhogy ez lett az ajtófestés hivatalos dala…szeretjük :)

Nagyon szép festéket találtunk, pont olyat, amilyet szerettem volna! A jó hír, hogy nem is volt drága!
Innen indultunk:

Az ajtót leszedtük, fektetett állapotban dolgoztunk vele. Először jó alaposan átcsiszoltuk, majd portalanítottuk. Az üveg részeknél leragasztottuk. Mikor ezek az előkészületek megvoltak, jött az alapozó festés. Fehéret kaptunk éppen, de belekevertünk picit a festékből, megfogadva a festék boltos bácsi tanácsát. No, lett gyönyörű rózsaszín alapozónk! :)
Másnap ezt is átcsiszoltuk, és portalanítottuk. Majd végre mehetett rá az első réteg fedőfesték! Már ez után is gyönyörű volt, de másnap még egy réteget adtunk neki.
Igazán szép lett, mondhatni pazar! :) Nekünk nagyon tetszik. Az egyszerű fa ajtóból különlegesebb darab lett az átfestéssel.
Aki gondolkodik ilyesmin, csak nem mer belevágni, annak üzenem, ne gondolkodjon tovább!!!

Annyira megtetszett a szín, hogy gyorsan egy
széket is lefestettem...

Julia

A pad élete nálunk...

Úgy kezdődött, hogy szerettünk volna egy szép antik padot. El is autóztunk a közeli városban lévő antik kereskedésbe. Majd gyorsan le is tettünk az antik pad tervünkről, mikor megláttuk az árakat. :(
Na de a kedves eladó felhívta a figyelmünket, hogy vannak újonnan készített kezeletlen fa padok, amit olyanra festünk, amilyenre szeretnénk. Ugyan nem antik, de az ára nagyon barátságos volt. Többféléből választhattunk, mi pakolós résszel is megáldott darabot vettünk.
Sajnos a kezdetekről nincs képünk, de remélem nem nehéz elképzelni teljesen natúr kezeletlen fa színben.

Pácolás után

Pácolással kezdtük, a fenti képen látható a kezelés utáni állapot. Majd így is maradt pár hónapig, mindenféle más dolog háttérbe szorította szegényt. De ügyesen, türelmesen várt, és el is érkezett az ő ideje...
Mivel a terasz kellemesen színes lett a sokféle kiegészítővel, nem akartuk még egy színes paddal túlzásba vinni, így a választás az lett, hogy legyen fehér.

Ilyen lett fehérre festés után

 Én odavagyok az antikolt dolgokért, de a  kedvesem már picit soknak találja ezt az imádatomat .Így kompromisszumot kötöttünk, hogy csak egy picikét antikolok. Olajfestékkel festettem, merthogy védi is a fát, és az olajfestéket tapasztalatom szerint szebben lehet antikolni.
Ilyen melegben sokkal gyorsabban száradt, mint amit írt a dobozon. Alig 1 nap után már elérte a számomra megfelelő állapotot. Itt már írtam  részletesen az antikolásról. Ahhoz, hogy a végeredmény szép legyen és "hihető", szerintem a legfontosabb, hogy jó időben kezdjünk neki. Akkor, amikor már egyáltalán nem ragad a festék, de még puha, kezelhető. Ehhez nézegetni kell, nincs mese.
A ládánál ez 2 nap volt. Most melegben 1 nap múlva nekiálltam. Az a cél, hogy a fehér réteget itt-ott leszedve előtűnjön az alatta lévő sötét pác. Én próbálkoztam már mindennel. Csiszoltam többféle csiszolóval, törölgettem rongydarabokkal, de egyik sem volt olyan, ami nekem tetszett. Az antikolásról szerzett tapasztalataimat a kicsi ház blogról kezdtem el gyűjteni.
És akkor jött / teljesen véletlenül / a megoldás! POPSITÖRLŐ! :)
Mivel nekünk van pelenkásunk / na nem mi, hanem babakorú:) / így mindig van kéznél popsitörlő.
Egyszer csak kipróbáltam, mikor már semmi más nem jutott eszembe, és bevált! Nem karcolta, nem dörzsölte csúnyán agyon, pont szépen annyira, amennyire kell.
Ha ezt egy mesterember elolvasná, lehet fogná a fejét, hogy mit képzel ez a nőőőő! :) De nekem tényleg ez vált be, mit tegyek!
Szóval a megfelelő időben elkezdtem  nedves popsitörlővel dörzsölgetni itt-ott a festéket. A padot most csak egy picit, hogy szent legyen itthon a béke. A sarkoknál főleg, mert természetes módon is ott kopna. Na és még egy picit itt is, picit ott is, erőszakkal kellett leállítanom magam, hogy ne tovább...
Készítettem egy közeli képet, milyen is lett:

Majd mielőtt birtokba vettük, hagytuk teljesen megszáradni, ami még egy nap volt kb.

Birtokba vétel után...

Összefoglalva ,ezzel most meg vagyunk elégedve, mindenki boldog, a családi béke is zavartalan.

Szeretjük a padunkat, és szerintem jól gondját viseljük...

Julia

A világ színesen...

Teraszt építünk. Már kb több hónapja. Mivel nem örököltünk az előző lakóktól, abban pedig közösen családilag megegyeztünk, hogy terasz márpedig kell, hát belevágtunk...
Ez e lelkesedésem a második hónapra picit megcsappant, mikor kiderült, hogy ez nem is olyan egyszerű dolog, mint elképzeltük. Minden más ember hétvégén boldogan jött-ment-kirándult, mi teraszt építettünk. Hónapokig... Mert persze mikor esik mindig az eső? Hát hétvégén! Mi pedig bentről nézegettük, mikor áll el végre, és mehetünk ki dolgozni.
A terasz fából készült, és nagyon szép. Mivel a telkünk picit lejtős, egy alulról megerősített, kb 1 méterrel a föld felett "lebegő" teraszt kell elképzelni, amit a gyerekek nemes egyszerűséggel csak színpadnak hívnak.

itt készülget...

Természetesen itt is megtörtént az, ami nálunk minden projekttel, hogy sokkal többe került, mint amennyit előzőleg kiszámoltunk. Így a legvégén a korlátot már költség hatékonyabban próbáltuk megoldani. Így jött képbe a lambéria. Akciósan vételeztük, nagyon olcsón, és ebből készült a korlát.
Azért köztünk legyen szólva nem ez a legszebb megoldás, amit életemben láttam, így valamivel fel kellett dobni. Akkor akadt kezembe ez az újság, és hozta meg az ihletet.

Mégpedig, hogy legyen színes, a színes jó, és a sok szín eltereli a figyelmet arról, hogy ez mégis csak lambéria...
Az uram megcsinálta a keretet, lecsiszolta, majd minden nyers fára védelemként lazúr került.
A lambériákat méretre vágtuk, csiszolgattuk, lazúroztuk.

Majd szerelgettünk, csavaroztunk, végül festettünk.

gyerekmunka...:)

a színkeverés nagyon tetszett a srácoknak

2 mp-re néztem félre...:)

egy részlet

Még annyit kell tennem az első szabad órámon, mikor nem tudom mit csináljak..:) hogy egy kis ecsettel ki kell javítgatnom a festést a hézagokban.

Összességében kedves lett és vidám. Persze nem tervezzük hosszú távra, majd egyszer kicseréljük, de ez kb 10 év szokott lenni nálunk:)

Julia

Hát, akkor antikoljunk!

Kezdjük az elején... Bő egy éve vásároltuk szeretett házunkat, ami egy régi parasztház.  Nekiugrottunk a felújításának, majd ezekről is tervezünk soksok bejegyzést.
De most a ládáról, és az antikolásáról. Mivel parasztház, kell az antik, a kopott!
Még soha nem csináltunk ilyesmit, előtte városiak lévén fogalmunk sem volt, hogyan kezdjünk hozzá.
Az interneten rengeteg mindent elolvastunk erről a témáról, majd hatalmas tudásunkkal belevágtunk.
Az én drágám beszerzett nekem a vaterán semmi pénzért egy régi katonai fa ládát.
/ Mivel ez még a blog születése előtt volt, sajnos fázis fotóink nincsenek, csak az ilyen volt- ilyen lett állapotot tudom megmutatni. /

Ilyen volt

 Igy érkezett meg. Szerencsére nem volt penészes, sem szuvas, tehát ezzel nem kellett foglalkoznunk.
Első lépésként csiszoló papírral lecsiszolgattam. Kézzel csináltam, de azóta beszereztünk gépi csiszolót, mert kézzel csiszolni nagy móka!
Miután ezzel megvoltam, a festésnél használatos ragasztó csíkkal, /melynek hivatalos nevét nem tudom, de utánanézek ígérem/ leragasztottam azokat a részeket, amiket nem akartam befesteni, és nem is tudtam leszerelni.
Majd jött a festés. Fehér olajfestéket használtam, amibe előtte kevertem nagyon pici fekete színezőt, hogy kicsit piszkos fehér legyen. Elég vékonyan kentem be, és nem is egyenletesen, na nem azért, mert ennyire béna vagyok, hanem direkt:)
Majd utána vártam... és vártam... nézegettem mennyire szárad. Türelmetlen voltam, és állandóan festékes lettem. Állítólag akkor jó, ha már nem fogja meg a kezünket, de még puha. Nekem ez  az állapot olajfestékkel kb 24 -30 óra múlva jött el.
Akkor végre elkezdhettem az antikolást. Több helyen a csiszolást javasolták, úgyhogy finom szemcsés csiszoló papírral elkezdtem csiszolgatni a fehér festéket, hogy az eredeti zöldes árnyalat tűnjön elő. Hát, nem is tudom... A sarkoknál szép volt, de máshol olyan " csiszatolós" lett az eredmény, ami nem tetszett. Csiszoló után jött a rongy. Elkezdtem finoman dörzsölgetni itt-ott. Szebb lett, bár azt érzem még ez sem a tökéletes megoldás.
Mikor kész lettem, az egészet átdörzsöltem a legfinomabb csiszoló papírral, hogy egységes legyen a felülete.
Azt gondolom, első próbálkozásnak nem rossz... bár még finomításra szorul a technikánk.
Férjem barátai csodásan felújítottak és antikoltak egy tálaló szekrényt, ellopjuk tőlük az apró titkokat, és a következő projektnek / ami tervek szerint nálunk is egy tálaló szekrény/ még több tapasztalattal ugrunk neki.
És most jöjjenek az ilyen lett képek:

Közelebbről

A virágot csak úgy mellétettem, mert olyan szépen kinyílt...

Julia