Álom...

Két kedvenc gasztroblogom van... Két merőben más oldalról van szó. Nem árulok el meglepetést, az egyik Limara péksége. Nagyon kedvelem Limarát mint bloggert, és mint embert. Rengeteget tanultam tőle, gondolom így van ezzel a sok tizen-huszonezer olvasója is. Másik kedvenc Judit, aki a Csak a puffin blogot jegyzi. Elég beleolvasni! Ha nem ismeritek még, majd megértitek miről beszélek. A sok szuper recept, kép, lazasággal és humorral párosítva abszolút az én asztalom.
Kitaláltunk közösen egy kis játékot. Lényege az volt, hogy egy találomra kiválasztott szóval kapcsolatban készítünk egy sütit-tortát, bármit, ami eszünkbe jut. A mai napig nem tudtuk mit készít a másik, így nekünk is meglepetés volt.
Lányomat kértem meg, hogy válasszon ki bármilyen könyvet, majd bökjön rá egy szóra. A könyvre már nem emlékszem, de Sára egyszer csak kimondta a szavunkat, hogy ÁLOM...
Először arra gondoltam, hogy a gyerekeim álmát valósítom meg, és készítek valami durván csokis tortát macaronokkal a tetején. A befutó mégsem ez lett. Egyrészt szerettem volna valami könnyebben elkészíthetőt, mert a macaronsütés néha hisztivel járhat... Másrészt most úgy döntöttem önző leszek, így a saját álmomat valósítottam meg. Oda vagyok a manduláért! Na meg vissza. Olyan tortát szerettem volna ami omlós, könnyű, krémes. Így született meg az én álomtortám...

A tésztája tényleg szétomlik az ember szájában. Mandulás omlás... A krém pedig egy laza, főzött vaníliás krém. Olyasmi, mint amit gyerekkoromban nagymamán sütött a házi krémesbe. Első ránézésre egyszerűnek tűnik, mégis ez az egyik legfinomabb torta, amit mostanában készítettem.

Hozzávalók a tésztához:
250 g őrölt mandula
250 g vaj
150g kristálycukor
250 g liszt

Hozzávalók a krémhez:
150 g cukor
40 g étkezési keményítő
4 tojás
5 dl tej
1/2 felhasított vaníliarúd

A tésztához a vajat kis darabokra vágtam, és minden hozzávalót egy nagy tálba összeöntve kezemmel összegyúrtam. Fóliába csomagolva 2 órára betettem a hűtőbe. Az omlós tésztát elvileg ugye nyújtani kéne, de mint már egyszer említettem, én az egyszerűbb megoldást szoktam választani. A hűtőből kivett tésztát két részre osztottam. Egy 26 cm-es kapcsos forma aljára kb fél centis darabokat vágtam, majd a kezemmel elnyomkodtam, simítottam. Így is sima lesz sütés után, plusz megspóroltuk a nyújtással járó pakolgatást-mosogatást. Hurrá! :)

 

Így egymás után megsütöttem a két lapot, előmelegített 180 fokos sütőben egyenként 15-17 percig. Az egyik lapot még melegen 12 szeletre vágtam, majd hagytam kihűlni.

A krémhez keverőtálba tettem 100 g cukrot, keményítőt, tojások sárgáját, és néhány evőkanál tejjel simára kevertem. A maradék tejet felforraltam a vaníliából kikapart péppel. Lassan hozzáadtam a tojásos keményítőt, és folyamatosan kevergetve ismét felforraltam. Közben egy harmadik kezemmel, vagy az éppen otthon lévő családtag keze által keményre verjük a tojásfehérjét 50 g cukorral, és ezt óvatosan a vaníliakrémhez adjuk. Ezt továbbra is folyamatosan kevergetve még kb 2 percig tovább főztem, és kész.
A forró krémet azonnal a mandulás lapra kanalaztam, mert kihűlve nem lehet szépen dolgozni vele, gyorsan összeáll. /Maradt a kapcsos formában, így ment rá a krém./ Sorban felpakoltam tetejére a szeleteket.
Ha kihűlt a krém, lehet is fogyasztani.

Majd ma jött a meglepetés, mikor én is láthattam két kedvenc bloggerem mit készített ... Köszönöm a közös mókát, szuper volt! :)

Itt találjátok Limara ÁLMÁT...
Itt pedig Csak a puffin blog írójának, Juditnak az ÁLMÁT...


Ide kattintva pedig a facebook oldalunkhoz tudtok csatlakozni, ha szeretnétek...

Julia