2012. szeptember 26., szerda

Csillámporos tündérmesék igenis léteznek.....

Fogadjátok szeretettel egy a szerelem révén Ausztráliába kiköltözött  barátnőnk írását a szerelem és az új élet megtalálásáról......

Soha ne mond hogy soha!!


Minden embernek van legalább egy kedvenc romantikus filmje ami sokat jelent számára, bármikor megnézi, megkönnyezi. Persze utána megfordul a fejében, hogy ez csak egy film, ilyen az életben úgysem történik.Én viszont azt gondolom, hogy soha ne mondd hogy soha, mert velem is megtörtént az, amiről csak álmodni mertem!
Az én történetem 18 évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy nyaralás alkalmával találkoztam egy fiúval. Szerelem volt első látásra, ami évekig összefűzött minket. Fiatalok voltunk és kaland vágyók így útjaink mégis kettéváltak, de az érzés szívünkben megmaradt. Sok minden történt kettőnkkel, messze kerültünk egymástól az évek során, földrészek választottak el bennünket de az érzést sem a távolság sem az évek nem tudták tompítani . Váratlanul 14 év után egy üzenet érkezett Tőle és az a csodás “szivdobogás” újraéledt bennem.

Másfél évig csak az interneten láthattam és hallhattam amikor távoli, új otthonából hazarepült Magyarországra.
Leírhatatlan az az érzés, az élmény amikor újra megpillantottam és ismét a karjaiban lehettem.
Olyan volt, mintha mindig is együtt lettünk volna. Pontosan ismertük és éreztük egymás minden apró rezdülését. Újra megérezni a boldogság ízét maga volt a meny ország. Csodás 6 hetet töltöttünk együtt, amely végén sajnos újra el kellett engedjük egymást.
Rettentő fájdalmas volt, de tudtuk közös a jövőnk és hamarosan látjuk egymást.
3 végtelennek tűnő hónap után ( ami hatalmas telefon számlát is eredményezett) én repültem hozzá az ismeretlen világba. Most is remeg a gyomrom ha rá gondolok milyen mesés érzés volt mikor az óceán fölött repültem a nagy “Ő” felé!
Egy egész hónap csak a miénk volt a “ KincsesSzigeten”, Ausztráliában.
Szebbnél-szebb helyeken jártunk , ám ez mégis eltörpült amellett, hogy együtt lehettünk ismét.
Emlékszem minden egyes nap, minden percére, annyira felejthetetlen volt.A születésnapom a kint töltött időre esett és életem egyik legcsodásabb ajándékát kaptam Tőle, egy jegygyűrűt!:)
Az idő sajnos most is gyorsan elrepült és ismét búcsúznunk kellett de ekkor már pontosan tudtuk, hogy egymás nélkül nem élhetünk és azt is eldöntöttük, hogy életünket melyik földrészen kezdjük el.
A következő 4 hónap hihetetlen izgalommal telt, míg én Magyarországon szerveztem kiutazásunkat kislányommal , addig Ő,Ausztráliában megteremtette közös otthonunkat.
Azt kell mondjam, életem talán legizgalmasabb, legvárakozás telibb hónapjai voltak ezek.
Sokat segített számomra, hogy családom és barátaim osztozva velem boldogságomban maximálisan támogatták döntésem.
A szívem és az agyam is azt diktálta mennem kell, mégis nagyon fájdalmas volt a búcsú, mikor eljött a nagy nap.
Aztán 26 hosszú, levegőben töltött óra után Ausztrália földjén mikor megölelt, tudtam itthon vagyok és most már nem kell többet elválnunk egymástól.

Így kezdődött új életünk hármasban! :-)

Immáron két és fél éve élünk boldog házasságban, a Blue Mountens völgyében egy kisvárosban, ahol kenguruk és szebbnél-szebb papagájok sokaságát csodálhatjuk naponta. Az eukaliptusz fák illata nagyon kellemes és érdekes számomra. Ezek a fák örökzöldek így télen is barátságos és vidám a természet az alacsony hőmérséklet ellenére.
Az állat- és növény világ mellett az itteni életforma is merőben más, mint amit 33 év alatt megszoktam Európában. Az élet kevésbé rohanó , az emberek nyugodtabbak, barátságosak, segítőkészek, azonban sokkal rosszabbul vezetnek és rengeteg gyors ételt esznek. A mai napig nagyon hiányoznak az otthoni ízek, főként a péksütemények amelyek itthoni viszonylatban csak kinézetre ínycsiklandóak ha megkóstolod nem a várt íz világot kapod.




Eleinte nagyon furcsa, sőt zavaró volt, hogy bárhová mentem csak angol szavakat hallottam, nem beszélve arról, hogy alig értettem a párbeszédekből valamit. A kezdeti nehézségek leküzdésében sokat segített, hogy az emberek itt hozzá vannak szokva a világ különböző pontjairól érkező bevándorlókhoz, így nem lepődnek meg ha nem beszélsz tökéletesen angolul , sőt próbálnak segíteni ha szükséges.

Mára már egész jól megbarátkoztam a nyelvvel és nem ijedek meg, ha hozzám szólnak, végre én is tudok beszélni. Persze sűrűn megkérdezik honnan jöttem hiszen az európai akcentus elég feltűnő mindenkinek. A jó az, hogy általában szeretik a mi hanglejtésünket. A nagylányom másfél éve már az itteni iskolába jár , minden reggel és délután hozza és viszi őt az iskola busz.
Nagyon jók a tapasztalataink, Lili szereti a közösséget a rengeteg változatos programról nem is beszélve, amellyel az oktatók tovább színesítik a gyerekek hétköznapjait.
Az én napjaim jellemzően azon gondoskodással telnek, melyet családom és annak legkisebb trón örököse igényel tőlem. Igen Ő a mi közös “ajándékunk” az új élet szigetén.:) Giland másfél éve született, nagyon vártuk őt, vele együtt vált teljessé családunk.
Az elmúlt időben csodás helyekre jutottunk el amiről álmodni sem mertem.
Jártunk Fiji szigeten , Brisbane-ben, Surfers Paradise-on, láttam a Sydney Opera házat, a Harbour öbölt és még sok-sok csodás helyet.
A sok szépség mellett azonban van egy komoly hátránya ennek a nagy távolságnak , mégpedig hogy haza látogatni sajnos még nem tudtunk az elmúlt évek során.
A család és a barátok nagyon hiányoznak és az időeltolódás miatt a kapcsolat tartás is elég nehéz. Sokat gondolunk az otthoniakra és remélem , hogy mindannyian érzik a szeretetünket.
Rengeteg tervünk van már a jövőnkre vonatkozóan , amiket közösen szeretnénk megvalósítani. Remélem álmaink ahogy eddig is, valóra válnak és szerelmünk ereje minden akadályt legyőz.

Gigi írása  szó szerint idézve Julie által


13 megjegyzés:

  1. Szép történet, olyan tündérmesés:) Gratulálok a bloghoz, már "függője" lettem, minden nap megnézem, hogy van-e valami új bejegyzés, a reggeli kávém hangulata és a blogotok... része a napomnak:) Andi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen Andi! Örülünk, hogy függővé lettél, megtisztelő!
      Libák

      Törlés
  2. Köszönöm, hogy megosztottad velünk...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Márta, mi is hálásak vagyunk Giginek aki a kérésünkre megosztotta velünk , így Veletek olvasóinkkal is az ő kis " love storyját ".
      Libák

      Törlés
  3. Hát ez nagyon romantikus! És igen, soha ne mondd, hogy soha!
    Köszönöm az írásaitokat, mindig felüdítenek!
    Üdv:
    Eper

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Eper! ( de cuki neved van :-) )
      Igen, tényleg romantikus és van ilyen, ez a lényeg...
      Libák

      Törlés
  4. Valahogy én is úgy vagyok, mint az első hozzászóló. A blogotok már a könyvjelzőim között szerepel, része a reggelemnek, hogy megnézzem az új bejegyzést. Lévén én is falusi (romantikus) liba vagyok.....
    Ez a történet megható, szinte hihetetlen. Jó volt olvasni. Régen volt egy szerelmem, akivel anno megbeszéltünk egy időpontot és egy helyet, hogy bármi történjék is velünk, akkor és ott találkozunk. Régen szétmentünk már, családom van, gyerekeim, de eszembe jut ez a találkozó. Csak a helyet és az időpontot felejtettem el..... valószínűleg nem volt számomra ő olyan fontos, pedig jó lenne találkozni.... Ilyen is van. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Névtelen!
      De jó, hogy könyvjelző vagyunk:-))
      Igen, valószínűleg nem volt megírva nektek a közös sors az említett szerelmeddel. Véletlenek nincsenek!!
      Libák

      Törlés
  5. Kedves törtenet, de nekem ohatatlanul is eszembe jut a kislany apukaja. Ö vajon mit szol ahhoz, hogy a gyereke 26 ora repulöutra van töle? Vagy nincs apuka? Az is lehet persze...
    Anita

    VálaszTörlés
  6. Kedves Kecs,
    erre a kérdésre csakis Gigi válaszolhat , továbbítjuk neki a kérdésed. ( persze érthető a kérdés és jogos is ).
    Libák

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm, valoban kivancsi vagyok. En biztos rettenetesen ereznem magam az apuka helyeben. Meg a kislany helyeben is.
    Anita

    VálaszTörlés
  8. Elkezdem olvasni a történetet, nahát milyen érdekes, egy volt kolléganőmmel is pont ez történt. És az ő kislánya is Lili. Dehát ez Ő, Gigi! :) kicsi a világ...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dejó! Tényleg kicsi... lehet, hogy össze is futottunk. Egyszer voltunk Gigi cége által szervezett partin, vagy ilyesmi...:)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...