Mindig is utáltam azt a kérdést, hogy " Mi a hobbid? "
Egész egyszerűen azért, mert nekem sosem volt. Több kis embergyerek nevelése, és munka között örültem, ha
nézhetek ki a fejemből csendben. Ez hobbi?
Közben mindig is irigyeltem azokat, akiknek van. Mikor a "
hobbi " már inkább rajongás, vagy megszállottság. Vagy nevezzük bárminek. Valami, amire nem sajnálnak emberek időt, pénzt,
türelmet. Valami, amiről szeretettel a hangjukban, szenvedéllyel a
szemükben mesélnek...
Pedig én is
sokáig úgy kerestem. De ez sajnos nem egy olyan dolog, hogy na most leülök, és
kigondolom miért fogok rajongani. Sok minden tetszett nekem is, de nem jött el
eddig az a VALAMI...
Majd vidéki
lettem, sok minden lenyugodott és lecsendesedett körülöttem. És akkor egyszer csak
megjött a VALAMI. Olyan helyről, ahonnan sosem vártam. A konyhából... Először
csak egy tortát akartam megsütni. Aztán még több tortát. Már nem csak
magunknak, hanem a családnak, barátoknak is. Furán éreztem magam, mikor néha
egy-egy torta átadása után azt mondták, erre születtem. Dehogy születtem erre,
csak szeretek sütni! Hát ezért tanultam ennyit, hogy erre szülessek? Hát
ezért...
Lassan kezdtem el
rájönni, hogy tényleg ez az, amit imádok. Képes vagyok 40 fokban is sütni,
családom boldogságára, csak azért, mert ki kell próbálnom valami újat.
Este, mikor már
halál fáradt vagyok, bújom a netet, és ötleteket keresek. De igazán akkor éreztem először, hogy ez már a VALAMI,
mikor nemrég azt kaptam kedvesemtől szülinapomra, hogy elvitt egy cukrászkellékeket árusító üzletbe. Olyan volt, mint a
'80-as években, mikor kisgyerekként először jutottam ki Bécsbe, és tátott
szájjal bámultam az üzleteket. Szavakban ezt nehéz elmondani. Mint egy csodaboltban, ahol
már-már mesebeli dolgokat árulnak. Mindent megvettem volna, alig tudtam
kiválasztani azokat az alap darabokat, amikre most a kezdeteknél mindenképpen
szükségem van. Legalább mostantól nekem nem lesz nehéz karácsonyi
ajándékot választani...:)
Mikor minap
sütöttem egy egyszerűbb sütit, a drágám megkóstolva azt mondta, hogy "ez
sokkal finomabb, mint a macaron,
pedig azzal bíbelődsz vagy fél napot..."
Akkor csak álltam,
és rájöttem, hogy ez már biztos! Itt van! Időt, pénzt, türelmet nem sajnálva
megszállott lettem! Végre! Nem kerestem, és nem is gondoltam volna soha,
hogy a sütés hozza meg ezt a várva várt "hobbit".
De iszonyatosan jó érzés! Imádom, mikor kigondolok egy tortát, és
sikerül megsütni. A színátmenetes tortát például mikor kitaláltam, alig
vártam, hogy megsüthessem végre. Számoltam a napokat, mint egy kisgyerek. Azon
kaptam magam, hogy én, az állítólagos "felnőtt", azzal nyaggatom a
lányomat, hozzuk előbbre a szülinapját...:)) Megszállott vagyok? IGEN! De
imádok megszállott lenni! Szeretek szépet alkotni, és utána látni, hogy boldog,
akinek készült. Kis dolog az életben egy torta? Lehet... De mégis valami pluszt
hoz egy napba. Főleg, ha az születésnap, vagy esküvő.
Már alig várom,
hogy megsüthessem a kisorsolt szerencsés pár/ok/ esküvői tortáját.
Megterveztem, lerajzoltam, próbasütöttem,
ugyanazzal a rajongással, amivel minden tortát készítek.
Most már bárki
megkérdezheti, mi a hobbim, boldogan válaszolok! No, és Nektek van hobbitok?
Julia
Julia
