2012. december 4., kedd

Csokis süti sajtkrémes töltelékkel

Ezt a receptet egy Country Living magazinban találtam egyszer valamikor. Annyira megtetszett, hogy gyorsan ki is jegyzeteltem magamnak. Előrelátó voltam, mert az a szám egyszer csak kint maradt a teraszon, és egy éjszakai viharban elázott rendesen. Az újság Julie barátnőmé volt, szegénykém gyűjti őket... Megbocsátott nekem szerencsére, de azóta nem ad kölcsön újságot. Vajon miért?
Nemrég találtam meg a receptet, és ezt készítettem kisfiam iskolai szülinapjára.
Olyan finom, mint amilyen mutatós.


Ez a recept is csészében van mérve, remélem nem gond, hogy most nem mértem át dekára. A csésze 2.5 decis.

Hozzávalók: / Kb 25-27 darabhoz /
2    csésze liszt
1/2 csésze kakaó
1    teáskanál szódabikarbóna
1/2 teáskanál só
1    csésze cukor
1/2 csésze /kb 140/ natúr joghurt
1/3 csésze olaj
3 egész tojás

A krémhez:
100 g vaj
100 g krémsajt
1/2-1 csésze porcukor ízlés szerint

Egy tálban összekevertem a lisztet, kakaót, szódabikarbónát és a sót. Egy másik tálban a cukrot, joghurtot, olajat, és a tojásokat felvertem robotgéppel. Hozzáöntöttem a lisztes keveréket, és összedolgoztam őket pár percig géppel.
30 percre be kell tenni a hűtőbe, majd habzsákba töltve kis halmokat / kb 3 cm átmérőjű / púpoztam a tepsire. Előmelegített 180 fokos, nem légkeveréses sütőben 10 perc alatt megsültek. Az első sütéseknél nagyon púposak lettek, ezért a másodiknál már vizes ujjal kicsit lenyomkodtam őket. Amíg hűltek, összekevertem /persze géppel/ a szobahőmérsékletű vajat a krémsajttal. Én kb 3/4 bögre cukrot raktam bele. Ez így elég édes lett, de mivel maga a süti nem olyan cukros, így nekünk tökéletes volt. Ne sajnáljátok a krémet bele!
Dobozban hűtőben tároltuk, igazán finom másnapra lett, mikor a krémtől megpuhult a süti.




Jó sütést,
Julia



2012. november 29., csütörtök

Adventi naptár

Tavaly karácsonykor nem sok időm volt adventi naptárat készíteni. Ezért egy gyors megoldást választottam, ami végül is annyira megtetszett a gyerekeknek, hogy ez készült idén is.
Az előszobában van egy IKEA fali sínem, ide kattintva meg tudjátok nézni milyen is. Az év nagy részében sapkák, papucsok tárolására szolgál.


Decemberben viszont átalakul adventi naptár tartóvá, a gyerekek nagy örömére.


Elkészíteni egészen egyszerű. Kb 15x15 cm-es darabokat kivágok az anyagból /idén 3 félét tettem fel felváltva/. Nem varrogatok szegélyeket, ennyi idő alatt úgysem foszlik el, meg amúgy is...:)
A kivágott négyzet közepébe teszem az ajándékot, és összekötözöm egy sima madzaggal. Megszámoztam őket  filctollal, és mehetnek is fel a sínre. A gyerekek imádták bontogatni őket, bár idén nem tudom megmaradnak-e, mert a kisember nem nagyon érti még ezt a napi egyet nyitunk dolgot....:)




Julia

2012. november 28., szerda

Karácsonyi linzer

Gyerekkoromban nálunk karácsonykor mindig volt linzer. Megtudakoltam a régi családi receptet, és én is elkezdtem sütni karácsonyi linzereket.
Jó móka, nem nagy ördöngösség, és egész gyorsan megvan. Ez a recept szuper, másnapra nagyon finoman megpuhul. A legjobb, ha lekvárral összeragasztunk kettőt, és úgy díszítjük. Még puhább és finomabb lesz. A képen még nem így vannak, de fotózás után kaptak lekvárt...:)



A hozzávalók:
300 g liszt
110 g porcukor
1 cs vaniliás cukor
1 tk sütőpor
1 citrom reszelt héja
200 g vaj /vagy margarin/
1 tojás sárgája

Összekevertem egy tálban a lisztet, cukrokat, sütőport. Hozzámorzsoltam a vajat, tojássárgáját és a citromhéjat. Mindenhol azt olvastam, hogy akkor lesz puha, ha gyors mozdulatokkal secperc összedolgozzuk, hogy ne olvadjon meg a vaj. Nekem secperc alatt még sosem sikerült összegyúrni, de ennek ellenére puha lett másnapra.
Gyúrás után 2 órára betettem a hűtőbe. Majd a szokásos menet, liszten kb 5-6 mm vastagságúra nyújtottam. Kis háromszögeket vágtam késsel a tésztából, ebből készültek a karácsonyfák, és a mikulás. A szarvasokhoz kerek kiszúrót használtam. Ki gondolta volna? :)
Előmelegített sütőben 160 fokon sütöttem kb 10 percig őket. Gyorsan megpirulnak, nem árt sűrűn ránézegetni.
A díszítéshez most DrOetker cukormázakat használtam, mert azt találtam szép pirosban is.
Általában fémdobozban szoktak pihenni, bár nálunk néha meg sem érik a másnapot. :)






Julia

2012. november 24., szombat

Mindent a fondantról

Nagyon sokan kérdeztétek, hogyan készítem a fondant bevonatot, és ígérgetem is egy ideje, hogy megmutatom. Szerettem volna egy mindent átfogó, részletesebb leírást adni nektek. Remélem sikerül, de ha ezeken felül marad valami kérdés írjatok, és segítek szívesen.
Az eredeti receptet kiskukta oldalán találtam, ezzel dolgozom én is.

A hozzávalók:
1 ek zselatin
6 ek víz
1 ek margarin vagy vaj
2 ek méz
porcukor

Egy kis tálban elkeverem a zselatint és a vizet, majd berakom a mikróba kb 15 mp-re. Ezután hozzáadom a margarint/vajat és a mézet, majd újra vissza a mikróba kb 20-30 mp-re. Az a lényeg, hogy elolvadjon a margarin, és egynemű folyadékot kapjunk. Ne legyenek benne zselatin csomók, mert azok csúnyán meglátszanak a már kinyújtott masszán.


Egy nagyobb tálba átszitálok kb 300 g porcukrot  / az elején lusta voltam, nem szitáltam, de KELL szitálni, különben nem sima a massza / és ebbe beleöntöm a zselatinos folyadékot. Egy kanállal elkevergetem, ebben a stádiumban lehet színezni is. / Legjobb a színező zselé, de port is használok /


Innentől robotgéppel dolgozom tovább. Szitálok bele még porcukrot fokozatosan, közben kevergetem. Összesen kb 700 g porcukrot nyel el a massza, de ezt pontosan nem lehet meghatározni, mert azt vettem észre, hogy majdnem mindig más a mennyiség. Akkor jó, ha már sűrűbb, de még ragacsos egy picit. 
Ilyen:


A tetejére porcukrot szórok, és folpackba szorosan becsomagolva min 6 órára hűtőbe teszem. Maradhat ott akár napokig is.
Mikor a hűtőből kiveszem, elkezdem átgyúrni. Ha kicsit keményebb, akkor vajas kézzel. Ha puhának érzem, gyúrok hozzá még porcukrot.


Innentől kukoricakeményítőt használok, azon nyújtom ki a masszát.
A tetejére is kell szórni egy keveset, és indulhat a nyújtás. Ha először nem tökéletes, vagy leragad, nem kell kétségbe esni, ilyenkor újra összegyúrom. Ne legyen túl vékony, az 5-6 mm-es vastagság a jó.
Ha szakad, vagy száraznak érzem, még egy pici vajat gyúrok hozzá mindig úgy, hogy a tenyeremen előzőleg szétkenem.

A tortára vékony rétegben vajkrémet kenek / vaj porcukorral elkeverve / ez tartja majd a bevonatot. Az fontos, hogy ne tejes, tejszínes rétegre tegyük, mert akkor kicsapódik a kész bevonaton, és az nem annyira szép. Vagy a nyújtófára tekerjük, vagy két kézzel alányúlva rakjuk rá a tortára. Én általában az utóbbit teszem, mert úgy jobban látom, merre-hova kell helyezni.


A tortán először a tetején simítom el a tenyeremmel / van erre való eszközöm is, de nem használom:) /
majd az oldalán kezdem el simítani. Ha jó vastagságúra sikerült nyújtani, szépen el lehet simítani az oldalát.
A vékony massza fodrozódik, az ilyet én visszaszedtem, és újra felraktam.
A felesleget az oldalán egy éles késsel vágom le. 
Ha az alap megvan, lehet örülni, és jöhet a díszítés kedvetek szerint. Különféle kiszúrókkal lehet rá mintákat tenni, pici vízzel tudjátok a fondant rétegeket egymásra ragasztani. / Ehhez a folyamathoz egy vékony ecsetet használok /
A kész tortát pár óráig ne tegyétek hűtőbe, mert kicsapódhat nedvesség a felszínén. Ez kb 2-3 óra pihentetést jelent, utána mehet a hidegre.








Jó tortázást kívánok szeretettel,

Julia

2012. november 21., szerda

Iskolai móka

Egy hete szerdán harmadikos kisfiam osztályában én tartottam két órát. No mit szóltok? Két órára tanító néni lettem. Az új élmények kellenek, jók, szeretjük. Visznek előre.
Egy gondolattal kezdődött. Az én kisfiam nagyon szeret mellettem serénkedni, mikor sütök. Így jött a már említett gondolat, hogy biztosan minden gyerek szeret sütnifőzni, de én is voltam / vagyok-leszek / dolgozó anyuka és tudom, hogy nem mindig van idő otthon erre. Nekem éppen volt pár szabad órám, kedvem is, ötleteim is, ezért megkerestem Judit tanítónéninket, és együtt kiagyaltuk, hogy legyen egy délelőtt, mikor bemegyek, és csinálunk jópofa dolgokat a srácokkal.
Voltak pici félelmeim, hogy mennyire fogja őket lekötni, érdekelni, de olyan édesek voltak, hogy boldogság volt velük lenni. Annyira nagy lelkesedéssel készítették a sütiket és a süniket, hogy magukkal ragadtak teljesen engem is. Együtt csillogott a szemünk valószínűleg, bár a sajátomat nem láttam, csak a srácokét...
Először egy sima vaníliás tündértortára készítettünk fondant masszából bevonatot. Gyúrtak, formáztak, díszítettek. Édesek voltak. És nem ám csak a lányok, a fiúk is!!!




Süni piszkálja a sütit....

A sütik után jöttek a sünik! Körtéből és szőlőből készültek. A szemük szegfűbors, az orruk szegfűszeg.
Ezt is nagyon csípték a kisemberek.




Jó nap volt, szerettem. Ők is szerették, legalább is úgy tűnt. :) Megbeszéltük, hogy mindenképpen csinálunk még ilyen mókát.


Julia

2012. november 19., hétfő

Karácsonyi koszorú

Évek óta a gyerekekkel az iskolában készítjük el az asztali koszorúnkat advent első vasárnapjára. Most is így lesz. Az újrahasznosítás jegyében ez úgy néz ki, hogy minden menthető dolgot ( koszorú alap, szalagok, termések, gyertya talpak ) megtartunk és a többit ( fenyő ág, borostyán kidobjuk mert ugye elszáradt ) vásároljuk csak. Idén a tégla falunkra a nappaliban álmodtam egy lógó koszorút..... ő lett az.

 
 
Hobbi boltban megvettem a hungarocell koszorú alapot, a 2 féle csillogó színre fújt apró szintén hungarocell bogyókat. Technocol ragasztó volt itthon és szalag is. Összesen 1180.- ft-ból és 1,5 óra ragasztgatás után elkészült az elképzelt koszorúnk.


 
 
Fél úton:
 
Elkészítés: A golyócskákat egy helyen ragasztóval bekentem és szépen, sorban , felváltva a színeket egymás mellé ragasztgattam őket . Nagyon jól használható hozzá a technocol egyedül az oldalán fordult elő párszor , hogy legurult a bogyó de ilyenkor pár másodpercig odanyomtam a helyére és már oda is ragadt. A szalagnak egy vékony sávot kihagytam, oda nem került bogyó. Egy éjszaka száradt a mű és másnap reggel tökéletesen megszáradva fel is tettem a helyére.

Julie

2012. november 13., kedd

A karácsony nálatok

Pár hete kértünk meg titeket arra, hogy írjatok nekünk a karácsonyotokról, vagy éppen arról, hogyan emlékeztek a gyerekkorotokból erre az ünnepre. Sok levelet kaptunk, köszönjük szépen!
Érdekes volt, mert picit elvonulva az itthoni gyerekzsivajtól, egy szuszra átolvastam ma a leveleket újra, és hihetetlen, mert olyan kedvesen, és életszerűen írtátok le, hogy már-már a nappalitokban éreztem magam, miközben együtt karácsonyozunk.:)
Az biztos, hogy több bejegyzés készül, egybe nem férne bele minden. Először is egy olyan dologról írnék, ami több levélben megjelent, miszerint ezen írók gyermekkorában / általában most kisgyerekes anyukák írtak / a 24-e apró-vagy nagyobb szülői feszültségekkel volt tarkított. Bár nem vagyok szociológus, de ezt mint generációs kérdést láttam, / és elnézést ha nem így van, csak tippelek / mert azok, akiknél gyermekkorukban megvolt ez a családi feszültség, ők most családosként pont ezért nagyon odafigyelnek arra, hogy karácsonykor otthon béke legyen és nyugalom, félretéve minden apró nézeteltérést, amit hozhat ez az ünnep.
A másik dolog, ami foglalkoztatott titeket és engem is, hogyan mondjuk el nagyobb gyerekeinknek, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot. Itt kiragadnék két levélből. Viktória írta ezt a kedves történetet, szó szerint idézzük:

"Gyerekkoromból talán egyetlen karácsony maradt meg az emlékeimben, de az nagyon! Nem voltam már kisgyerek, alsós voltam az iskolában. A tévében reklámoztak egy társasjátékot ami nekem nagyon megtetszett. Nem tudtam megjegyezni a nevét, és csak egyszer láttam azt a reklámot. Kézzel lábbal próbáltam elmagyarázni az anyukámnak, hogy milyen lehet a társas. Mondta nekem, hogy így nem nagyon tud rájönni, hogy melyik az. Ha nem tudom a nevét akkor, hogyan kérje a jézuskától...Aztán annyiban is maradt a dolog. Nem számítottam rá, hogy megkaphatom, nem is nagyon izgatott tovább a dolog. Karácsony este amikor megjött a jézuska :) ott volt a társas a fa alatt. Olyan boldogságot éreztem és talán akkor hittem legjobban a karácsony szellemében. Akkor kaptam egy borítékot is amiben egy nagyon szép képeslap volt és ez állt rajta: Kedves Viktória! Én többé személyesen már nem jövök el hozzád. De kérlek mindig emlékezz rám, mert ezután én már neked nem jézuska leszek, hanem hívj csak így : SZERETET!
Hát így emlékezem én a karácsonyra gyerekkoromból."
A másik írást Barbara küldte el nekünk. Megfogott, mert mi is ezt éltük át a nagyobb gyerkőcökkel. Hiába tudták meg, hogy nem a jézuska hozza az ajándékot, olyan erősen akarták hinni, hogy hittek benne továbbra is. Barbara írása:
"A legnagyobb fiunk 6,5 éves lehetett, amikor az egyik óvodai társa elmondta neki, hogy nálunk bizony az édesanyja szerzi be az ajándékokat. Vilmos teljesen elképedt, majd közölte: "Szegény édesanyád, nagyon nehéz lehet neki. Az én édesanyámnak nincs ilyen gondja, nálunk az angyalok hozzák az ajándékokat." Bizony-bizony, nálunk még rendületlenül hisznek az angyalokban....Vilmosban azért már mocorog a kétség, tavaly el is árulta: ő már bizony tudja, hogy mi vesszük az ajándékokat. De ez a kétség a feldíszített fa alatt pillanatok alatt semmivé válik....az ajándékbontás után, ő, a nagyfiú is úgy rohan oda hozzám a meglepetésével, "Nézd, Anya, mit kaptam!" felkiáltással, mintha nem én böngésztem volna a netes oldalakat napokon át, hogy megszerezzem a kiszemelt és régóta vágyott játékot, könyvet, akármit."
És a végére egy sokak által kedvenc karácsonyi filmről. Na, vajon melyik az, amit sokan szerettek?
Természetesen az Igazából szerelem. Bevallom, én is kedvelem ezt a filmet, több évben is előfordult, hogy karácsony előtt megnéztem. Egy dallal zárunk ebből. Következő karácsonyi összeállításunk arról szól, hogyan élik meg a külföldön élő magyar anyukák ezt az ünnepet.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...