De kinek is? Először is a szüleimnek. Anyunak és Apunak amiért úgy döntöttek, hogy érkezzek meg erre a világra. Nevelgettek, terelgettek majd elengedtek ( úgy érzem nagyon nehezen ) és odaadták elsőszülött kincsüket szerelmemnek aki ma már a FÉRJEM, legjobb barátom, a világ mindenségem és gyermekeink édesapja.
 |
| Anya, Apa és kicsi Julie |
Sajnos az én ovis-iskolás anyák napi ünnepségeimre nem emlékszem... De arra igen, hogy a közeli temetőbe jártunk a testvéremmel orgonát szedni május első vasárnapjának délelőttjén és vittük nagy- nagy vigyorral, hatalmas szeretettel Anyunak. Ez ma is kitörölhetetlen emlék.
Aztán amikor első fiacskánk egy májusi napon megszületett és a szülőszobán úgy szóltak hozzám, hogy "Anyuka"... Ott és akkor értettem meg a szó szépségét!! Hazavittük Őt, leültem vele a kanapéra, a szemébe néztem és sírva fakadtam a boldogságtól és a hatalmas felelősségtől.
Emlékszem, anyák napja előtt nem sokkal lett ovis és én rettegtem az első ünnepségtől. Tudtam, hogy pityeregni fogok... Zokogás lett belőle!!! Amikor rám nézett és nekem, felém fordulva mondta a verset ...ugye nem kell ragoznom ? Ti pontosan tudjátok mit is éreztem akkor.
Középső fiúnk születése is bearanyozza életünk és vele is ugyanolyan szép emlékeim vannak, miért is lenne másképpen?
A tavalyi anyák napja, mikor Édesanyámat egy cukrászdába hívtam, hogy kettesben legyünk és ünnepeljünk, különleges volt.....Mert egy édes titkom tartogattam, amit még nem szerettem volna elárulni a korábbi sok-sok év csalódásai miatt. Néhány hetes apróság élt már méhemben.... Annyira de annyira szerettem volna Anyunak elújságolni, de mégsem tettem.
Az idei május első vasárnapján már három gyermekes Anya vagyok aki mindig is szerettem volna lenni, legkisebb fiúnk ma holnap 5 hónapos lesz.
Anya, emlékszel mikor tavaly decemberben szülés után bejöttél hozzám a kórházba? Már amikor megláttalak sírni kezdtem. Anyukám ennyit mondott :
- Kislányom, ne sírj...
- Jó, de annyira boldog vagyok!
- Tudom kicsim, tudom... ! Majd átöleltük egymást és nyeltem a könnyeim.
Őszintén szólva ez a sírósság azóta is velem van, a hormonjaim játszanak velem :-))
A világ legcsodálatosabb és egyben legnehezebb feladata anyának, szülőnek lenni, de semmiért sem cserélném el. Imádom a kis kacska ajándékokat amelyeket készítenek az iskolában, a kis kókadt virágokat, a ferde betűs feliratokat az ajándékokon. Óvónénik, pedagógusok köszönöm!! A kis dobogó szívüket amelyet akkor érzek amikor átölelem őket...nincs rá szó!! Belőlünk, miattunk lettek ők azért, hogy boldoggá tegyük egymást.
Anya! Már régóta tudom miért aggódtál értem annyit. Szégyellem, hogy ezt akkor nem értékeltem, de hidd el nem azért mert nem szerettelek. Csak hát próbálkoztam hol vannak a határok :-)))
Nekünk anyáknak egyszerűen ez a dolgunk: szeretni, óvni, aggódni, engedni......
Remélem a gyermekeinknek megfelelő anya vagyok, mert nagyon igyekszem az lenni. Csodálatos gyermekéveket kívánok nekik őszinte szeretettel.
Anyuval ma ünnepeltünk, mert sajnos vasárnap dolgozni fog. Ugyanolyan izgalommal vittem neki a virágcsokrot mint gyermekként, és Ő ugyanúgy örült neki.
Szüleimnek ez a vasárnap különleges lehet, mert néhány hete derült ki, hogy a testvéreméknél is baba fog születni. Náluk is a harmadik. Szóval hatszoros nagymama lesz az én Édesanyám. Alig-alig fogták fel az ötödiket és máris érkezik a legeslegkisebb jövevény.
Remélem nekem is hasonló örömökben lesz részem nagymamaként....
Édesanyák, Nagymamák sok szeretettel köszöntelek benneteket !!!!
Szeretettel:
Julie
