Ócskából csoda...

No, szedjétek elő a sufniból a rég elfeledett kredencet, hívjátok fel nagyit, hogy megvan-e még az ősrégi tálalója, vagy keresgéljetek a padláson, hátha van valami régi kincs. Ha más forrás nem működik, nézelődjetek a vaterán. Mi ezt tettük, 15 ezer ft-ért találtunk jó állapotú, nem szuvas, nem penészes, de átfestendő kredencet. A miénk még fél úton van a tervezett végleges állapotig, az utolsó festés és antikolás van hátra. A terasz munkálatai háttérbe szorították, ezért így állítottuk be az előszobába, és várja a sorát...

Viszont, hogy addig se maradjatok munka nélkül, kedves barátnőnk, Hajni egy nagyon hasonló régi kredencet újított fel a közelmúltban. Szerencsénkre végig dokumentálta a folyamatot, és volt olyan kedves, hogy pár sorban össze is foglalta, hogyan készítette. Hajniról annyit árulhatok el, hogy Hollandiában él, ott találta meg a szerelmet és a boldogságot.:) Írását dőlt betűvel emeljük ki.
No, akkor lássuk, hogyan is kell felújítani egy ilyen régi bútordarabot. Elkészülni, vigyázz, kész, rajt!

Apu megmentett a szomszédból egy régi konyhakredencet. Koszosat, szuvasat, kopottat, csámpásat, arról nem is beszélve, hogy pár helyen el is volt rohadva. Egyszerűen nem hagyhatta, hogy ez a sármos ócskaság, tele múlttal, csak úgy az utcára kerüljön. Pár évet állt a sufniban, amikor rátaláltam és áthoztam a nyaralónkba... Itt is állt pár évet, addig amíg friss lakás tulajdonosok nem lettünk egy nagyvárosban. Sok terv,kisebb pénztárca és egyedi elképzelés után úgy döntöttünk, ha valaki már megcsinálta 100 évvel ezelőtt akkor inkább vesszük a fáradtságot és felújítjuk, minthogy tűzre dobnánk...Vehettünk volna már megint valamit a “mikeaban” vagy ne adj isten a holland bútor boltban, de mivel a lakásunkat egyedire terveztük, ez a választás kétségkívül nem a mi stílusunk volt. Így utólag nagyon megérte a beleszentelt hétvégéket, estéket, délutánokat mivel igazán formás része lett a nappali-ebédlő résznek.
Először csináltam egy moodboard-ot, hogy milyen stílusú, színű legyen. Ezeket az interneten talált képekből állítottam össze mint isnpiracio...

Kedvesemmel átnéztük a lehetőségeket, mert nekem ötletem az van rengeteg ,de logikus gondolkodás és kivitelezés inkább a párom erőssége, így megegyeztünk az alsó képhez hasonló stílusban.

Szétkaptuk a szekrényt, beszámoztuk a léceket, csiszoló géppel átmentünk minden egyes darabon amíg majdnem sima felületet kaptunk. Vettünk “fa-szu” ellenes szert és bepácoltuk a fa darabokat, ami nem igazán egészséges anyagból van, ezért nagyon csini szájvédőt használtunk a folyamatban. Megragasztottuk a megrepedt részeket faragasztóval és rácsippentettünk pár kézisatut néhány órára, hogy erősebb legyen.

 

Eltávolítottuk a régi fogantyúkat, zsanérokat, csuklós pántokat, és kicseréltük újakra.

Kipótoltuk az eltörött darabokat. Ez totál frankeistein munka volt, ha netán egy asztalos olvassa a blogot, most tuti égnek áll a haja... A kitört rész közé beillesztettünk egy fadarabot  és faragsztóval kitoldottuk egy síkba... Ez nem egyszerű faragasztó, hanem olyan ami annyira erősen dermed meg, hogy lehet bele fúrni is. Hozzácsiszoltunk és lefestettük…

A festést eredetileg kékre terveztük ,de amikor lecsiszoltuk a kredencet a zöld és a vajszinű réteg színkavalkádja nagyon tetszett... Egy kicsit erős volt a színárnyalat, így enyítettünk rajta. Lefestettük zöldre, arra pedig  száradás után vajszint vittünk fel...

Mikor megszáradt lecsiszoltuk papírral, viszont nem csak a sarkokat, hanem a sík területeket is...Őszintén mondva a végeredmény nem tetszett... Nagyon hasonlított egy kommandós csapat kinézetéhez...Úgy döntöttem, lefestem még egyszer vajszinűre, a sarkokat még pluszban zöld festékkel is bemázoltam. Ezután már csak a sarkokat csiszoltam meg... A hatás egy kicsit a márványhoz hasonló lett.

A hátsó részt visszahelyeztük, a két részt rögzitettük egy csavarral  biztonságból,ha netán valaki nekidől a szekrénynek ne boruljon rá. Az Alsó részen a lábak elrohadtak, azért volt csámpás szegény. Ide belülről helyeztünk be két fatuskót és egy szintre hoztuk egy köztes deszkával az eslő lábakkal.

 
És a végredmény:

Lehet csodálni, szerintünk szuperszép lett! Reméljük kedvet kaptatok, úgyhogy indulhat a munka!
Ha valakit megszállt az ihlet, és nekiugrik egy felújításnak, írja meg nekünk legyen olyan kedves, be is mutatjuk itt szívesen!
Aki még gondolkodik a munkán, vagy csak nézegetné, hogyan dolgoznak mások, keressen minket a facebookon is, ide kattintva. És nem utolsó sorban köszönjük Hajninak, hogy megosztotta velünk eme sorokat és képeket!

Hajni, Julie és Julia

A pad élete nálunk...

Úgy kezdődött, hogy szerettünk volna egy szép antik padot. El is autóztunk a közeli városban lévő antik kereskedésbe. Majd gyorsan le is tettünk az antik pad tervünkről, mikor megláttuk az árakat. :(
Na de a kedves eladó felhívta a figyelmünket, hogy vannak újonnan készített kezeletlen fa padok, amit olyanra festünk, amilyenre szeretnénk. Ugyan nem antik, de az ára nagyon barátságos volt. Többféléből választhattunk, mi pakolós résszel is megáldott darabot vettünk.
Sajnos a kezdetekről nincs képünk, de remélem nem nehéz elképzelni teljesen natúr kezeletlen fa színben.

Pácolás után

Pácolással kezdtük, a fenti képen látható a kezelés utáni állapot. Majd így is maradt pár hónapig, mindenféle más dolog háttérbe szorította szegényt. De ügyesen, türelmesen várt, és el is érkezett az ő ideje...
Mivel a terasz kellemesen színes lett a sokféle kiegészítővel, nem akartuk még egy színes paddal túlzásba vinni, így a választás az lett, hogy legyen fehér.

Ilyen lett fehérre festés után

 Én odavagyok az antikolt dolgokért, de a  kedvesem már picit soknak találja ezt az imádatomat .Így kompromisszumot kötöttünk, hogy csak egy picikét antikolok. Olajfestékkel festettem, merthogy védi is a fát, és az olajfestéket tapasztalatom szerint szebben lehet antikolni.
Ilyen melegben sokkal gyorsabban száradt, mint amit írt a dobozon. Alig 1 nap után már elérte a számomra megfelelő állapotot. Itt már írtam  részletesen az antikolásról. Ahhoz, hogy a végeredmény szép legyen és "hihető", szerintem a legfontosabb, hogy jó időben kezdjünk neki. Akkor, amikor már egyáltalán nem ragad a festék, de még puha, kezelhető. Ehhez nézegetni kell, nincs mese.
A ládánál ez 2 nap volt. Most melegben 1 nap múlva nekiálltam. Az a cél, hogy a fehér réteget itt-ott leszedve előtűnjön az alatta lévő sötét pác. Én próbálkoztam már mindennel. Csiszoltam többféle csiszolóval, törölgettem rongydarabokkal, de egyik sem volt olyan, ami nekem tetszett. Az antikolásról szerzett tapasztalataimat a kicsi ház blogról kezdtem el gyűjteni.
És akkor jött / teljesen véletlenül / a megoldás! POPSITÖRLŐ! :)
Mivel nekünk van pelenkásunk / na nem mi, hanem babakorú:) / így mindig van kéznél popsitörlő.
Egyszer csak kipróbáltam, mikor már semmi más nem jutott eszembe, és bevált! Nem karcolta, nem dörzsölte csúnyán agyon, pont szépen annyira, amennyire kell.
Ha ezt egy mesterember elolvasná, lehet fogná a fejét, hogy mit képzel ez a nőőőő! :) De nekem tényleg ez vált be, mit tegyek!
Szóval a megfelelő időben elkezdtem  nedves popsitörlővel dörzsölgetni itt-ott a festéket. A padot most csak egy picit, hogy szent legyen itthon a béke. A sarkoknál főleg, mert természetes módon is ott kopna. Na és még egy picit itt is, picit ott is, erőszakkal kellett leállítanom magam, hogy ne tovább...
Készítettem egy közeli képet, milyen is lett:

Majd mielőtt birtokba vettük, hagytuk teljesen megszáradni, ami még egy nap volt kb.

Birtokba vétel után...

Összefoglalva ,ezzel most meg vagyunk elégedve, mindenki boldog, a családi béke is zavartalan.

Szeretjük a padunkat, és szerintem jól gondját viseljük...

Julia