A kertészkedés és én...

Nem vagyunk a legjobb barátok... Pedig sok mindent megcsinálok. Szeretek sütni, főzni, kifestem a házat kívül-belül, próbálok kreatívkodni, na és imádok tortákat készíteni.  De a kertészkedés nem nagyon megy... Bár mentségemül szolgáljon városi, lakásban élő lány voltam még bő egy éve. Most, hogy házunk lett, kert is járt hozzá... És próbálunk barátkozni. A kert, és én... Szépen lassan...
Mindig csodálattal néztem az olyan emberekre, akik rajongva meséltek arról, mennyire jó dolog kertészkedni. Mikor kimennek a zöldbe, bevetik magukat az ágyásokba, dolgoznak, és kikapcsolnak mindent. Szemükben a ragyogás, miközben mesélnek. Komolyan, hihetetlen!:)
No, tavaly első próbálkozásként azzal a gondolattal, hogy én is ezt akarom érezni, kimentem gyomlálni. Itt volt Julie blogírótársam örök barátom is. Elkezdtem gyomlálni a gazt, és vártam a csodát...De nem jött. 10 perc után már a derekam is elkezdett fájni, untam az egészet, azon morfondíroztam, mi a jó ebben?! Kb 20 perc után rájöttem, hogy a csoda aznap elmarad, majd abbahagytam, és inkább főztünk valami finomat ebédre. Minden esetre bárhogy is történt, én büszke voltam magamra, hogy megtettem az első lépést barátságunk felé. Mikor hazajött kedvesem, boldogan újságoltam neki, hogy dolgoztam a kertben, nézze meg. Vártam, hogy megsimogatja a fejem, és megdicsér, hogy ügyes vagyok. Ehelyett elhűlt arccal jött be, hogy kitéptem a lestyánt???? Én? Tuti nem! Megmutatta hol voltak, és akkor rájöttem, hogy de... mégis... Azt hittem gaz.
Második próbálkozásképpen elképzeltem, hogy szuperszép levendulamezőt / na persze kicsiben / rittyentek a kertbe. Első gondolatot tett követte, írtam emailt egy neves Tihanyi levendula termesztőnek, akire a neten akadtam. Leírtam őszintén, hogy nő vagyok, ráadásul szőke:), aki eddig lakásban élt, és semmit sem ért a kertészkedéshez. Viszont nagyon lelkes!
Én lepődtem meg legjobban, mikor válaszolt, és nagyon kedvesen, részletesen leírta, mikor, hogyan, milyen közökkel ültessek levendulát.
Levendulamezőm lesz! Kezdtem érezni a várva várt csodát, megcsapott a szele! Már-már orromban bizsergett semmihez sem hasonítható illata. Láttam magam előtt, mikor A ragyogással szememben nézem, hogyan játszik  a szél pajkosan gyönyörű levenduláimon...

elképzelt levendulamezőm...

Vettem is palántákat , szépen elültettem, ahogy kedves Úr leírta. Aztán nem értem mi történt... De tényleg. Locsolgattam, na jó, volt mikor elfelejtettem, de levendulám nem akart mezősödni. Kedvesem pár hónapja hívta fel figyelmem az "ültetvényre", kerestük az elszáradt maradványokat a földben. De legalább mosolyogtam magamon, az is valami!
Nem adom fel! Akkor is megtanulok kertészkedni! Majd jövőre... Idén már nem kezdek neki ilyen melegben, és amúgy is már nyár közepe van.
 Az a tervem, hogy tavasszal segítséget kérek egy kertészkedéshez értő személytől, majd a nulláról elkezdek tanulni. Közben szeretném mindezt megörökíteni itt a blogban. Biztos vagyok benne, hogy menni fog, mert a lelkesedésem ismét az egekben.
Jövőre pedig én mesélek más embereknek csillogó szemmel arról, mennyire csodálatos dolog kertészkedni... Majd jövőre...

Julia

Egy szolgálati közlemény a végére. Megjelentünk a facebookon, ha szeretnétek minket követni. Mindenkinek örülünk!

A pad élete nálunk...

Úgy kezdődött, hogy szerettünk volna egy szép antik padot. El is autóztunk a közeli városban lévő antik kereskedésbe. Majd gyorsan le is tettünk az antik pad tervünkről, mikor megláttuk az árakat. :(
Na de a kedves eladó felhívta a figyelmünket, hogy vannak újonnan készített kezeletlen fa padok, amit olyanra festünk, amilyenre szeretnénk. Ugyan nem antik, de az ára nagyon barátságos volt. Többféléből választhattunk, mi pakolós résszel is megáldott darabot vettünk.
Sajnos a kezdetekről nincs képünk, de remélem nem nehéz elképzelni teljesen natúr kezeletlen fa színben.

Pácolás után

Pácolással kezdtük, a fenti képen látható a kezelés utáni állapot. Majd így is maradt pár hónapig, mindenféle más dolog háttérbe szorította szegényt. De ügyesen, türelmesen várt, és el is érkezett az ő ideje...
Mivel a terasz kellemesen színes lett a sokféle kiegészítővel, nem akartuk még egy színes paddal túlzásba vinni, így a választás az lett, hogy legyen fehér.

Ilyen lett fehérre festés után

 Én odavagyok az antikolt dolgokért, de a  kedvesem már picit soknak találja ezt az imádatomat .Így kompromisszumot kötöttünk, hogy csak egy picikét antikolok. Olajfestékkel festettem, merthogy védi is a fát, és az olajfestéket tapasztalatom szerint szebben lehet antikolni.
Ilyen melegben sokkal gyorsabban száradt, mint amit írt a dobozon. Alig 1 nap után már elérte a számomra megfelelő állapotot. Itt már írtam  részletesen az antikolásról. Ahhoz, hogy a végeredmény szép legyen és "hihető", szerintem a legfontosabb, hogy jó időben kezdjünk neki. Akkor, amikor már egyáltalán nem ragad a festék, de még puha, kezelhető. Ehhez nézegetni kell, nincs mese.
A ládánál ez 2 nap volt. Most melegben 1 nap múlva nekiálltam. Az a cél, hogy a fehér réteget itt-ott leszedve előtűnjön az alatta lévő sötét pác. Én próbálkoztam már mindennel. Csiszoltam többféle csiszolóval, törölgettem rongydarabokkal, de egyik sem volt olyan, ami nekem tetszett. Az antikolásról szerzett tapasztalataimat a kicsi ház blogról kezdtem el gyűjteni.
És akkor jött / teljesen véletlenül / a megoldás! POPSITÖRLŐ! :)
Mivel nekünk van pelenkásunk / na nem mi, hanem babakorú:) / így mindig van kéznél popsitörlő.
Egyszer csak kipróbáltam, mikor már semmi más nem jutott eszembe, és bevált! Nem karcolta, nem dörzsölte csúnyán agyon, pont szépen annyira, amennyire kell.
Ha ezt egy mesterember elolvasná, lehet fogná a fejét, hogy mit képzel ez a nőőőő! :) De nekem tényleg ez vált be, mit tegyek!
Szóval a megfelelő időben elkezdtem  nedves popsitörlővel dörzsölgetni itt-ott a festéket. A padot most csak egy picit, hogy szent legyen itthon a béke. A sarkoknál főleg, mert természetes módon is ott kopna. Na és még egy picit itt is, picit ott is, erőszakkal kellett leállítanom magam, hogy ne tovább...
Készítettem egy közeli képet, milyen is lett:

Majd mielőtt birtokba vettük, hagytuk teljesen megszáradni, ami még egy nap volt kb.

Birtokba vétel után...

Összefoglalva ,ezzel most meg vagyunk elégedve, mindenki boldog, a családi béke is zavartalan.

Szeretjük a padunkat, és szerintem jól gondját viseljük...

Julia

Rajzolj ablakot a falra!

Itt vagyok, nem tűntem el! Picit pihentem az elmúlt héten, de visszatértem megújulva! Nadeazért a láblógatás mellett dolgoztunk is, úgyhogy lesz a héten bejegyzés bőven! :)
Egyik nagy kedvencünket mutatom be ma.
Sikerült kimeszelnünk a teraszt, és miután készen lett ,vettem csak észre - ami eddíg a kosztól nem tűnt fel, - hogy van egy nagyobb vakítóan fehér falfelületünk. Nézegettem vagy 1 napig, hogy mit is kezdjek vele. Több ötlet is volt, miszerint képek, gyerekrajzok, virágok kerüljenek oda. A virág dolog tetszett, de egy kicsit pikánsabbá tettük. Így született a rajzolt ablak, rajta egy balkonládával. Az ötletet az inspiraciok.hu oldalon láttam valamikor.
Nagyon egyszerűen készült. Először megrajzoltam az ablak körvonalait ceruzával.

Majd kutakodtam egy kicsit a fiam szobájában, szerencsére találtam is temperát, azzal festegettem meg az ablakot. A balkonládát a ház ura készítette. Nem volt rá sok ideje, meg amúgy is 40 fokban kértem meg rá... Boldog volt :)

dolgoznak a drágáim...:)

Volt maradék deszkánk, abból rakta össze, én pedig lepácoltam. Ismét Ő következett, fefúrta nekem a falra, majd jöttek a virágok. Nem volt itthon piros virág, - pedig azt szerettem volna- és ki tudta, hogy június végén már alig kapni valahol muskátlit??? Azért még próbálkozom a héten, hátha kapok valahol szépet.

a végeredmény...

Ilyen lett.:) Nekünk nagyon tetszik. Élőben sokkal jobban mutat, feldobja a teraszt. Munka közben azt is kitaláltuk, hogy télen majd karácsonyi dekorációt varázsolunk bele.

Julia

A facebookon is megtalálhatóak vagyunk már, ide kattintva:)

Teszteltem Julia sütijét

Juliám korábban írta ezt a bejegyzését : http://falusilibak.blogspot.hu/2012/06/legfinomabb-csokis-edesseg.html  , na én tegnap előtt megsütöttem, fél nap alatt elfogyott!!! Isteni, mennyei, mámorító, függőséget okozó csoda!! Követtem a receptjét csak egy ici picivel kevesebb cukrot használtam azon egyszerű oknál fogva , hogy elfogyott. Nekem 27 perc alatt megsült , hiszen nincs két egyforma sütő.
Olyan egyszerű és mégis fenséges a süti .
Mi felvert tejszínhabbal ettük így is eléggé finom. Tegnapra maradt egy vékony szelet és nagyon vágyódtam rá  DE végül győzött az anyai szívem :-)  Jó alaposan becsomagoltam, eltettem  szem elől ( nehogy elcsábuljak ) nagyobbik gyerkőcömnek aki a nagyinál aludt  és bebiztosította magát telefonon, hogy ugye Anya van még a tegnapi sütiből? Hát persze , hogy volt ....

Julie

Végre együtt ......

Ez  nem panaszkodás hanem boldogságosságos érzés:-)
Holnaptól egy hétig kis családunk reggeltől estig együtt lesz......az az igazi lébecolós, későn kelős, későn reggelizős, későn ebédelős, rendszer és szabály nélküli napok sora következik, olyan " aztcsinálunkamihezkedvünkvan" hét következik.

Kb. karácsony óta várjuk ezt az egy hetet ami csak a miénk négyesben, nem megyünk nagyikhoz, nem várunk vendéget és mi sem megyünk :-)
Blog olvasóink! Bejegyzésben sem fogok sziporkázni DE jövök ..... hamarosan!

Csodaszép napokat nektek is !

Julie

Néha lent máskor fent, avagy minden felhő mögött süt a nap

Az elmúlt 2-3 hétben volt sok-sok aggódni valóm.....hol magamért, hol anyukámért .
Szép lassan minden megoldódott és mindennek jó kimenetele lett...:-)

Tegnap szép napunk volt , kisebbik gyermekemhez utaztam a velencei edző táborba ahol 3 órás kőkemény vizsga keretében sikeres kyokushin karate öv vizsgát tett. Nem részletezném milyen fokozat és milyen színű övet kap mert NEM ez a lényeg!! Az az út a fontos amit immáron majdnem 2 éve bejár , ahol folyamatosan önmagát formálja , magával harcol , a finom lelkével hadakozik mert ha tetszik ha nem itt harcolnia kell....Nem könnyű neki és nekem sem. Még mindig minden vizsgán, versenyen a gyomromban egy kis gombóccal nézem  őt végig. Még nekem is van mit alakulnom....

De jó úton halad és nagyon büszke vagyok rá!!!!

Az időjárás nagyon kegyes volt hozzájuk mert tegnap egész nap esett az eső és jócskán le is hűlt a levegő . A vizsga egy iskola torna termében volt ahol az ajtókat becsukták és egy darab ablak sem volt nyitva:-(

Ja és csodaszép naplementében indultam hazafelé........szóval volt minek örülnöm:-)

Ma délután érkezik haza és valami finom ebédet kellene főznöm...


Julie

Mai rózsaszín hangulatom

Ez csak egy  röpke szösszenet lesz. Polcon volt egy rózsaszín gyertya + rátettem egy már meglévő gyertya tartóra + a kertben virágzik a rózsa és néhány mezei virág =

            Julie