Ricottás ravioli marharaguval ......

Múlt héten megvettem a nyári Stahl magazint . Még karácsonykor testvéremnél lapoztam bele , mert addig nem ismertem az újságot.
Szupi recepteket találtam benne melyeket ki fogok próbálni sorban. Az elsőt el is készítettük nagyobbik gyerkőcömmel együtt ebédre.
Eredetileg ez báránnyal van de nem kaptam itt a környéken így lett marhával.
Gyermekem nagyon sokat segített, pucolta a répát, aprította a hagymát , ééééééééééééééss ő gyúrta a tésztát a raviolinak! Olyan ügyes volt csupa-csupa ragacs volt a keze de nem  nyafogott fiú létére.
A tészta nyújtását és a töltést ricottával kihagyta ( hiszen ki kellett pihennie a gyúrást ) de amikor a kis tégla lapokat kellett összeragasztani abban újra segített valamint a kifőzésben.

És a recept:
Nekem az eredeti leírás bonyolultnak és hosszadalmasnak tűnt ezért átdolgoztam.
70 dkg darált marhahús, 1 fej hagyma, 4 gerezd fokhagyma, 4 kisebb sárgarépa, 1 csomag zeller zöld,
fél dl olíva olaj, 2 babér levél, frissen reszelt szerecsen dió, egy fél narancs vékonyan lereszelt héja,
1 nagyobb doboz ( 450 ml ) sűrített paradicsom , 4 dl száraz vörösbor, só, bors.
Tésztához:
12 dkg finomliszt, ugyanennyi durumliszt, fél teáskanál só, 2 egész tojás
Töltelékhez:
10 dkg ricotta (  cottage cheese-t vettem a Spar-ban )  só, bors
Tálaláshoz: parmezán sajt reszelve

Az olíván a hagymát, fokhagymát, nagy lyukú reszelőn lereszelt sárgarépát, az apróra vágott  zeller szárát elkezdtem fonnyasztani majd kb 10 perc elteltével hozzáadtam  a darált húst, a fűszereket majd kb. 1 órán keresztül fedő alatt pároltam együtt. Néha megnéztem , hogy a hús mennyire puha majd a vége felé levettem a fedőt, hogy kis színt is kapjon a ragu. Ráöntöttem a sűrített paradicsomot  és a bort majd rottyantottam rajta kb. 5 percet.
Amíg főtt a ragu  nekiláttunk a tészta elkészítéséhez. A hozzávalókat egy tálba tettük és elkezdtük összedolgozni. Picit száraznak tűnt ezért egy-két evő kanál langyos vízzel segítettünk rajta. 4 gombócra osztottuk és 40 percre fóliába tekerve pihentettük a hűtőben. Kivéve nagyon vékony ( 3 mm) 10 cm széles hosszúkás szalagokat nyújtottam belőle ( nem volt könnyű tartani a formát és itt ajánlanám a tészta nyújtót, akinek van használja !! ) . 5-ször 5 cm-es négyzeteket szabtam belőle derelye vágóval és egy nagy tálcára átraktam pihenni amíg a többi tésztát nyújtogattam. A ricottát összekevertem sóval, borssal,  és apróra vágott bazsalikommal. A kis négyzetek következtek, a közepükre kiskanálnyi tölteléket tettem, a négyzetek széleit  ujjal körbe vizeztem majd ráborítottam egy másik tészta négyzetet amit körben rányomkodtam ujjal , hogy ne follyon ki majd a töltelék. Ezzel a feladattal egy darabig jól elbíbelődtem de a tudat, hogy házilag készül a tészta , kárpótolt:-)
Lobogó, forró sós vízben kifőztem őket. Nagyon hamar feljöttek a víz tetejére szinte 3-4 perc alatt elkészült egy adag tészta. A recept eredetileg azt írta, hogy forgassuk össze a ragut a tésztával de mi külön edényekben tároltuk és úgy tálaltuk ki magunknak a fotókon látható állapotban. Mély tányérban alulra tettem ragut majd 3-4 raviolit rá , újra egy kevéske kis ragu majd jött  a reszelt parmezán és a bazsalikom levélke nem csak díszítésként  mert  nagyon szeretem az ízét.

Erről a receptről is el kell mondjam azt, hogy sokkal egyszerűbb az elkészítése mint gondoltam. Szóval megéri elkészíteni mert isteni finom . A tudat, hogy házilag készített tésztával van még kedvencebbé teszi . Bon appetit :-))

Julie

Az élet falun tini szemmel...Avagy nem minden rózsaszín, csak úgy tűnik...

Írtam múltkorában falusivá válásomról, ide kattintva lehet feleleveníteni... Ebben azt meséltem el, hogy a gyerekek is megszokták és megszerették a falut. No mármost tini korú lányom ezt elolvasta, majd kissé "ki is akadt" ! / ki ismeri ezt a jelenséget? tini gyermek kiakadását? :))) / Bár annyira nem volt vészes, az ajtó csapkodásig nem jutott... Megígértette akkor velem, hogy leírhatja, szerinte hogyan történt a költözés, és ő bizony azért annyira nem lett falusi, mint családunk többi tagja.
Így jöjjön most az én tinim...:)

Egyik este anya összehívta a kupaktanácsot. Ekkor már tudtam, hogy ez semmi jót nem jelenthet. Tudtam hogy szeretnének elköltözni, de eddig úgy volt hogy városon belül. Amikor bejelentették, falura költözünk!!! megállt bennem a levegő, hogy lehet az hogy én aki már csecsemőkorom óta városban élek falura költözzek.:( Teljesen kivoltam, nem akartam faluban élni. A települést ahova költöztünk már ismertem, hiszen rokonok élnek ebben a faluban, de akkor csak néha voltam náluk és ez most teljesen más lesz, hiszen az életemet kell élnem itt. Elkezdtünk telkeket nézni, ez kicsit megnyugtatott mert mire egy ház felépül az legalább 1 év és addig is városi maradhatok!:D Találtunk egy telket ami először jónak is tűnt de aztán jöttek a gubancok. Így elindultunk hazafelé, amikor megpillantottunk egy eladó paraszt házat. Anya fel is hívta a kiírt számot és pár nap múlva újra eljöttünk hogy belülről is megnézzük. Beléptünk és mindenki egyből beleszeretett, ez még nekem is tetszett, így hát később meg is vettük és itt lakunk most.:P Fel lett újítva így még szebb mint akkor volt. Mivel a falu nincs messze a várostól maradhattam a régi sulimban, de így vonatoznom kell amit  nagyon nem szeretek.:( Gyakran vagyok bent a városban az unokatesómnál, iskola után szakkörökre járok. A nyár viszont jó, van nagy teraszunk és kertünk ahol nagyon jó kint lenni, ezt városban nehezebb volt megtenni. Én nem tudok teljesen falusi lenni úgy mint a szüleim vagy az öcsém, na ő teljesen beilleszkedett, vannak új barátai, már nem is nagyon emlegeti a régi pajtásokat.  Anyáékra picit még mindíg haragszom, hogy falura költözünk... ;) Ezért én úgy döntöttem, hogy faluban élő városi lány maradok :))

Cupcake az ünneplőbe öltöztetett muffin....

Nem tudom, hogy a férfiak is elcsábulnak-e egy-egy színes , cukorkás sütemény láttán de azt tudom, hogy én igen. Elsősorban nekem nem az  ízük  kelti fel a kíváncsiságomat hanem ahogyan fel vannak cicomázva , ami körülveszi magát a sütit : a  papír kapszli amiben csücsül , a máz és a krém színe, a dekorációs cukorkák és ahogyan el vannak helyezve a cukrászdában vagy nálam:-)
Mert hogy ez a manapság oly divatos cupcake régóta izgatta a fantáziámat ezért tegnap nekiláttam elkészíteni.
Semmi nehézség nincs benne mert egy muffin alap recept kell hozzá , színes vaj krém és a kiegészítők , mint cukorkák, és a kertből némi virág a fotózás és a szem gyönyörködtetésére.

Muffin recept:
22 db lett belőle.
15 dkg vaj, majdnem egy bögre cukor, 4 tojás, 1 és 1/4 bögre szitált liszt, 3/4 csomag sütőpor, 1 ek vaníliás cukor . A lágy vajat a cukrot a vaníliás cukrot és a tojásokat simára kevertem. Apránként hozzáadtam a lisztet és a sütőport. A muffin sütő tepsimbe beültettem a papírkákat és mindegyikbe 1 evő kanálnyi tésztát csurgattam. Előmelegített sütőben kb.10 perc alatt megsültek , azért fogvájóval egyszer ellenőriztem a tésztát. Betettem a következő adagot.
Amíg hűltek és sültek a muffinok , nekiálltam a vaj krémhez. Kell hozzá 15 dkg vaj, 25 dkg porcukor, 1 ek víz, élelmiszer színezék. A lágy vajat az átszitált  porcukor felével és az 1 ek vízzel elkevertem csomó mentesre majd a cukor másik felét is hozzátettem és avval is összekevertem.
Elosztottam 2 felé a vaj krémet . Az egyik feléből rózsaszínt kevertem a másikból zöldet.  Mivel nem találtam a hab zsákomat ezért erősebb nylonzacskókba töltöttem majd a kihűlt muffinokra kezdtem nyomni. aztán előszedtem a kincsesládából a mindenféle színes cukorkákat, szívecskéket és nem esett nehezemre díszíteni:-) Jó móka volt , ezt a sütit is kipipálhatom.

És végül azt kellett megállapítsam , hogy :

Julie

Az esküvői torta...

Két kedves barátunk hétvégén örök hűséget fogadott egymásnak. Ezen jeles alkalomból sütöttem tortát. Ha egy éve valaki azt mondja nekem, hogy esküvői tortát fogok sütni, hát jól kinevetem, vagy legalább is nagyon furán néztem volna rá, hogy "ennek" mi baja??? :)
Arról már írtam, hogy vidékre költözésem előtt nem igazán sütögettem. Csak néha-néha valami gyorsan összedobhatót. Mikor először rájöttem, hogy szeretek sütni, az nagyon furcsa érzés volt. Mintha megnyílt volna előttem egy új világ... Szó mi szó, ebből azt akartam kihozni, hogy szerintem ilyen tortát bárki el tud készíteni, aki érez magában egy kis szeretetet a sütés iránt, és van türelme egy picit elbíbelődni a részletekkel.
Ennél a tortánál a cél az volt, hogy egyszerű legyen, de elegáns. Az alapja csokitorta, a krém is csokis. / Őrület, hogy mennyien imádjuk a csokit:) /
Mivel a tészta abból a töményebb, zamatos fajtából való, két részben sütöttem, hogy szebbek és lazábbak legyenek. Majd a két részt borítottam egymásra, köztük az étcsokis krémmel. Tetejére és az oldalára vajkrém került / vaj, porcukor, kevés étcsoki /, mert a fondant alá mindenképpen kell a vajkrém, ami megfogja az egészet. Ez így egy éjszakát pihent a hűtőszekrényben. Másnap került rá a fondant bevonat. Én mindig egy bevált recepttel dolgozom, ezt kiskuktánál találtam, ide kattintva részletesen olvashattok róla. Ez ment rá a tortára, kb 5 mm-re nyújtottam. A díszítést nem vittem túlzásba most sem. Amióta sütögetek, kaptam ajándékba kinyomókat több formában, de elárulom, hogy a gyerekek gyurma kinyomóját is loptam már el. :) És folyamatosan agyalok azon, mit lehetne még erre a célra használni. Itt most sima egyszerű virágokat készítettem, vizes ecsettel ragasztottam a tortára, majd ezt olvasztott fehércsokival még díszítettem.
A kis tortácskáknál mindenben hasonlóan jártam el, a tészta is ugyanaz volt. Mikor kihűltek, a tetejükből levágtam egy kicsit, erre öntöttem olvasztott csokit vajjal elkeverve. Rá a fondant, a díszítés mint a nagy testvérénél.
Nem is írok többet, beszéljenek helyettem a képek:

Házasulandók, figyelem!!!

Szeretnénk kipróbálni magunkat esetleg egy emeletes esküvői tortában is. Bár ha nem emeletes, az is jó:). Ezért keresünk egy leendő házaspárt, akik a közeljövőben mondják ki a boldogító igent. Természetesen ez nem egy pénzgyűjtő reklám, a tortát díjmentesen készítenénk el, ajándékként...
Olyan pár jelentkezését várjuk, akik nem 300 fős lakodalmat terveztek, valamint vannak olyan bátrak, hogy ránk merik bízni a tortájukat..... / Még nem rontottunk el tortát. Ha ez megnyugtató:)) /
A szállítást Budapesttől a leendő párnak kellene megoldania.
A falusilibak@gmail.com címre várjuk a jelentkezést. Ha esetlegesen több pár is jelezné érdeklődését, igazságosan sorsolunk. Július 22-ig várjuk a jelentkezést.

Julia

Ócskából csoda...

No, szedjétek elő a sufniból a rég elfeledett kredencet, hívjátok fel nagyit, hogy megvan-e még az ősrégi tálalója, vagy keresgéljetek a padláson, hátha van valami régi kincs. Ha más forrás nem működik, nézelődjetek a vaterán. Mi ezt tettük, 15 ezer ft-ért találtunk jó állapotú, nem szuvas, nem penészes, de átfestendő kredencet. A miénk még fél úton van a tervezett végleges állapotig, az utolsó festés és antikolás van hátra. A terasz munkálatai háttérbe szorították, ezért így állítottuk be az előszobába, és várja a sorát...

Viszont, hogy addig se maradjatok munka nélkül, kedves barátnőnk, Hajni egy nagyon hasonló régi kredencet újított fel a közelmúltban. Szerencsénkre végig dokumentálta a folyamatot, és volt olyan kedves, hogy pár sorban össze is foglalta, hogyan készítette. Hajniról annyit árulhatok el, hogy Hollandiában él, ott találta meg a szerelmet és a boldogságot.:) Írását dőlt betűvel emeljük ki.
No, akkor lássuk, hogyan is kell felújítani egy ilyen régi bútordarabot. Elkészülni, vigyázz, kész, rajt!

Apu megmentett a szomszédból egy régi konyhakredencet. Koszosat, szuvasat, kopottat, csámpásat, arról nem is beszélve, hogy pár helyen el is volt rohadva. Egyszerűen nem hagyhatta, hogy ez a sármos ócskaság, tele múlttal, csak úgy az utcára kerüljön. Pár évet állt a sufniban, amikor rátaláltam és áthoztam a nyaralónkba... Itt is állt pár évet, addig amíg friss lakás tulajdonosok nem lettünk egy nagyvárosban. Sok terv,kisebb pénztárca és egyedi elképzelés után úgy döntöttünk, ha valaki már megcsinálta 100 évvel ezelőtt akkor inkább vesszük a fáradtságot és felújítjuk, minthogy tűzre dobnánk...Vehettünk volna már megint valamit a “mikeaban” vagy ne adj isten a holland bútor boltban, de mivel a lakásunkat egyedire terveztük, ez a választás kétségkívül nem a mi stílusunk volt. Így utólag nagyon megérte a beleszentelt hétvégéket, estéket, délutánokat mivel igazán formás része lett a nappali-ebédlő résznek.
Először csináltam egy moodboard-ot, hogy milyen stílusú, színű legyen. Ezeket az interneten talált képekből állítottam össze mint isnpiracio...

Kedvesemmel átnéztük a lehetőségeket, mert nekem ötletem az van rengeteg ,de logikus gondolkodás és kivitelezés inkább a párom erőssége, így megegyeztünk az alsó képhez hasonló stílusban.

Szétkaptuk a szekrényt, beszámoztuk a léceket, csiszoló géppel átmentünk minden egyes darabon amíg majdnem sima felületet kaptunk. Vettünk “fa-szu” ellenes szert és bepácoltuk a fa darabokat, ami nem igazán egészséges anyagból van, ezért nagyon csini szájvédőt használtunk a folyamatban. Megragasztottuk a megrepedt részeket faragasztóval és rácsippentettünk pár kézisatut néhány órára, hogy erősebb legyen.

 

Eltávolítottuk a régi fogantyúkat, zsanérokat, csuklós pántokat, és kicseréltük újakra.

Kipótoltuk az eltörött darabokat. Ez totál frankeistein munka volt, ha netán egy asztalos olvassa a blogot, most tuti égnek áll a haja... A kitört rész közé beillesztettünk egy fadarabot  és faragsztóval kitoldottuk egy síkba... Ez nem egyszerű faragasztó, hanem olyan ami annyira erősen dermed meg, hogy lehet bele fúrni is. Hozzácsiszoltunk és lefestettük…

A festést eredetileg kékre terveztük ,de amikor lecsiszoltuk a kredencet a zöld és a vajszinű réteg színkavalkádja nagyon tetszett... Egy kicsit erős volt a színárnyalat, így enyítettünk rajta. Lefestettük zöldre, arra pedig  száradás után vajszint vittünk fel...

Mikor megszáradt lecsiszoltuk papírral, viszont nem csak a sarkokat, hanem a sík területeket is...Őszintén mondva a végeredmény nem tetszett... Nagyon hasonlított egy kommandós csapat kinézetéhez...Úgy döntöttem, lefestem még egyszer vajszinűre, a sarkokat még pluszban zöld festékkel is bemázoltam. Ezután már csak a sarkokat csiszoltam meg... A hatás egy kicsit a márványhoz hasonló lett.

A hátsó részt visszahelyeztük, a két részt rögzitettük egy csavarral  biztonságból,ha netán valaki nekidől a szekrénynek ne boruljon rá. Az Alsó részen a lábak elrohadtak, azért volt csámpás szegény. Ide belülről helyeztünk be két fatuskót és egy szintre hoztuk egy köztes deszkával az eslő lábakkal.

 
És a végredmény:

Lehet csodálni, szerintünk szuperszép lett! Reméljük kedvet kaptatok, úgyhogy indulhat a munka!
Ha valakit megszállt az ihlet, és nekiugrik egy felújításnak, írja meg nekünk legyen olyan kedves, be is mutatjuk itt szívesen!
Aki még gondolkodik a munkán, vagy csak nézegetné, hogyan dolgoznak mások, keressen minket a facebookon is, ide kattintva. És nem utolsó sorban köszönjük Hajninak, hogy megosztotta velünk eme sorokat és képeket!

Hajni, Julie és Julia

Teraszt építettünk!

Készen lett a terasz! Április közepén kezdtük. 2 és fél hónap kemény munkáját mutatom meg ma.
Mikor megvettük a házat, nem is gondoltunk teraszra. Tavaly nyáron éreztük először, hogy jó lenne egy kiülős, árnyékos rész, ahol ehetünk, a gyerekek elmolyolhatnak, lehet pihizni, olvasgatni. A gondolatot idén tett követte, elhatároztuk, kijelölünk a kertben egy kb 5x5-ös területet, és azt téglával leburkoljuk. Bátyám kivitelező, így ő osztogatja építkezés ügyben az észt a családban.
Át is hívtuk, hogy ossza nekünk is. Elmondtuk, mit tervezünk, nézegette, nézegette, majd megkérdezte, hogy miért nem nagyobbítjuk meg a tornácot? Alátámasztással készítünk egy teraszt, így a ház bejáratánál lenne, és nem kéne lemenni a lépcsőn, ki a kertbe, ha pédául eszünk, és percenként kell ide-oda rohangálni a konyha és a terasz között.

A kezdet áprilisban

Tényleg ott az ész, erre a lehetőségre előtte mi nem is gondoltunk. Na ezért kell egy szakember a családba! Kikalkuláltuk együtt az árat, na persze ismét rendesen elcsúsztunk, mire kész lett. Pedig mindent mi csináltunk, és bátyám révén még kedvezményeket is kaptunk az alapanyagok árából, de mégis. Kalkuláld ki az árat, és szorozd meg másféllel elv itt is igaz volt...
No, és elkezdődött az ámokfutás... A 2 és fél hónap alatt hozzávetőlegesen 328 alkalommal bántam meg, hogy belevágtunk. Erre ment el majdnem minden hétvégénk, rengeteg esténk, szabad délutánok.
A munka közben jöttek olyan nem várt események, amik a projekt újratervezését hozták, mint például alap ásás közben belefutottunk a csatornába, vagy a tornácon betont kellett verni, mert annyira nem volt jó állapotban.
Ezek mind késleltették a befejezést, barátaink már csak mosolyogva kérdezték, hogy " na, kész a terasz? " Mert mi mindig, minden hónapban azt mondtuk, és szentül hittük is, hogy "jövő hétre kész lesz..."
Ide hallom, ahogy ott kattog agyatokban a kérdés, hogy mit tudtak építeni egy teraszon ennyi ideig??? Úgyhogy megválaszolom:) Mivel próbáltuk a legjobb áron kihozni, csiszolatlan, kezeletlen tölgyfa deszkákat vettünk. Szőrős, szálkás, egyenetlen nem szép fák voltak. Ezeket darabonként / 1 db kb 30-50 kg / kellett egymáshoz igazítani, fűrészelni, szélezni, csiszolni, majd felrakás után összegyalulni, majd még 2x csiszolni, végül 2x kezelni. Hú, leírni is sok volt... S akkor még meg sem említettem a tartószerkezet megépítését, ami szintén 3 hét volt.




A tölgyfa. Megérte a sok munkát...

És egyszer csak / pontosabban 1 hete / megtörtént a csoda, kész lett!!! El sem hittük, csak ültünk munkánk gyümölcsén csendben... Másnapra jött meg a hangunk, és kezdtünk el  énekelve örömtáncot járni. Na jó ez nem igaz, de nagyon örültünk! :) Ezen az estén megbántam azt a 328 alkalmat, és azóta is bánom.
IMÁDJUK! Itt eszünk, élünk, játszunk, a gyerekek tényleg itt molyolnak egész nap. Most, hogy 3000 fok van, egy pancsoló medencével is elláttuk, amiben könnyen túlélik a kánikulát.



Már csak az új lépcsőt kell elkészíteni,mivel a régi  beton lépcsőt is befedtük. :)

No de most, hogy ez készen lett, máris szemünk előtt lebegnek az új tervek. A kerthez még hozzá sem nyúltunk, úgyhogy jövő héttől jöhetnek a kertépítős bejegyzések. Ezeket kövessétek a facebookon is, ide kattintva megtaláltok. Mindenkinek örülünk! :)

Julia

Innen inspirálódunk...

Akkor most elmesélem, hogyan kezdődött... Már említettem, hogy falusivá válásom előtt nem voltam egy kreatívmester, ha kellett valami, elmentünk az ikeába, és kész.:)
A házzal viszont jött a vágy valami másra. Éppen a hálószobát pakoltuk, rendezgettük, mikor azt éreztem, valami kéne... valami ami érdekes, ami más, amit mi csinálunk. Ez volt az első fuvallat...
És a sorsdöntő!
Már nem emlékszem mit pötyögtem be a gugliba, talán "ágy, hálószoba, kreatív", vagy valami ilyesmi vezényszavakat. És akkor ráakadtam Anitára. Weblapjának már a neve is, "inspirációk", megérintette akkor már erre fogékony szememet, agyamat.
Ágyvég deszkából! Ez az! És milyen egyszerű! Nem is mentem tovább, megtaláltam amit kerestem.

ezt találtam az inspiraciok.hu oldalon

A teljes blogbejegyzést itt találhatjátok meg. Irány a tüzép, vettünk deszkákat, mert akkor még nem volt régi kopott megmaradt deszkánk. Azt tudtam, hogy ilyet akarok, úgyhogy nem is csiszoltuk agyon a deszkákat, csak egyszerűen bekentük vékonyan tölgy színű páccal. Az egésszel megvoltunk egy délután alatt, és azóta is nagyon szeretjük.

ezt készítettük mi

No, innentől rácuppantam Anitára, és az inspiraciok.hu-ra :) Érdemes nézelődni nála, mert tele van jobbnál jobb kreatív ötlettel!
Nála láttam a falra rajzolt ablakot is, amiből lett az én variációm, amit már láthattatok is a blogon.  Valamint a hetekben szeretném megvalósítani, az alábbi képen látható képkeretet. Itt találjátok meg a bejegyzést erről az egyszerűen elkészíthető, de annál kreatívabb ötletről.

És a sornak még nincs vége, de nem árulok el mindent, tartogatok meglepetéseket is.
Szó mi szó, kedveljük Anitát, böngésszetek nála ti is!

Julia


Ide kattintva megtalálhattok minket már a facebookon is:)

Holnap megmutatjuk, hogyan építettünk teraszt. Tartsatok velünk!