Fish & chips csak úgy és különben is közeleg az olimpia...

Valamelyik nap kezembe került egy újság amelynek gasztronómia rovatában arról írtak, hogy melyek a tipikus brit ételek  emlékeztetve az olimpia kezdetére. Köztük volt a yorkshire-puding, a gombás-húsos táska,  nemzeti színű zászlóval díszített  cupcake és a fish&chips ( bundázott hal sült krumplival ). Biztosan van ennél sokkal több ételük de az újság ezeket mutatta be.

És most a bejegyzés írása közben felelevenedett bennem, hogy 2008-ban Nagy-Britanniában tett pár napos látogatásunkkor hány alkalommal ettünk fish & chips-et!! Emlékszel Juliám????

Persze az én állandóan éhes gyerkőceim kiszúrták, hogy kitépem az újságból ezt az oldalt és már le is csaptak rá, hogy ezeket végig kell próbálnunk vagyis ennünk:-)
Ma a halas-krumplis verziót választottuk ebédre.
Hozzávalók: 5-6 szelet tőkehal filé ( Lidl-ben vettem, fagyasztott ), 10 dkg liszt, 1 kávéskanál sütőpor, 1,5-2 dl sör, só, bors,  60-70 dkg burgonya, olíva olaj.

A lisztet a sütőporral átszitáltam , borsot tettem hozzá majd robot géppel  a sörrel is jól elkevertem. ebből egy sűrű ragacsos massza lett , de ilyennek kell lennie. A hal filéket enyhén besóztam és hagytam picikét felengedni jeges fagyságukból... Addig meghámoztam a krumplit, hasáb alakúakra vágtam és  miután megmostam, lecsöpögtettem  egy tepsibe tettem, megsóztam és úgy 1 dl olívával meglocsoltam és irány a sütő.  180 fokon lég keveréses + felül sütős programra állítottam és kb. 30 perc alatt aranybarnára sütöttem. Megjegyzem ilyen módon most először készítettem sült krumplit és isteni lett!!!! Marad a repertoárban annyi biztos:-)

a csomagolás is fontos :-))

alig vártam, hogy lefotózzam és kivegyem végre az újságból , de muszáj volt a hangulat kedvéért

Hamar felengedtek a hal filék. Olajat hevítettem serpenyőben , mikor már jó forró volt, a filéket megforgattam alaposan a sörös masszában , jól rányomkodtam a halra és beletettem az olajba egyszerre 2 szelet halat. Ahol láttam, hogy nincs massza oda még tettem gyorsan kanállal , hogy szép bundás legyen. Kb. 3-4 percet sültek oldalanként. Papír szalvétára szedtem ki őket, hogy a felesleges olajat magába szívja a papír. Közben a burgonya is elkészült végre mert a srácok kb. tízszer megkérdezték, hogy készen van már?? Mint amikor utazunk : " ott vagyunk már??? "

Gyors tálalás és ebédelés következett . Elég ha avval jellemzem a sikerét , hogy két pofival ették???
Egy kis majonézt és citromot ki-ki evett hozzá. Ízlés kérdése...Nekem ízlett hozzá egy kevés ízesített majonéz.

Na és a desszert uzsonnára:

frissen a sütőből kivéve...

egy szelet tejfölös szilvás szelet


Szóval ennek az isteni finom süteménynek a neve tejfölös szilvás szelet. Hozzávalók: 50 dkg szilva, 12 dkg vaj, 10 dkg cukor, 1 tasak vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, 3 tojás, 20 dkg liszt, 1 tasak sütőpor,
2 dl tejföl, 5 dkg porcukor, 1 mokkás kanál fahéj ( én ennél többet használtam, nagyon szeretjük a fahéjat ), vaj és zsemle morzsa a sütő forma aljára.
A vajat habosra kevertem a cukorral, hozzá a vaníliás cukrot és a citrom héjat és keverés közben egyenként 2 tojást. Beleszórtam a sütőporos lisztet és simára dolgoztam. A masszát kivajazott és zsemle morzsával megszórt pite formába öntöttem, elsimítottam és a tetejére rakosgattam a feldarabolt, fahéjazott, cukrozott szilvát. A tejfölt a megmaradt tojással és por cukorral valamint még egy kicsike fahéjjal elkevertem és a szilvára öntöttem. Előmelegített sütőben 180 fokon kb. 30-40 perc alatt megsütöttem. Hagytam kihűlni és utána szeleteltem. Nagyon finom lett, jó étvágyat hozzá ha kipróbáljátok.

Julie

Kisház homokozóval kisembereknek-raklapból

Miután befejeztük a teraszt, elkezdtük nézegetni a kertet... A kertben még -pár fűnyíráson kívül- nagyon mást nem csináltunk. Mivel nagyrészt a gyerekek miatt vettünk kertes házat, természetes volt, hogy egy gyerkőcbirodalommal kezdjük...Tervben van egy nagyobb játszóház építése. Mivel nem csináltunk még hasonlót sem, első lépésként építettünk egy kisebbet, homokozóval. Komoly tervek nem voltak. Elkezdtük, aztán ahogy alakult...
A végére egy pofás kis ház lett. A gyerekek imádják!

Előző lakóktól örököltünk egy kis homokozót. A fája elkorhadt, a homok minősége, hááát... Úgyhogy ezt teljesen kiástuk, és toldottunk hozzá még kb fél métert. Az egészet geotextillel fedtük le, majd jött a homok. Ez a része egész gyorsan megvolt.

Innen indultunk. Az "örökölt" homokozó

 A raklapot "ingyen adom, csak vigyétek" alapon szereztük, ezért nem is számolom a költségvetésbe sem. Mint kiderült, több helyről is tudtunk volna így elhozni, de ha valakinek mégsem sikerül, minden tüzépen van, állítólag kb 500 ft-ért adják darabját. Ehhez a házhoz 6 db-ot használtunk fel. Leszedtük a talpfákat, az így megmaradt darabokat, plusz a leeső léceket csiszológéppel átcsiszoltuk. Ez egy picit időigényesebb munka, de nem volt vészes. Majd elkezdtük összetákolni a házat. 2 lap ment hátulra, 1-1 oldalra, 2 lap a tető.

Az építés...

Sarokpántok segítségével csavaroztuk össze. Mi úgy gondoltuk, maradjon szellős, de a srácoknak így nem tetszett. Ezért maradék deszkákat szögeltünk fedésben a tetőre és a ház hátuljára. Ebből a 6 raklapból az oldalára már nem jutott, de nálunk ez már így megfelelőnek tűnt a kisemberek számára.
Mikor állt a ház, kivágtuk az ablakot, azt is lecsiszoltuk, majd jöhetett a festés. Egy alapozás nem árt, ezután zománc festékkel festettünk. Nekem már régóta nagyon tetszik a "tengerparti stílusú" kék-fehér-piros összeállítás, így próbáltam erősen errefelé terelni a gyerekeket. :) Nem volt gond vele, annyi volt a kikötés, hogy világoskék legyen. A festés közös munka volt, és most nem is lett minden festékes, mint legutóbb...... Száradás után lefektettük a házat, és bitugéllel kentük be / korhadástól védve / azokat a részeket, amiket leástunk a földbe.

Bitugéllel kezelve

A homok köré a kertben talált farönköket ástuk be, majd még kis ház díszítés, és kész is! A fiúk nyafogtak a függöny miatt, a lányok szeretik. Mivel úgyis a nő dönt, lett függöny...:) Egy megmaradt hajópadlót még betettünk polcos elemként.

Pillanatok alatt nagy kedvenc lett a kisház. Voltak már olyan kérések, ha készítünk valamit, néha írjak költségvetést. A raklapot nem számolom, a többi így néz ki:

6 zsák homok:                    1900 Ft
1.5x2.5 méter geotextil:        900 Ft
egy nagy marék szög:           200 Ft
4 db sarokpánt:                   480 Ft
1 liter fehér zománc festék:  2400 Ft
fél liter kék zománc festék:  1200 Ft
textil a díszítéshez:               1300 Ft

Összesen 8380 Ft. Megérte, nem???? A munka ideje 2 nap volt, bár hozzá kell tennem, nem szakadtunk meg. A terasz építése után ez olyan láblógatós gyerekjáték volt.:)

Olyan "jó ránézni" része lett a kertnek.

Rögtönzött gyerekjáték a raklapok talpfáiból:)

Julia

Ricottás ravioli marharaguval ......

Múlt héten megvettem a nyári Stahl magazint . Még karácsonykor testvéremnél lapoztam bele , mert addig nem ismertem az újságot.
Szupi recepteket találtam benne melyeket ki fogok próbálni sorban. Az elsőt el is készítettük nagyobbik gyerkőcömmel együtt ebédre.
Eredetileg ez báránnyal van de nem kaptam itt a környéken így lett marhával.
Gyermekem nagyon sokat segített, pucolta a répát, aprította a hagymát , ééééééééééééééss ő gyúrta a tésztát a raviolinak! Olyan ügyes volt csupa-csupa ragacs volt a keze de nem  nyafogott fiú létére.
A tészta nyújtását és a töltést ricottával kihagyta ( hiszen ki kellett pihennie a gyúrást ) de amikor a kis tégla lapokat kellett összeragasztani abban újra segített valamint a kifőzésben.

És a recept:
Nekem az eredeti leírás bonyolultnak és hosszadalmasnak tűnt ezért átdolgoztam.
70 dkg darált marhahús, 1 fej hagyma, 4 gerezd fokhagyma, 4 kisebb sárgarépa, 1 csomag zeller zöld,
fél dl olíva olaj, 2 babér levél, frissen reszelt szerecsen dió, egy fél narancs vékonyan lereszelt héja,
1 nagyobb doboz ( 450 ml ) sűrített paradicsom , 4 dl száraz vörösbor, só, bors.
Tésztához:
12 dkg finomliszt, ugyanennyi durumliszt, fél teáskanál só, 2 egész tojás
Töltelékhez:
10 dkg ricotta (  cottage cheese-t vettem a Spar-ban )  só, bors
Tálaláshoz: parmezán sajt reszelve

Az olíván a hagymát, fokhagymát, nagy lyukú reszelőn lereszelt sárgarépát, az apróra vágott  zeller szárát elkezdtem fonnyasztani majd kb 10 perc elteltével hozzáadtam  a darált húst, a fűszereket majd kb. 1 órán keresztül fedő alatt pároltam együtt. Néha megnéztem , hogy a hús mennyire puha majd a vége felé levettem a fedőt, hogy kis színt is kapjon a ragu. Ráöntöttem a sűrített paradicsomot  és a bort majd rottyantottam rajta kb. 5 percet.
Amíg főtt a ragu  nekiláttunk a tészta elkészítéséhez. A hozzávalókat egy tálba tettük és elkezdtük összedolgozni. Picit száraznak tűnt ezért egy-két evő kanál langyos vízzel segítettünk rajta. 4 gombócra osztottuk és 40 percre fóliába tekerve pihentettük a hűtőben. Kivéve nagyon vékony ( 3 mm) 10 cm széles hosszúkás szalagokat nyújtottam belőle ( nem volt könnyű tartani a formát és itt ajánlanám a tészta nyújtót, akinek van használja !! ) . 5-ször 5 cm-es négyzeteket szabtam belőle derelye vágóval és egy nagy tálcára átraktam pihenni amíg a többi tésztát nyújtogattam. A ricottát összekevertem sóval, borssal,  és apróra vágott bazsalikommal. A kis négyzetek következtek, a közepükre kiskanálnyi tölteléket tettem, a négyzetek széleit  ujjal körbe vizeztem majd ráborítottam egy másik tészta négyzetet amit körben rányomkodtam ujjal , hogy ne follyon ki majd a töltelék. Ezzel a feladattal egy darabig jól elbíbelődtem de a tudat, hogy házilag készül a tészta , kárpótolt:-)
Lobogó, forró sós vízben kifőztem őket. Nagyon hamar feljöttek a víz tetejére szinte 3-4 perc alatt elkészült egy adag tészta. A recept eredetileg azt írta, hogy forgassuk össze a ragut a tésztával de mi külön edényekben tároltuk és úgy tálaltuk ki magunknak a fotókon látható állapotban. Mély tányérban alulra tettem ragut majd 3-4 raviolit rá , újra egy kevéske kis ragu majd jött  a reszelt parmezán és a bazsalikom levélke nem csak díszítésként  mert  nagyon szeretem az ízét.

Erről a receptről is el kell mondjam azt, hogy sokkal egyszerűbb az elkészítése mint gondoltam. Szóval megéri elkészíteni mert isteni finom . A tudat, hogy házilag készített tésztával van még kedvencebbé teszi . Bon appetit :-))

Julie

Az élet falun tini szemmel...Avagy nem minden rózsaszín, csak úgy tűnik...

Írtam múltkorában falusivá válásomról, ide kattintva lehet feleleveníteni... Ebben azt meséltem el, hogy a gyerekek is megszokták és megszerették a falut. No mármost tini korú lányom ezt elolvasta, majd kissé "ki is akadt" ! / ki ismeri ezt a jelenséget? tini gyermek kiakadását? :))) / Bár annyira nem volt vészes, az ajtó csapkodásig nem jutott... Megígértette akkor velem, hogy leírhatja, szerinte hogyan történt a költözés, és ő bizony azért annyira nem lett falusi, mint családunk többi tagja.
Így jöjjön most az én tinim...:)

Egyik este anya összehívta a kupaktanácsot. Ekkor már tudtam, hogy ez semmi jót nem jelenthet. Tudtam hogy szeretnének elköltözni, de eddig úgy volt hogy városon belül. Amikor bejelentették, falura költözünk!!! megállt bennem a levegő, hogy lehet az hogy én aki már csecsemőkorom óta városban élek falura költözzek.:( Teljesen kivoltam, nem akartam faluban élni. A települést ahova költöztünk már ismertem, hiszen rokonok élnek ebben a faluban, de akkor csak néha voltam náluk és ez most teljesen más lesz, hiszen az életemet kell élnem itt. Elkezdtünk telkeket nézni, ez kicsit megnyugtatott mert mire egy ház felépül az legalább 1 év és addig is városi maradhatok!:D Találtunk egy telket ami először jónak is tűnt de aztán jöttek a gubancok. Így elindultunk hazafelé, amikor megpillantottunk egy eladó paraszt házat. Anya fel is hívta a kiírt számot és pár nap múlva újra eljöttünk hogy belülről is megnézzük. Beléptünk és mindenki egyből beleszeretett, ez még nekem is tetszett, így hát később meg is vettük és itt lakunk most.:P Fel lett újítva így még szebb mint akkor volt. Mivel a falu nincs messze a várostól maradhattam a régi sulimban, de így vonatoznom kell amit  nagyon nem szeretek.:( Gyakran vagyok bent a városban az unokatesómnál, iskola után szakkörökre járok. A nyár viszont jó, van nagy teraszunk és kertünk ahol nagyon jó kint lenni, ezt városban nehezebb volt megtenni. Én nem tudok teljesen falusi lenni úgy mint a szüleim vagy az öcsém, na ő teljesen beilleszkedett, vannak új barátai, már nem is nagyon emlegeti a régi pajtásokat.  Anyáékra picit még mindíg haragszom, hogy falura költözünk... ;) Ezért én úgy döntöttem, hogy faluban élő városi lány maradok :))

Cupcake az ünneplőbe öltöztetett muffin....

Nem tudom, hogy a férfiak is elcsábulnak-e egy-egy színes , cukorkás sütemény láttán de azt tudom, hogy én igen. Elsősorban nekem nem az  ízük  kelti fel a kíváncsiságomat hanem ahogyan fel vannak cicomázva , ami körülveszi magát a sütit : a  papír kapszli amiben csücsül , a máz és a krém színe, a dekorációs cukorkák és ahogyan el vannak helyezve a cukrászdában vagy nálam:-)
Mert hogy ez a manapság oly divatos cupcake régóta izgatta a fantáziámat ezért tegnap nekiláttam elkészíteni.
Semmi nehézség nincs benne mert egy muffin alap recept kell hozzá , színes vaj krém és a kiegészítők , mint cukorkák, és a kertből némi virág a fotózás és a szem gyönyörködtetésére.

Muffin recept:
22 db lett belőle.
15 dkg vaj, majdnem egy bögre cukor, 4 tojás, 1 és 1/4 bögre szitált liszt, 3/4 csomag sütőpor, 1 ek vaníliás cukor . A lágy vajat a cukrot a vaníliás cukrot és a tojásokat simára kevertem. Apránként hozzáadtam a lisztet és a sütőport. A muffin sütő tepsimbe beültettem a papírkákat és mindegyikbe 1 evő kanálnyi tésztát csurgattam. Előmelegített sütőben kb.10 perc alatt megsültek , azért fogvájóval egyszer ellenőriztem a tésztát. Betettem a következő adagot.
Amíg hűltek és sültek a muffinok , nekiálltam a vaj krémhez. Kell hozzá 15 dkg vaj, 25 dkg porcukor, 1 ek víz, élelmiszer színezék. A lágy vajat az átszitált  porcukor felével és az 1 ek vízzel elkevertem csomó mentesre majd a cukor másik felét is hozzátettem és avval is összekevertem.
Elosztottam 2 felé a vaj krémet . Az egyik feléből rózsaszínt kevertem a másikból zöldet.  Mivel nem találtam a hab zsákomat ezért erősebb nylonzacskókba töltöttem majd a kihűlt muffinokra kezdtem nyomni. aztán előszedtem a kincsesládából a mindenféle színes cukorkákat, szívecskéket és nem esett nehezemre díszíteni:-) Jó móka volt , ezt a sütit is kipipálhatom.

És végül azt kellett megállapítsam , hogy :

Julie

Az esküvői torta...

Két kedves barátunk hétvégén örök hűséget fogadott egymásnak. Ezen jeles alkalomból sütöttem tortát. Ha egy éve valaki azt mondja nekem, hogy esküvői tortát fogok sütni, hát jól kinevetem, vagy legalább is nagyon furán néztem volna rá, hogy "ennek" mi baja??? :)
Arról már írtam, hogy vidékre költözésem előtt nem igazán sütögettem. Csak néha-néha valami gyorsan összedobhatót. Mikor először rájöttem, hogy szeretek sütni, az nagyon furcsa érzés volt. Mintha megnyílt volna előttem egy új világ... Szó mi szó, ebből azt akartam kihozni, hogy szerintem ilyen tortát bárki el tud készíteni, aki érez magában egy kis szeretetet a sütés iránt, és van türelme egy picit elbíbelődni a részletekkel.
Ennél a tortánál a cél az volt, hogy egyszerű legyen, de elegáns. Az alapja csokitorta, a krém is csokis. / Őrület, hogy mennyien imádjuk a csokit:) /
Mivel a tészta abból a töményebb, zamatos fajtából való, két részben sütöttem, hogy szebbek és lazábbak legyenek. Majd a két részt borítottam egymásra, köztük az étcsokis krémmel. Tetejére és az oldalára vajkrém került / vaj, porcukor, kevés étcsoki /, mert a fondant alá mindenképpen kell a vajkrém, ami megfogja az egészet. Ez így egy éjszakát pihent a hűtőszekrényben. Másnap került rá a fondant bevonat. Én mindig egy bevált recepttel dolgozom, ezt kiskuktánál találtam, ide kattintva részletesen olvashattok róla. Ez ment rá a tortára, kb 5 mm-re nyújtottam. A díszítést nem vittem túlzásba most sem. Amióta sütögetek, kaptam ajándékba kinyomókat több formában, de elárulom, hogy a gyerekek gyurma kinyomóját is loptam már el. :) És folyamatosan agyalok azon, mit lehetne még erre a célra használni. Itt most sima egyszerű virágokat készítettem, vizes ecsettel ragasztottam a tortára, majd ezt olvasztott fehércsokival még díszítettem.
A kis tortácskáknál mindenben hasonlóan jártam el, a tészta is ugyanaz volt. Mikor kihűltek, a tetejükből levágtam egy kicsit, erre öntöttem olvasztott csokit vajjal elkeverve. Rá a fondant, a díszítés mint a nagy testvérénél.
Nem is írok többet, beszéljenek helyettem a képek:

Házasulandók, figyelem!!!

Szeretnénk kipróbálni magunkat esetleg egy emeletes esküvői tortában is. Bár ha nem emeletes, az is jó:). Ezért keresünk egy leendő házaspárt, akik a közeljövőben mondják ki a boldogító igent. Természetesen ez nem egy pénzgyűjtő reklám, a tortát díjmentesen készítenénk el, ajándékként...
Olyan pár jelentkezését várjuk, akik nem 300 fős lakodalmat terveztek, valamint vannak olyan bátrak, hogy ránk merik bízni a tortájukat..... / Még nem rontottunk el tortát. Ha ez megnyugtató:)) /
A szállítást Budapesttől a leendő párnak kellene megoldania.
A falusilibak@gmail.com címre várjuk a jelentkezést. Ha esetlegesen több pár is jelezné érdeklődését, igazságosan sorsolunk. Július 22-ig várjuk a jelentkezést.

Julia

Ócskából csoda...

No, szedjétek elő a sufniból a rég elfeledett kredencet, hívjátok fel nagyit, hogy megvan-e még az ősrégi tálalója, vagy keresgéljetek a padláson, hátha van valami régi kincs. Ha más forrás nem működik, nézelődjetek a vaterán. Mi ezt tettük, 15 ezer ft-ért találtunk jó állapotú, nem szuvas, nem penészes, de átfestendő kredencet. A miénk még fél úton van a tervezett végleges állapotig, az utolsó festés és antikolás van hátra. A terasz munkálatai háttérbe szorították, ezért így állítottuk be az előszobába, és várja a sorát...

Viszont, hogy addig se maradjatok munka nélkül, kedves barátnőnk, Hajni egy nagyon hasonló régi kredencet újított fel a közelmúltban. Szerencsénkre végig dokumentálta a folyamatot, és volt olyan kedves, hogy pár sorban össze is foglalta, hogyan készítette. Hajniról annyit árulhatok el, hogy Hollandiában él, ott találta meg a szerelmet és a boldogságot.:) Írását dőlt betűvel emeljük ki.
No, akkor lássuk, hogyan is kell felújítani egy ilyen régi bútordarabot. Elkészülni, vigyázz, kész, rajt!

Apu megmentett a szomszédból egy régi konyhakredencet. Koszosat, szuvasat, kopottat, csámpásat, arról nem is beszélve, hogy pár helyen el is volt rohadva. Egyszerűen nem hagyhatta, hogy ez a sármos ócskaság, tele múlttal, csak úgy az utcára kerüljön. Pár évet állt a sufniban, amikor rátaláltam és áthoztam a nyaralónkba... Itt is állt pár évet, addig amíg friss lakás tulajdonosok nem lettünk egy nagyvárosban. Sok terv,kisebb pénztárca és egyedi elképzelés után úgy döntöttünk, ha valaki már megcsinálta 100 évvel ezelőtt akkor inkább vesszük a fáradtságot és felújítjuk, minthogy tűzre dobnánk...Vehettünk volna már megint valamit a “mikeaban” vagy ne adj isten a holland bútor boltban, de mivel a lakásunkat egyedire terveztük, ez a választás kétségkívül nem a mi stílusunk volt. Így utólag nagyon megérte a beleszentelt hétvégéket, estéket, délutánokat mivel igazán formás része lett a nappali-ebédlő résznek.
Először csináltam egy moodboard-ot, hogy milyen stílusú, színű legyen. Ezeket az interneten talált képekből állítottam össze mint isnpiracio...

Kedvesemmel átnéztük a lehetőségeket, mert nekem ötletem az van rengeteg ,de logikus gondolkodás és kivitelezés inkább a párom erőssége, így megegyeztünk az alsó képhez hasonló stílusban.

Szétkaptuk a szekrényt, beszámoztuk a léceket, csiszoló géppel átmentünk minden egyes darabon amíg majdnem sima felületet kaptunk. Vettünk “fa-szu” ellenes szert és bepácoltuk a fa darabokat, ami nem igazán egészséges anyagból van, ezért nagyon csini szájvédőt használtunk a folyamatban. Megragasztottuk a megrepedt részeket faragasztóval és rácsippentettünk pár kézisatut néhány órára, hogy erősebb legyen.

 

Eltávolítottuk a régi fogantyúkat, zsanérokat, csuklós pántokat, és kicseréltük újakra.

Kipótoltuk az eltörött darabokat. Ez totál frankeistein munka volt, ha netán egy asztalos olvassa a blogot, most tuti égnek áll a haja... A kitört rész közé beillesztettünk egy fadarabot  és faragsztóval kitoldottuk egy síkba... Ez nem egyszerű faragasztó, hanem olyan ami annyira erősen dermed meg, hogy lehet bele fúrni is. Hozzácsiszoltunk és lefestettük…

A festést eredetileg kékre terveztük ,de amikor lecsiszoltuk a kredencet a zöld és a vajszinű réteg színkavalkádja nagyon tetszett... Egy kicsit erős volt a színárnyalat, így enyítettünk rajta. Lefestettük zöldre, arra pedig  száradás után vajszint vittünk fel...

Mikor megszáradt lecsiszoltuk papírral, viszont nem csak a sarkokat, hanem a sík területeket is...Őszintén mondva a végeredmény nem tetszett... Nagyon hasonlított egy kommandós csapat kinézetéhez...Úgy döntöttem, lefestem még egyszer vajszinűre, a sarkokat még pluszban zöld festékkel is bemázoltam. Ezután már csak a sarkokat csiszoltam meg... A hatás egy kicsit a márványhoz hasonló lett.

A hátsó részt visszahelyeztük, a két részt rögzitettük egy csavarral  biztonságból,ha netán valaki nekidől a szekrénynek ne boruljon rá. Az Alsó részen a lábak elrohadtak, azért volt csámpás szegény. Ide belülről helyeztünk be két fatuskót és egy szintre hoztuk egy köztes deszkával az eslő lábakkal.

 
És a végredmény:

Lehet csodálni, szerintünk szuperszép lett! Reméljük kedvet kaptatok, úgyhogy indulhat a munka!
Ha valakit megszállt az ihlet, és nekiugrik egy felújításnak, írja meg nekünk legyen olyan kedves, be is mutatjuk itt szívesen!
Aki még gondolkodik a munkán, vagy csak nézegetné, hogyan dolgoznak mások, keressen minket a facebookon is, ide kattintva. És nem utolsó sorban köszönjük Hajninak, hogy megosztotta velünk eme sorokat és képeket!

Hajni, Julie és Julia

Teraszt építettünk!

Készen lett a terasz! Április közepén kezdtük. 2 és fél hónap kemény munkáját mutatom meg ma.
Mikor megvettük a házat, nem is gondoltunk teraszra. Tavaly nyáron éreztük először, hogy jó lenne egy kiülős, árnyékos rész, ahol ehetünk, a gyerekek elmolyolhatnak, lehet pihizni, olvasgatni. A gondolatot idén tett követte, elhatároztuk, kijelölünk a kertben egy kb 5x5-ös területet, és azt téglával leburkoljuk. Bátyám kivitelező, így ő osztogatja építkezés ügyben az észt a családban.
Át is hívtuk, hogy ossza nekünk is. Elmondtuk, mit tervezünk, nézegette, nézegette, majd megkérdezte, hogy miért nem nagyobbítjuk meg a tornácot? Alátámasztással készítünk egy teraszt, így a ház bejáratánál lenne, és nem kéne lemenni a lépcsőn, ki a kertbe, ha pédául eszünk, és percenként kell ide-oda rohangálni a konyha és a terasz között.

A kezdet áprilisban

Tényleg ott az ész, erre a lehetőségre előtte mi nem is gondoltunk. Na ezért kell egy szakember a családba! Kikalkuláltuk együtt az árat, na persze ismét rendesen elcsúsztunk, mire kész lett. Pedig mindent mi csináltunk, és bátyám révén még kedvezményeket is kaptunk az alapanyagok árából, de mégis. Kalkuláld ki az árat, és szorozd meg másféllel elv itt is igaz volt...
No, és elkezdődött az ámokfutás... A 2 és fél hónap alatt hozzávetőlegesen 328 alkalommal bántam meg, hogy belevágtunk. Erre ment el majdnem minden hétvégénk, rengeteg esténk, szabad délutánok.
A munka közben jöttek olyan nem várt események, amik a projekt újratervezését hozták, mint például alap ásás közben belefutottunk a csatornába, vagy a tornácon betont kellett verni, mert annyira nem volt jó állapotban.
Ezek mind késleltették a befejezést, barátaink már csak mosolyogva kérdezték, hogy " na, kész a terasz? " Mert mi mindig, minden hónapban azt mondtuk, és szentül hittük is, hogy "jövő hétre kész lesz..."
Ide hallom, ahogy ott kattog agyatokban a kérdés, hogy mit tudtak építeni egy teraszon ennyi ideig??? Úgyhogy megválaszolom:) Mivel próbáltuk a legjobb áron kihozni, csiszolatlan, kezeletlen tölgyfa deszkákat vettünk. Szőrős, szálkás, egyenetlen nem szép fák voltak. Ezeket darabonként / 1 db kb 30-50 kg / kellett egymáshoz igazítani, fűrészelni, szélezni, csiszolni, majd felrakás után összegyalulni, majd még 2x csiszolni, végül 2x kezelni. Hú, leírni is sok volt... S akkor még meg sem említettem a tartószerkezet megépítését, ami szintén 3 hét volt.




A tölgyfa. Megérte a sok munkát...

És egyszer csak / pontosabban 1 hete / megtörtént a csoda, kész lett!!! El sem hittük, csak ültünk munkánk gyümölcsén csendben... Másnapra jött meg a hangunk, és kezdtünk el  énekelve örömtáncot járni. Na jó ez nem igaz, de nagyon örültünk! :) Ezen az estén megbántam azt a 328 alkalmat, és azóta is bánom.
IMÁDJUK! Itt eszünk, élünk, játszunk, a gyerekek tényleg itt molyolnak egész nap. Most, hogy 3000 fok van, egy pancsoló medencével is elláttuk, amiben könnyen túlélik a kánikulát.



Már csak az új lépcsőt kell elkészíteni,mivel a régi  beton lépcsőt is befedtük. :)

No de most, hogy ez készen lett, máris szemünk előtt lebegnek az új tervek. A kerthez még hozzá sem nyúltunk, úgyhogy jövő héttől jöhetnek a kertépítős bejegyzések. Ezeket kövessétek a facebookon is, ide kattintva megtaláltok. Mindenkinek örülünk! :)

Julia

Innen inspirálódunk...

Akkor most elmesélem, hogyan kezdődött... Már említettem, hogy falusivá válásom előtt nem voltam egy kreatívmester, ha kellett valami, elmentünk az ikeába, és kész.:)
A házzal viszont jött a vágy valami másra. Éppen a hálószobát pakoltuk, rendezgettük, mikor azt éreztem, valami kéne... valami ami érdekes, ami más, amit mi csinálunk. Ez volt az első fuvallat...
És a sorsdöntő!
Már nem emlékszem mit pötyögtem be a gugliba, talán "ágy, hálószoba, kreatív", vagy valami ilyesmi vezényszavakat. És akkor ráakadtam Anitára. Weblapjának már a neve is, "inspirációk", megérintette akkor már erre fogékony szememet, agyamat.
Ágyvég deszkából! Ez az! És milyen egyszerű! Nem is mentem tovább, megtaláltam amit kerestem.

ezt találtam az inspiraciok.hu oldalon

A teljes blogbejegyzést itt találhatjátok meg. Irány a tüzép, vettünk deszkákat, mert akkor még nem volt régi kopott megmaradt deszkánk. Azt tudtam, hogy ilyet akarok, úgyhogy nem is csiszoltuk agyon a deszkákat, csak egyszerűen bekentük vékonyan tölgy színű páccal. Az egésszel megvoltunk egy délután alatt, és azóta is nagyon szeretjük.

ezt készítettük mi

No, innentől rácuppantam Anitára, és az inspiraciok.hu-ra :) Érdemes nézelődni nála, mert tele van jobbnál jobb kreatív ötlettel!
Nála láttam a falra rajzolt ablakot is, amiből lett az én variációm, amit már láthattatok is a blogon.  Valamint a hetekben szeretném megvalósítani, az alábbi képen látható képkeretet. Itt találjátok meg a bejegyzést erről az egyszerűen elkészíthető, de annál kreatívabb ötletről.

És a sornak még nincs vége, de nem árulok el mindent, tartogatok meglepetéseket is.
Szó mi szó, kedveljük Anitát, böngésszetek nála ti is!

Julia


Ide kattintva megtalálhattok minket már a facebookon is:)

Holnap megmutatjuk, hogyan építettünk teraszt. Tartsatok velünk!

Az élet falun, avagy falusi libává válásom története...

Bő egy éve költöztünk városból falura. Volt bennem félelem rendesen. Mi lesz, hogy lesz, biztosan akarom én ezt? És ha nem válik be? Nem ugrálhatunk 3 gyerekkel ide-oda...De a  férjem nagyon vágyott már sok évnyi Budapest után falura, nyugalomba, zöldbe-kertbe. Hát mentünk... Falu, parasztház, kert, mindenkinek köszönő emberek... Kellett egy kis idő, amíg megszoktam. De ahogy elkezdtem ráérezni a falu ízére, úgy nyugodtam le én is, szépen lassan. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy beszélgetek a boltban a pénztárossal. A szomszéd bácsival elcsevegek a semmiről, vagyis az időjárásról... Reggel kilépve a kertbe, beleszagolok a levegőbe. Ez tényleg én vagyok?
Hirtelen minden a helyére került. Majd elkezdtem élvezni olyan dolgokat, amik addig a kötelesség kategóriába tartoztak, mint a főzés. Egyszer csak rájöttem, szeretek sütni is. Imádom... Végül én, aki addig az ikeán kívül nem ismertem mást, elkezdtem felfedezni a régi bútorok báját... Magával ragadott az a csoda, ahogyan  egy régi, koszos, piszkos, szuvas bútorból sok munkával szépet csinálhatunk. Semmihez sem fogható érzés...Persze a kisördög az agyamban néha még próbálkozik, és ilyeneket mond, hogy " Sütnifőzni, kertet szagolgatni, bútort csiszolgatni koszosan egész nap? Na ne már, tényleg? "
És tényleg... Most már ez vagyok én. Egy falusi " liba" :) És büszke vagyok rá, nagyon!
Na nem kezdem el meghirdetni a Városiak költözzetek vidékre!!! forradalmat, mert én is csak most értem meg erre, 30 fölött...
20 évesen azt sem hittük el, hogy Budapesten kívül Magyarországon lehet máshol is élni. Ott, ahol még egy mozi sincs, ahol nem tudunk leugrani este 11-kor a sarokra sós mogyiért, mert éppen ahhoz lett kedvünk, ahol mindenki tud mindenkiről mindent, meg amúgy is. Falu? Na ne... Hétvégenként, mikor-hova elutaztunk bulizni meg mókázni vidékre. Aztán vasárnap este gyorsan vissza Budapest, a főiskola meg a munka, hogy én is gazdagítsam a metrón "senkire nem nézünk rá" emberek táborát.
Akkor az volt a jó, a természetes. Most már el sem tudom képzelni, hogy visszamegyek valaha is városiba.
Megtaláltuk magunkat itt falun, ahol az élet sokkal nyugodtabb, lassabb, illatosabb. A gyerekek is elkezdték megszeretni, lett sok új élmény, tapasztalat.
 Mi mindenhova kísérgettük őket, mert ezt szoktunk meg. Majd az iskola második hetében a 8 éves fiam megjegyezte, hogy ne kísérgessem a suliba ,mert az ciki...Mert itt mindenki egyedül jár. Már az elsősök is. Na bumm, ciki lettem... Ezt is fel kell dolgoznom valahogy.:)
Megbirkóztam vele, és a falusi léttel is... Nagy, remélem örökre szóló barátságot kötöttünk.

Julia

Zászlófüzér egyszerűen

Szeretem az ilyen színes, vidám dolgokat. Nálunk ez tipikusan olyasmi, amire a kedvesem azt mondja, hogy " szép, de minek..." :)
Funkciója ugyan nincs, de jó ránézni. Ahogy belekap a szél, és himbálóznak...Szóval egyszerűen szép. Ezt ne is akarjuk megmagyarázni a szeretett férfinak... Legalább is én most már csak annyit mondok neki, hogy ez olyan csajos dolog...
Mostanában a teraszon dolgoztunk rengeteget. Írogattam már itt is róla, picit az építés részéről itt , de végre készen vagyunk! Most már a díszítésnél tartunk.
Azért szerettem volna megírni ezt a bejegyzést a zászlócskákról, hogy megmutassam mennyire egyszerűen és kis pénzből készíthető szuper dekoráció.
Varrás nélkül készült, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincsen varrógépem. 3 gyerek mellett pedig kézzel varrogatni maga a lehetetlen küldetés. Ha kicsit majd foszlik a széle, annyi baj legyen, legalább rusztikus... :)
4 féle anyagot találtam hirtelen itthon. Persze elmehettem volna csodaszép anyagokat vásárolni, de kifejezetten azt akartam illusztrálni, hogy otthoni maradékokból hogyan tudom elkészíteni. Vastagabb papírból kivágtam egy sablont, annak segítségével próbáltam egyforma zászlókat fabrikálni.

Mikor ezzel megvoltam, vettem egy sima egyszerű madzagot, arra ragasztottam rá sorban a zászlókat.

Van itthon ragasztó pisztolyom, azzal csináltam. Azon gondolkodtam közben, hogy ugye nem minden háztartásban van kéznél egy ilyen szerkezet. Ezért gyorsan túrtam a fiam szobájában egy iskolából év végén hazahozott egyszerű tubusos ragasztót. Azzal is tökéletesen működött.

Felragasztottam szép sorban őket, és kész is! Az egésszel 1 órán belül megvoltam. Mikor kötöttem fel a teraszon, az egyik darázsnak nem tetszett, és jól meg is bosszulta. Úgyhogy az idei első darázs csípésen is túl vagyok.
Ha valakinek kedve támadt nekiugrani, / mármint nem a darázsnak, hanem a munkának / szívesen veszem az elkészült alkotásról a képeket.:)

a szél kezelésbe vette őket rögtön...

Julia

Utólagos megjegyzés! Ha kültérre készítitek, a pisztolyragasztóval készített sokkal jobban bírja a strapát!


Egy kis ízelítő jövő heti egyik bejegyzésünkből. Részletes leírással, és sok képpel arról, hogyan készíthető sufniban évtizedek óta porosodó ócskaságból csoda...
Ha kíváncsiak vagytok ránk, a facebookon is megtalálhatóak vagyunk már, Ide kattintva elérhettek minket. Mindenkinek örülünk! :)

A kertészkedés és én...

Nem vagyunk a legjobb barátok... Pedig sok mindent megcsinálok. Szeretek sütni, főzni, kifestem a házat kívül-belül, próbálok kreatívkodni, na és imádok tortákat készíteni.  De a kertészkedés nem nagyon megy... Bár mentségemül szolgáljon városi, lakásban élő lány voltam még bő egy éve. Most, hogy házunk lett, kert is járt hozzá... És próbálunk barátkozni. A kert, és én... Szépen lassan...
Mindig csodálattal néztem az olyan emberekre, akik rajongva meséltek arról, mennyire jó dolog kertészkedni. Mikor kimennek a zöldbe, bevetik magukat az ágyásokba, dolgoznak, és kikapcsolnak mindent. Szemükben a ragyogás, miközben mesélnek. Komolyan, hihetetlen!:)
No, tavaly első próbálkozásként azzal a gondolattal, hogy én is ezt akarom érezni, kimentem gyomlálni. Itt volt Julie blogírótársam örök barátom is. Elkezdtem gyomlálni a gazt, és vártam a csodát...De nem jött. 10 perc után már a derekam is elkezdett fájni, untam az egészet, azon morfondíroztam, mi a jó ebben?! Kb 20 perc után rájöttem, hogy a csoda aznap elmarad, majd abbahagytam, és inkább főztünk valami finomat ebédre. Minden esetre bárhogy is történt, én büszke voltam magamra, hogy megtettem az első lépést barátságunk felé. Mikor hazajött kedvesem, boldogan újságoltam neki, hogy dolgoztam a kertben, nézze meg. Vártam, hogy megsimogatja a fejem, és megdicsér, hogy ügyes vagyok. Ehelyett elhűlt arccal jött be, hogy kitéptem a lestyánt???? Én? Tuti nem! Megmutatta hol voltak, és akkor rájöttem, hogy de... mégis... Azt hittem gaz.
Második próbálkozásképpen elképzeltem, hogy szuperszép levendulamezőt / na persze kicsiben / rittyentek a kertbe. Első gondolatot tett követte, írtam emailt egy neves Tihanyi levendula termesztőnek, akire a neten akadtam. Leírtam őszintén, hogy nő vagyok, ráadásul szőke:), aki eddig lakásban élt, és semmit sem ért a kertészkedéshez. Viszont nagyon lelkes!
Én lepődtem meg legjobban, mikor válaszolt, és nagyon kedvesen, részletesen leírta, mikor, hogyan, milyen közökkel ültessek levendulát.
Levendulamezőm lesz! Kezdtem érezni a várva várt csodát, megcsapott a szele! Már-már orromban bizsergett semmihez sem hasonítható illata. Láttam magam előtt, mikor A ragyogással szememben nézem, hogyan játszik  a szél pajkosan gyönyörű levenduláimon...

elképzelt levendulamezőm...

Vettem is palántákat , szépen elültettem, ahogy kedves Úr leírta. Aztán nem értem mi történt... De tényleg. Locsolgattam, na jó, volt mikor elfelejtettem, de levendulám nem akart mezősödni. Kedvesem pár hónapja hívta fel figyelmem az "ültetvényre", kerestük az elszáradt maradványokat a földben. De legalább mosolyogtam magamon, az is valami!
Nem adom fel! Akkor is megtanulok kertészkedni! Majd jövőre... Idén már nem kezdek neki ilyen melegben, és amúgy is már nyár közepe van.
 Az a tervem, hogy tavasszal segítséget kérek egy kertészkedéshez értő személytől, majd a nulláról elkezdek tanulni. Közben szeretném mindezt megörökíteni itt a blogban. Biztos vagyok benne, hogy menni fog, mert a lelkesedésem ismét az egekben.
Jövőre pedig én mesélek más embereknek csillogó szemmel arról, mennyire csodálatos dolog kertészkedni... Majd jövőre...

Julia

Egy szolgálati közlemény a végére. Megjelentünk a facebookon, ha szeretnétek minket követni. Mindenkinek örülünk!

A pad élete nálunk...

Úgy kezdődött, hogy szerettünk volna egy szép antik padot. El is autóztunk a közeli városban lévő antik kereskedésbe. Majd gyorsan le is tettünk az antik pad tervünkről, mikor megláttuk az árakat. :(
Na de a kedves eladó felhívta a figyelmünket, hogy vannak újonnan készített kezeletlen fa padok, amit olyanra festünk, amilyenre szeretnénk. Ugyan nem antik, de az ára nagyon barátságos volt. Többféléből választhattunk, mi pakolós résszel is megáldott darabot vettünk.
Sajnos a kezdetekről nincs képünk, de remélem nem nehéz elképzelni teljesen natúr kezeletlen fa színben.

Pácolás után

Pácolással kezdtük, a fenti képen látható a kezelés utáni állapot. Majd így is maradt pár hónapig, mindenféle más dolog háttérbe szorította szegényt. De ügyesen, türelmesen várt, és el is érkezett az ő ideje...
Mivel a terasz kellemesen színes lett a sokféle kiegészítővel, nem akartuk még egy színes paddal túlzásba vinni, így a választás az lett, hogy legyen fehér.

Ilyen lett fehérre festés után

 Én odavagyok az antikolt dolgokért, de a  kedvesem már picit soknak találja ezt az imádatomat .Így kompromisszumot kötöttünk, hogy csak egy picikét antikolok. Olajfestékkel festettem, merthogy védi is a fát, és az olajfestéket tapasztalatom szerint szebben lehet antikolni.
Ilyen melegben sokkal gyorsabban száradt, mint amit írt a dobozon. Alig 1 nap után már elérte a számomra megfelelő állapotot. Itt már írtam  részletesen az antikolásról. Ahhoz, hogy a végeredmény szép legyen és "hihető", szerintem a legfontosabb, hogy jó időben kezdjünk neki. Akkor, amikor már egyáltalán nem ragad a festék, de még puha, kezelhető. Ehhez nézegetni kell, nincs mese.
A ládánál ez 2 nap volt. Most melegben 1 nap múlva nekiálltam. Az a cél, hogy a fehér réteget itt-ott leszedve előtűnjön az alatta lévő sötét pác. Én próbálkoztam már mindennel. Csiszoltam többféle csiszolóval, törölgettem rongydarabokkal, de egyik sem volt olyan, ami nekem tetszett. Az antikolásról szerzett tapasztalataimat a kicsi ház blogról kezdtem el gyűjteni.
És akkor jött / teljesen véletlenül / a megoldás! POPSITÖRLŐ! :)
Mivel nekünk van pelenkásunk / na nem mi, hanem babakorú:) / így mindig van kéznél popsitörlő.
Egyszer csak kipróbáltam, mikor már semmi más nem jutott eszembe, és bevált! Nem karcolta, nem dörzsölte csúnyán agyon, pont szépen annyira, amennyire kell.
Ha ezt egy mesterember elolvasná, lehet fogná a fejét, hogy mit képzel ez a nőőőő! :) De nekem tényleg ez vált be, mit tegyek!
Szóval a megfelelő időben elkezdtem  nedves popsitörlővel dörzsölgetni itt-ott a festéket. A padot most csak egy picit, hogy szent legyen itthon a béke. A sarkoknál főleg, mert természetes módon is ott kopna. Na és még egy picit itt is, picit ott is, erőszakkal kellett leállítanom magam, hogy ne tovább...
Készítettem egy közeli képet, milyen is lett:

Majd mielőtt birtokba vettük, hagytuk teljesen megszáradni, ami még egy nap volt kb.

Birtokba vétel után...

Összefoglalva ,ezzel most meg vagyunk elégedve, mindenki boldog, a családi béke is zavartalan.

Szeretjük a padunkat, és szerintem jól gondját viseljük...

Julia