Újra itt!

 Mikor nyáron úgy döntöttünk pihentetjük kicsit a blogot, volt bennem egy kis félelem, hogy majd' 3 hónap kihagyás után olvastok-e még minket. Tegnap hirtelen felindulásból kiraktam Facebook oldalunkra, hogy jövünk vissza. Eme mondatra olyan sokan írtatok üzenetet, mélt, hogy mennyire vártátok már. Meg is hatódtam! Igyekszünk visszaadni valamit ebből a sok jóból. Ma mintegy összefoglalóként megmutatom min dolgoztunk a nyáron, majd szépen sorban mindegyikről írok részletesen. Ha van kedvenc jelezzétek, mert azt veszem előre.

Fürdő felújítás:
Nem volt kedvünk bontani, burkolni, viszont a fürdővel valamit kellett kezdeni. Egy ideje szemezgettem a csempe festéssel. Komoly utánajárás előzte meg a munkát, és okos tanácsokat követve átfestettük a járólapot. Majd a falakat. Ez, az összesen másfél napot igénylő munka hihetetlen változást hozott. Azóta is imádjuk! Nagy félelmem volt, hogy a járólap fogja-e bírni a strapát. Az eltelt 1 hónap azt igazolta, hogy nagyon jól működik a dolog!

Innen indultunk



Másfél nap munka, kb 15 ezer Ft költség, /szekrénnyel együtt/ és ez lett belőle:

Mosdószekrény:
Maradék bútorlapból készült, nem igényel különösen nagy kézügyességet. A régi mosdó megmaradt, azt nem cseréltünk. Szeretem, mert el tudom rejteni mögé a sok "ne szem előtt legyen" dolgot, mint például a felmosóvödröt.

Előszobafal:
Állandó probléma volt nálunk, hogy drága gyermekeim az iskolából hazatérve csak levágták a cuccaikat éppen oda, ahova eszükbe jutott. Ezt próbáltam megregulázni idén.
Pár léc, kevés táblafesték, fél nap munka.  Azóta a táskák és tornazsákok a helyükön lógnak.
Bár lehet, hogy még csak az újdonság varázsa?

Régi szekrény felújítás:
Ezt a darabot 15 ezer Ft-ért vettük a vaterán. Nem volt rossz állapotban, csak festést igényelt.
Most az előszoba dísze:

Régi ajtóüvegek kicserélése:
Parasztházunkban az ajtókban régi, nagyon vékony üvegek voltak. A srácok pedig szaladgálnak-futkároznak, ajtót csapkodnak. Veszélyessé nyilvánítottuk az üvegeket, ezért kiszedtük. Helyükbe vékony farostlemezre tapétát ragsztottam, és kész is vannak az új ajtóink.

Torta? Persze az is lesz!
Tegnap kérdezte valaki, hogy receptek lesznek-e? Persze, ezt a vonalat is visszük tovább. Bár nyáron nem sütöttem sokat, azért akadt ez-az. Például itt ez a rém egyszerű torta, ami lányom szülinapjára készült.
Vaníliás tészta, citromos főzött krémmel. A tetejére rápakoltam egy csomó cukrot, csokit.
A gyerekek nagyon bírták!

Most Ti jöttök, írjatok! Mivel kezdjünk?

Julie&Julia

Sárgabarackos pite

Őszintén bevallom, mióta nyári szünetre ment a blog, magunknak alig sütöttem. Általában gyümölcsöt eszünk desszertként, de ma valahogy megkívántam a pitét. Átjött Julie is az édes babájával, így sütiztünk egy jót!
Olyan finom lett ez a pite, hogy úgy gondoltam vétek lenne nem megosztani veletek. Nyári szünet után felrakni egy sárgabarackos pitét, mikor már nem lesz friss gyümölcs... Tuti örültetek volna. :) Nem magyarázom túl, már kezd hiányozni a blogolás is...
Tehát a pite:

Hozzávalók:
250 g porcukor
250 g vaj
5 egész tojás
2 ek tejföl
250 g liszt
1 zacsi sütőpor /12g/
fél kg sárgabarack
2 banán /elhagyható/

A vajat 1 percre betettem a mikróba, hozzászitáltam a porcukrot, és robotgéppel kevergettem. Ment bele az 5 egész tojás, 2 ek tejföl, és így dolgozott a gép tovább. Jött a liszt, sütőpor. Ezt a masszát még kb 5 percig dolgoztattam a géppel.
Egy 28 centis kerek formát megvajaztam, beleöntöttem a masszát. A barackot negyedekre vágtam, a banánt felszeleteltem, ráraktam a tetejére. Előmelegített, 180 fokos sütőben 35 percig sült.
A banánt én nagyon szeretem az ilyen sütikben, de elhanyagolható, ha valakinek nem fűlik a foga a sült banánhoz. Tökéletes csak barackkal is!

A bagolyról: nemrégiben kaptam egy irtó jópofa dolgot, szeptemberben írok róla egy bejegyzést is, mert nagyon szeretem! Szuper sablonokról van szó, amit csak rátettem a pitére, rászórtam a porcukrot, és tádááámm!!!
Ha bővebben érdekel kattints ide és ide.

Az a fura színű izé a banán benne...

További szép nyarat,
Julia

Nyári szünet

Kicsit fájó szívvel írom ezt...
Egy rövid időre elbúcsúzunk most. Vége lett az iskolának, beköszöntött a nyári szünet!
Próbálunk megfelelni minden fronton, de elsősorban anyaként pici-nagyobb gyerekek mellett.
A nyár 3-3 csemetével teljes embert kíván, így mi is elmegyünk egy kis nyári szünetre, és teljes gőzzel a srácokra koncentrálunk.
Persze mindeközben sütögetünk-dolgozunk a ház körül, mindent dokumentálva, hogy augusztus végén újult erővel zúdíthassuk rátok az újdonságokat.
Reméljük velünk maradtok, és itt lesztek a szünet után is!
Sok szép napsütéses nyári hetet, pihenést kívánunk. És persze legyetek boldogok, mert ez a legfontosabb!
Sok szeretettel,
Julie&Julia

Ballagás

Az számomra is hihetetlen, hogy gimnáziumba megy a "tegnap" született lányom!
Hétvégén elballagott az általános iskolából. Ezen alkalomból volt nálunk egy csodás családi ünnep.
Csokitorta készült, lila fodros színátmenetes díszítéssel.

 

 

A tésztája az én nagy kedvencem, itt olvasható a recept.

 

 

3 féle lilát kevertem ki a fondantból. / Fondant készítésről itt /

Tettem a tortára egy alap fehér színűt, erre helyeztem rá a fodrokat. Annyira belemerültem a munkába, hogy nem készítettem fázisfotókat sajnos. Viszont találtam egy szuper videót, ami bemutatja lépésről-lépésre a készítés menetét. Ide kattintva megtalálható.

Kis időt igényel a fodrok felhelyezése, de a végeredményért megéri!

 

 

 

Meghívónkat ismét barátnőnk, Anikó készítette, aki az Amare név alatt szebbnél-szebb meghívókat tervez. Csak a lila szín volt adott, a végeredmény csodás lett!!! Honlapján megcsodálhatjátok magatok is. / itt / Valmint facebook oldalán. /itt/

 

 

 Julia



1 évesek lettünk!

Kezdhetném az "őrület, hogy megy az idő" mondattal, de ehelyett azzal kezdem, hogy köszönöm!
Rengeteg szeretetet és erőt adtatok ez idő alatt. Imádom, mikor ismeretlenként, őszintén írtok nekünk magatokról, a sütésről, vagy az anyaságról.
Őszinte leszek én is, bár eddig is az voltam... Télen picit elfogyott lelkesedésem a blog iránt. Ott voltak a napi dolgok, mint mindenki másnak is.... Gyerekek, munka, hideg, ez-az.
Januárban egy reggelen felszálltam a vonatra, hogy Bp-re menjek. Lehuppantam egy fiatal lány /kb 20-22 éves lehetett/ mellé, aki laptopján a Falusi Libákat olvasta. Annyira furcsa volt hirtelen, hogy megkérdeztem tőle, miért szereti a blogot. Ő elmesélte, hogy minden reggel megnézi munkába menet. Nagyon szereti, mert hatalmas kedvet csináltunk neki a sütéshez. Annyira, hogy először tőlünk sütött a barátjának, aki teljesen odavolt érte...
Még ma is sajnálom, hogy akkor nem mondtam el neki, én /is/ írom a blogot. Innen üzenem a fiatal barna hajú lánynak, hogy én voltam az a szőke nő januárban, aki a Falusi Libákról kérdezgette. Olyan nagy lökést adott nekem Ő akkor, hogy azóta sosem éreztem "nyűgnek" a blogot. SŐŐŐT!
Úgyhogy írjatok nekünk, mert ezek a visszajelzések visznek minket előre! Írjatok, ha sikerült a süti, akkor is, ha nem. Megpróbálok segíteni, hátha együtt kitaláljuk mi lehetett a gond. Írjatok bármiről, ha kedvetek tartja, mi örülünk minden kedves levélnek és észrevételnek.

Az, hogy 1 év alatt ennyien lettünk, és ilyen sokan olvastok minket, nekem máig hihetetlen!
Mikor minap megnéztem a statisztikát, és azt láttam, hogy 7000 oldalletöltés/nap... Csak néztem a számokat hosszú másodpercekig az tuti! :)

Boldogság volt ez az egy év, és ha lehet kívánni, még sok ilyet szeretnék!!!

Julia

Morzsa, morzsa császármorzsa.....avagy mindenki kedvence

Legfőképpen a férjemé, úgyhogy évek óta keresem, kutatom a legfinomabb, legegyszerűbb, leggyorsabb receptet. Egy ősrégi Nők Lapjában találtam meg Anyósomnál.

Ez nem a búzadarás változat hanem liszttel készül, és ez az az állag, íz amit kerestem!!! Megtaláltam végre! Szeretem a régebbi lapszámokat átlapozgatni, olyan jó kis receptekre lehet bukkanni......

Szóval :
2 dl tejet 3 tojássárgájával, 1 csomag vaníliás cukorral, 13 dkg liszttel, 5 dkg barnacukorral összekutyultam. Másik tálban a fehérjéket pici sóval és porcukorral kemény habbá vertem fel. Az első kutyulmányhoz tettem óvatosan a habot.
10 dkg vajat felmelegítettem serpenyőben, és amikor már forró ( de nem serceg ) beleöntöttem a tésztát. Nem túl alacsony, de nem is a legmagasabb hőfokon tettem ezt. Kb 6-8 percig hozzá sem nyúltam, vártam, hogy az alja úgymond egy réteggé legyen. A színe aranybarna volt, itt-ott barnásabb foltokkal, de ez nem baj!!! Nem kell, hogy sikerüljön és nem is fog.....de próbáltam az egészet megfordítani, mint a palacsintát. Ha sikerül, ügyes vagy! :-)) Szóval fordítás után fakanállal elkezdtem nagyobb, rusztikusabb darabokra törögetni, és amikor már egyáltalán nem nyers a tészta, már el is készült!!!

Sárgabarack és kökény lekvárral ettük, porcukorral a tetején. Aki szereti bele a mazsolát az tehet hozzá, mi nem vagyunk oda érte.
Még annyit a történethez, hogy tegnap délelőtt egy adagot csináltam, mert éppen 3 db tojás volt itthon (már itt erősen elégedetlenkedtek a fiúk, hogy nem elééééééééééééééééééég!). Délutánra be kellett ígérnem egy dupla adagot, úgyhogy irány a bolt, tojásbeszerzés és egyszerre dupla adag bekeverés, elfogyás, elpusztítás újra! :-)))

Jó étvágyat kívánok !

Sok szeretettel :

Julie

Álom...

Két kedvenc gasztroblogom van... Két merőben más oldalról van szó. Nem árulok el meglepetést, az egyik Limara péksége. Nagyon kedvelem Limarát mint bloggert, és mint embert. Rengeteget tanultam tőle, gondolom így van ezzel a sok tizen-huszonezer olvasója is. Másik kedvenc Judit, aki a Csak a puffin blogot jegyzi. Elég beleolvasni! Ha nem ismeritek még, majd megértitek miről beszélek. A sok szuper recept, kép, lazasággal és humorral párosítva abszolút az én asztalom.
Kitaláltunk közösen egy kis játékot. Lényege az volt, hogy egy találomra kiválasztott szóval kapcsolatban készítünk egy sütit-tortát, bármit, ami eszünkbe jut. A mai napig nem tudtuk mit készít a másik, így nekünk is meglepetés volt.
Lányomat kértem meg, hogy válasszon ki bármilyen könyvet, majd bökjön rá egy szóra. A könyvre már nem emlékszem, de Sára egyszer csak kimondta a szavunkat, hogy ÁLOM...
Először arra gondoltam, hogy a gyerekeim álmát valósítom meg, és készítek valami durván csokis tortát macaronokkal a tetején. A befutó mégsem ez lett. Egyrészt szerettem volna valami könnyebben elkészíthetőt, mert a macaronsütés néha hisztivel járhat... Másrészt most úgy döntöttem önző leszek, így a saját álmomat valósítottam meg. Oda vagyok a manduláért! Na meg vissza. Olyan tortát szerettem volna ami omlós, könnyű, krémes. Így született meg az én álomtortám...

A tésztája tényleg szétomlik az ember szájában. Mandulás omlás... A krém pedig egy laza, főzött vaníliás krém. Olyasmi, mint amit gyerekkoromban nagymamán sütött a házi krémesbe. Első ránézésre egyszerűnek tűnik, mégis ez az egyik legfinomabb torta, amit mostanában készítettem.

Hozzávalók a tésztához:
250 g őrölt mandula
250 g vaj
150g kristálycukor
250 g liszt

Hozzávalók a krémhez:
150 g cukor
40 g étkezési keményítő
4 tojás
5 dl tej
1/2 felhasított vaníliarúd

A tésztához a vajat kis darabokra vágtam, és minden hozzávalót egy nagy tálba összeöntve kezemmel összegyúrtam. Fóliába csomagolva 2 órára betettem a hűtőbe. Az omlós tésztát elvileg ugye nyújtani kéne, de mint már egyszer említettem, én az egyszerűbb megoldást szoktam választani. A hűtőből kivett tésztát két részre osztottam. Egy 26 cm-es kapcsos forma aljára kb fél centis darabokat vágtam, majd a kezemmel elnyomkodtam, simítottam. Így is sima lesz sütés után, plusz megspóroltuk a nyújtással járó pakolgatást-mosogatást. Hurrá! :)

 

Így egymás után megsütöttem a két lapot, előmelegített 180 fokos sütőben egyenként 15-17 percig. Az egyik lapot még melegen 12 szeletre vágtam, majd hagytam kihűlni.

A krémhez keverőtálba tettem 100 g cukrot, keményítőt, tojások sárgáját, és néhány evőkanál tejjel simára kevertem. A maradék tejet felforraltam a vaníliából kikapart péppel. Lassan hozzáadtam a tojásos keményítőt, és folyamatosan kevergetve ismét felforraltam. Közben egy harmadik kezemmel, vagy az éppen otthon lévő családtag keze által keményre verjük a tojásfehérjét 50 g cukorral, és ezt óvatosan a vaníliakrémhez adjuk. Ezt továbbra is folyamatosan kevergetve még kb 2 percig tovább főztem, és kész.
A forró krémet azonnal a mandulás lapra kanalaztam, mert kihűlve nem lehet szépen dolgozni vele, gyorsan összeáll. /Maradt a kapcsos formában, így ment rá a krém./ Sorban felpakoltam tetejére a szeleteket.
Ha kihűlt a krém, lehet is fogyasztani.

Majd ma jött a meglepetés, mikor én is láthattam két kedvenc bloggerem mit készített ... Köszönöm a közös mókát, szuper volt! :)

Itt találjátok Limara ÁLMÁT...
Itt pedig Csak a puffin blog írójának, Juditnak az ÁLMÁT...


Ide kattintva pedig a facebook oldalunkhoz tudtok csatlakozni, ha szeretnétek...

Julia