Teraszt építettünk!

Készen lett a terasz! Április közepén kezdtük. 2 és fél hónap kemény munkáját mutatom meg ma.
Mikor megvettük a házat, nem is gondoltunk teraszra. Tavaly nyáron éreztük először, hogy jó lenne egy kiülős, árnyékos rész, ahol ehetünk, a gyerekek elmolyolhatnak, lehet pihizni, olvasgatni. A gondolatot idén tett követte, elhatároztuk, kijelölünk a kertben egy kb 5x5-ös területet, és azt téglával leburkoljuk. Bátyám kivitelező, így ő osztogatja építkezés ügyben az észt a családban.
Át is hívtuk, hogy ossza nekünk is. Elmondtuk, mit tervezünk, nézegette, nézegette, majd megkérdezte, hogy miért nem nagyobbítjuk meg a tornácot? Alátámasztással készítünk egy teraszt, így a ház bejáratánál lenne, és nem kéne lemenni a lépcsőn, ki a kertbe, ha pédául eszünk, és percenként kell ide-oda rohangálni a konyha és a terasz között.

A kezdet áprilisban

Tényleg ott az ész, erre a lehetőségre előtte mi nem is gondoltunk. Na ezért kell egy szakember a családba! Kikalkuláltuk együtt az árat, na persze ismét rendesen elcsúsztunk, mire kész lett. Pedig mindent mi csináltunk, és bátyám révén még kedvezményeket is kaptunk az alapanyagok árából, de mégis. Kalkuláld ki az árat, és szorozd meg másféllel elv itt is igaz volt...
No, és elkezdődött az ámokfutás... A 2 és fél hónap alatt hozzávetőlegesen 328 alkalommal bántam meg, hogy belevágtunk. Erre ment el majdnem minden hétvégénk, rengeteg esténk, szabad délutánok.
A munka közben jöttek olyan nem várt események, amik a projekt újratervezését hozták, mint például alap ásás közben belefutottunk a csatornába, vagy a tornácon betont kellett verni, mert annyira nem volt jó állapotban.
Ezek mind késleltették a befejezést, barátaink már csak mosolyogva kérdezték, hogy " na, kész a terasz? " Mert mi mindig, minden hónapban azt mondtuk, és szentül hittük is, hogy "jövő hétre kész lesz..."
Ide hallom, ahogy ott kattog agyatokban a kérdés, hogy mit tudtak építeni egy teraszon ennyi ideig??? Úgyhogy megválaszolom:) Mivel próbáltuk a legjobb áron kihozni, csiszolatlan, kezeletlen tölgyfa deszkákat vettünk. Szőrős, szálkás, egyenetlen nem szép fák voltak. Ezeket darabonként / 1 db kb 30-50 kg / kellett egymáshoz igazítani, fűrészelni, szélezni, csiszolni, majd felrakás után összegyalulni, majd még 2x csiszolni, végül 2x kezelni. Hú, leírni is sok volt... S akkor még meg sem említettem a tartószerkezet megépítését, ami szintén 3 hét volt.




A tölgyfa. Megérte a sok munkát...

És egyszer csak / pontosabban 1 hete / megtörtént a csoda, kész lett!!! El sem hittük, csak ültünk munkánk gyümölcsén csendben... Másnapra jött meg a hangunk, és kezdtünk el  énekelve örömtáncot járni. Na jó ez nem igaz, de nagyon örültünk! :) Ezen az estén megbántam azt a 328 alkalmat, és azóta is bánom.
IMÁDJUK! Itt eszünk, élünk, játszunk, a gyerekek tényleg itt molyolnak egész nap. Most, hogy 3000 fok van, egy pancsoló medencével is elláttuk, amiben könnyen túlélik a kánikulát.



Már csak az új lépcsőt kell elkészíteni,mivel a régi  beton lépcsőt is befedtük. :)

No de most, hogy ez készen lett, máris szemünk előtt lebegnek az új tervek. A kerthez még hozzá sem nyúltunk, úgyhogy jövő héttől jöhetnek a kertépítős bejegyzések. Ezeket kövessétek a facebookon is, ide kattintva megtaláltok. Mindenkinek örülünk! :)

Julia

Innen inspirálódunk...

Akkor most elmesélem, hogyan kezdődött... Már említettem, hogy falusivá válásom előtt nem voltam egy kreatívmester, ha kellett valami, elmentünk az ikeába, és kész.:)
A házzal viszont jött a vágy valami másra. Éppen a hálószobát pakoltuk, rendezgettük, mikor azt éreztem, valami kéne... valami ami érdekes, ami más, amit mi csinálunk. Ez volt az első fuvallat...
És a sorsdöntő!
Már nem emlékszem mit pötyögtem be a gugliba, talán "ágy, hálószoba, kreatív", vagy valami ilyesmi vezényszavakat. És akkor ráakadtam Anitára. Weblapjának már a neve is, "inspirációk", megérintette akkor már erre fogékony szememet, agyamat.
Ágyvég deszkából! Ez az! És milyen egyszerű! Nem is mentem tovább, megtaláltam amit kerestem.

ezt találtam az inspiraciok.hu oldalon

A teljes blogbejegyzést itt találhatjátok meg. Irány a tüzép, vettünk deszkákat, mert akkor még nem volt régi kopott megmaradt deszkánk. Azt tudtam, hogy ilyet akarok, úgyhogy nem is csiszoltuk agyon a deszkákat, csak egyszerűen bekentük vékonyan tölgy színű páccal. Az egésszel megvoltunk egy délután alatt, és azóta is nagyon szeretjük.

ezt készítettük mi

No, innentől rácuppantam Anitára, és az inspiraciok.hu-ra :) Érdemes nézelődni nála, mert tele van jobbnál jobb kreatív ötlettel!
Nála láttam a falra rajzolt ablakot is, amiből lett az én variációm, amit már láthattatok is a blogon.  Valamint a hetekben szeretném megvalósítani, az alábbi képen látható képkeretet. Itt találjátok meg a bejegyzést erről az egyszerűen elkészíthető, de annál kreatívabb ötletről.

És a sornak még nincs vége, de nem árulok el mindent, tartogatok meglepetéseket is.
Szó mi szó, kedveljük Anitát, böngésszetek nála ti is!

Julia


Ide kattintva megtalálhattok minket már a facebookon is:)

Holnap megmutatjuk, hogyan építettünk teraszt. Tartsatok velünk!

Az élet falun, avagy falusi libává válásom története...

Bő egy éve költöztünk városból falura. Volt bennem félelem rendesen. Mi lesz, hogy lesz, biztosan akarom én ezt? És ha nem válik be? Nem ugrálhatunk 3 gyerekkel ide-oda...De a  férjem nagyon vágyott már sok évnyi Budapest után falura, nyugalomba, zöldbe-kertbe. Hát mentünk... Falu, parasztház, kert, mindenkinek köszönő emberek... Kellett egy kis idő, amíg megszoktam. De ahogy elkezdtem ráérezni a falu ízére, úgy nyugodtam le én is, szépen lassan. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy beszélgetek a boltban a pénztárossal. A szomszéd bácsival elcsevegek a semmiről, vagyis az időjárásról... Reggel kilépve a kertbe, beleszagolok a levegőbe. Ez tényleg én vagyok?
Hirtelen minden a helyére került. Majd elkezdtem élvezni olyan dolgokat, amik addig a kötelesség kategóriába tartoztak, mint a főzés. Egyszer csak rájöttem, szeretek sütni is. Imádom... Végül én, aki addig az ikeán kívül nem ismertem mást, elkezdtem felfedezni a régi bútorok báját... Magával ragadott az a csoda, ahogyan  egy régi, koszos, piszkos, szuvas bútorból sok munkával szépet csinálhatunk. Semmihez sem fogható érzés...Persze a kisördög az agyamban néha még próbálkozik, és ilyeneket mond, hogy " Sütnifőzni, kertet szagolgatni, bútort csiszolgatni koszosan egész nap? Na ne már, tényleg? "
És tényleg... Most már ez vagyok én. Egy falusi " liba" :) És büszke vagyok rá, nagyon!
Na nem kezdem el meghirdetni a Városiak költözzetek vidékre!!! forradalmat, mert én is csak most értem meg erre, 30 fölött...
20 évesen azt sem hittük el, hogy Budapesten kívül Magyarországon lehet máshol is élni. Ott, ahol még egy mozi sincs, ahol nem tudunk leugrani este 11-kor a sarokra sós mogyiért, mert éppen ahhoz lett kedvünk, ahol mindenki tud mindenkiről mindent, meg amúgy is. Falu? Na ne... Hétvégenként, mikor-hova elutaztunk bulizni meg mókázni vidékre. Aztán vasárnap este gyorsan vissza Budapest, a főiskola meg a munka, hogy én is gazdagítsam a metrón "senkire nem nézünk rá" emberek táborát.
Akkor az volt a jó, a természetes. Most már el sem tudom képzelni, hogy visszamegyek valaha is városiba.
Megtaláltuk magunkat itt falun, ahol az élet sokkal nyugodtabb, lassabb, illatosabb. A gyerekek is elkezdték megszeretni, lett sok új élmény, tapasztalat.
 Mi mindenhova kísérgettük őket, mert ezt szoktunk meg. Majd az iskola második hetében a 8 éves fiam megjegyezte, hogy ne kísérgessem a suliba ,mert az ciki...Mert itt mindenki egyedül jár. Már az elsősök is. Na bumm, ciki lettem... Ezt is fel kell dolgoznom valahogy.:)
Megbirkóztam vele, és a falusi léttel is... Nagy, remélem örökre szóló barátságot kötöttünk.

Julia

Zászlófüzér egyszerűen

Szeretem az ilyen színes, vidám dolgokat. Nálunk ez tipikusan olyasmi, amire a kedvesem azt mondja, hogy " szép, de minek..." :)
Funkciója ugyan nincs, de jó ránézni. Ahogy belekap a szél, és himbálóznak...Szóval egyszerűen szép. Ezt ne is akarjuk megmagyarázni a szeretett férfinak... Legalább is én most már csak annyit mondok neki, hogy ez olyan csajos dolog...
Mostanában a teraszon dolgoztunk rengeteget. Írogattam már itt is róla, picit az építés részéről itt , de végre készen vagyunk! Most már a díszítésnél tartunk.
Azért szerettem volna megírni ezt a bejegyzést a zászlócskákról, hogy megmutassam mennyire egyszerűen és kis pénzből készíthető szuper dekoráció.
Varrás nélkül készült, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincsen varrógépem. 3 gyerek mellett pedig kézzel varrogatni maga a lehetetlen küldetés. Ha kicsit majd foszlik a széle, annyi baj legyen, legalább rusztikus... :)
4 féle anyagot találtam hirtelen itthon. Persze elmehettem volna csodaszép anyagokat vásárolni, de kifejezetten azt akartam illusztrálni, hogy otthoni maradékokból hogyan tudom elkészíteni. Vastagabb papírból kivágtam egy sablont, annak segítségével próbáltam egyforma zászlókat fabrikálni.

Mikor ezzel megvoltam, vettem egy sima egyszerű madzagot, arra ragasztottam rá sorban a zászlókat.

Van itthon ragasztó pisztolyom, azzal csináltam. Azon gondolkodtam közben, hogy ugye nem minden háztartásban van kéznél egy ilyen szerkezet. Ezért gyorsan túrtam a fiam szobájában egy iskolából év végén hazahozott egyszerű tubusos ragasztót. Azzal is tökéletesen működött.

Felragasztottam szép sorban őket, és kész is! Az egésszel 1 órán belül megvoltam. Mikor kötöttem fel a teraszon, az egyik darázsnak nem tetszett, és jól meg is bosszulta. Úgyhogy az idei első darázs csípésen is túl vagyok.
Ha valakinek kedve támadt nekiugrani, / mármint nem a darázsnak, hanem a munkának / szívesen veszem az elkészült alkotásról a képeket.:)

a szél kezelésbe vette őket rögtön...

Julia

Utólagos megjegyzés! Ha kültérre készítitek, a pisztolyragasztóval készített sokkal jobban bírja a strapát!


Egy kis ízelítő jövő heti egyik bejegyzésünkből. Részletes leírással, és sok képpel arról, hogyan készíthető sufniban évtizedek óta porosodó ócskaságból csoda...
Ha kíváncsiak vagytok ránk, a facebookon is megtalálhatóak vagyunk már, Ide kattintva elérhettek minket. Mindenkinek örülünk! :)

A kertészkedés és én...

Nem vagyunk a legjobb barátok... Pedig sok mindent megcsinálok. Szeretek sütni, főzni, kifestem a házat kívül-belül, próbálok kreatívkodni, na és imádok tortákat készíteni.  De a kertészkedés nem nagyon megy... Bár mentségemül szolgáljon városi, lakásban élő lány voltam még bő egy éve. Most, hogy házunk lett, kert is járt hozzá... És próbálunk barátkozni. A kert, és én... Szépen lassan...
Mindig csodálattal néztem az olyan emberekre, akik rajongva meséltek arról, mennyire jó dolog kertészkedni. Mikor kimennek a zöldbe, bevetik magukat az ágyásokba, dolgoznak, és kikapcsolnak mindent. Szemükben a ragyogás, miközben mesélnek. Komolyan, hihetetlen!:)
No, tavaly első próbálkozásként azzal a gondolattal, hogy én is ezt akarom érezni, kimentem gyomlálni. Itt volt Julie blogírótársam örök barátom is. Elkezdtem gyomlálni a gazt, és vártam a csodát...De nem jött. 10 perc után már a derekam is elkezdett fájni, untam az egészet, azon morfondíroztam, mi a jó ebben?! Kb 20 perc után rájöttem, hogy a csoda aznap elmarad, majd abbahagytam, és inkább főztünk valami finomat ebédre. Minden esetre bárhogy is történt, én büszke voltam magamra, hogy megtettem az első lépést barátságunk felé. Mikor hazajött kedvesem, boldogan újságoltam neki, hogy dolgoztam a kertben, nézze meg. Vártam, hogy megsimogatja a fejem, és megdicsér, hogy ügyes vagyok. Ehelyett elhűlt arccal jött be, hogy kitéptem a lestyánt???? Én? Tuti nem! Megmutatta hol voltak, és akkor rájöttem, hogy de... mégis... Azt hittem gaz.
Második próbálkozásképpen elképzeltem, hogy szuperszép levendulamezőt / na persze kicsiben / rittyentek a kertbe. Első gondolatot tett követte, írtam emailt egy neves Tihanyi levendula termesztőnek, akire a neten akadtam. Leírtam őszintén, hogy nő vagyok, ráadásul szőke:), aki eddig lakásban élt, és semmit sem ért a kertészkedéshez. Viszont nagyon lelkes!
Én lepődtem meg legjobban, mikor válaszolt, és nagyon kedvesen, részletesen leírta, mikor, hogyan, milyen közökkel ültessek levendulát.
Levendulamezőm lesz! Kezdtem érezni a várva várt csodát, megcsapott a szele! Már-már orromban bizsergett semmihez sem hasonítható illata. Láttam magam előtt, mikor A ragyogással szememben nézem, hogyan játszik  a szél pajkosan gyönyörű levenduláimon...

elképzelt levendulamezőm...

Vettem is palántákat , szépen elültettem, ahogy kedves Úr leírta. Aztán nem értem mi történt... De tényleg. Locsolgattam, na jó, volt mikor elfelejtettem, de levendulám nem akart mezősödni. Kedvesem pár hónapja hívta fel figyelmem az "ültetvényre", kerestük az elszáradt maradványokat a földben. De legalább mosolyogtam magamon, az is valami!
Nem adom fel! Akkor is megtanulok kertészkedni! Majd jövőre... Idén már nem kezdek neki ilyen melegben, és amúgy is már nyár közepe van.
 Az a tervem, hogy tavasszal segítséget kérek egy kertészkedéshez értő személytől, majd a nulláról elkezdek tanulni. Közben szeretném mindezt megörökíteni itt a blogban. Biztos vagyok benne, hogy menni fog, mert a lelkesedésem ismét az egekben.
Jövőre pedig én mesélek más embereknek csillogó szemmel arról, mennyire csodálatos dolog kertészkedni... Majd jövőre...

Julia

Egy szolgálati közlemény a végére. Megjelentünk a facebookon, ha szeretnétek minket követni. Mindenkinek örülünk!

A pad élete nálunk...

Úgy kezdődött, hogy szerettünk volna egy szép antik padot. El is autóztunk a közeli városban lévő antik kereskedésbe. Majd gyorsan le is tettünk az antik pad tervünkről, mikor megláttuk az árakat. :(
Na de a kedves eladó felhívta a figyelmünket, hogy vannak újonnan készített kezeletlen fa padok, amit olyanra festünk, amilyenre szeretnénk. Ugyan nem antik, de az ára nagyon barátságos volt. Többféléből választhattunk, mi pakolós résszel is megáldott darabot vettünk.
Sajnos a kezdetekről nincs képünk, de remélem nem nehéz elképzelni teljesen natúr kezeletlen fa színben.

Pácolás után

Pácolással kezdtük, a fenti képen látható a kezelés utáni állapot. Majd így is maradt pár hónapig, mindenféle más dolog háttérbe szorította szegényt. De ügyesen, türelmesen várt, és el is érkezett az ő ideje...
Mivel a terasz kellemesen színes lett a sokféle kiegészítővel, nem akartuk még egy színes paddal túlzásba vinni, így a választás az lett, hogy legyen fehér.

Ilyen lett fehérre festés után

 Én odavagyok az antikolt dolgokért, de a  kedvesem már picit soknak találja ezt az imádatomat .Így kompromisszumot kötöttünk, hogy csak egy picikét antikolok. Olajfestékkel festettem, merthogy védi is a fát, és az olajfestéket tapasztalatom szerint szebben lehet antikolni.
Ilyen melegben sokkal gyorsabban száradt, mint amit írt a dobozon. Alig 1 nap után már elérte a számomra megfelelő állapotot. Itt már írtam  részletesen az antikolásról. Ahhoz, hogy a végeredmény szép legyen és "hihető", szerintem a legfontosabb, hogy jó időben kezdjünk neki. Akkor, amikor már egyáltalán nem ragad a festék, de még puha, kezelhető. Ehhez nézegetni kell, nincs mese.
A ládánál ez 2 nap volt. Most melegben 1 nap múlva nekiálltam. Az a cél, hogy a fehér réteget itt-ott leszedve előtűnjön az alatta lévő sötét pác. Én próbálkoztam már mindennel. Csiszoltam többféle csiszolóval, törölgettem rongydarabokkal, de egyik sem volt olyan, ami nekem tetszett. Az antikolásról szerzett tapasztalataimat a kicsi ház blogról kezdtem el gyűjteni.
És akkor jött / teljesen véletlenül / a megoldás! POPSITÖRLŐ! :)
Mivel nekünk van pelenkásunk / na nem mi, hanem babakorú:) / így mindig van kéznél popsitörlő.
Egyszer csak kipróbáltam, mikor már semmi más nem jutott eszembe, és bevált! Nem karcolta, nem dörzsölte csúnyán agyon, pont szépen annyira, amennyire kell.
Ha ezt egy mesterember elolvasná, lehet fogná a fejét, hogy mit képzel ez a nőőőő! :) De nekem tényleg ez vált be, mit tegyek!
Szóval a megfelelő időben elkezdtem  nedves popsitörlővel dörzsölgetni itt-ott a festéket. A padot most csak egy picit, hogy szent legyen itthon a béke. A sarkoknál főleg, mert természetes módon is ott kopna. Na és még egy picit itt is, picit ott is, erőszakkal kellett leállítanom magam, hogy ne tovább...
Készítettem egy közeli képet, milyen is lett:

Majd mielőtt birtokba vettük, hagytuk teljesen megszáradni, ami még egy nap volt kb.

Birtokba vétel után...

Összefoglalva ,ezzel most meg vagyunk elégedve, mindenki boldog, a családi béke is zavartalan.

Szeretjük a padunkat, és szerintem jól gondját viseljük...

Julia

Rajzolj ablakot a falra!

Itt vagyok, nem tűntem el! Picit pihentem az elmúlt héten, de visszatértem megújulva! Nadeazért a láblógatás mellett dolgoztunk is, úgyhogy lesz a héten bejegyzés bőven! :)
Egyik nagy kedvencünket mutatom be ma.
Sikerült kimeszelnünk a teraszt, és miután készen lett ,vettem csak észre - ami eddíg a kosztól nem tűnt fel, - hogy van egy nagyobb vakítóan fehér falfelületünk. Nézegettem vagy 1 napig, hogy mit is kezdjek vele. Több ötlet is volt, miszerint képek, gyerekrajzok, virágok kerüljenek oda. A virág dolog tetszett, de egy kicsit pikánsabbá tettük. Így született a rajzolt ablak, rajta egy balkonládával. Az ötletet az inspiraciok.hu oldalon láttam valamikor.
Nagyon egyszerűen készült. Először megrajzoltam az ablak körvonalait ceruzával.

Majd kutakodtam egy kicsit a fiam szobájában, szerencsére találtam is temperát, azzal festegettem meg az ablakot. A balkonládát a ház ura készítette. Nem volt rá sok ideje, meg amúgy is 40 fokban kértem meg rá... Boldog volt :)

dolgoznak a drágáim...:)

Volt maradék deszkánk, abból rakta össze, én pedig lepácoltam. Ismét Ő következett, fefúrta nekem a falra, majd jöttek a virágok. Nem volt itthon piros virág, - pedig azt szerettem volna- és ki tudta, hogy június végén már alig kapni valahol muskátlit??? Azért még próbálkozom a héten, hátha kapok valahol szépet.

a végeredmény...

Ilyen lett.:) Nekünk nagyon tetszik. Élőben sokkal jobban mutat, feldobja a teraszt. Munka közben azt is kitaláltuk, hogy télen majd karácsonyi dekorációt varázsolunk bele.

Julia

A facebookon is megtalálhatóak vagyunk már, ide kattintva:)

Teszteltem Julia sütijét

Juliám korábban írta ezt a bejegyzését : http://falusilibak.blogspot.hu/2012/06/legfinomabb-csokis-edesseg.html  , na én tegnap előtt megsütöttem, fél nap alatt elfogyott!!! Isteni, mennyei, mámorító, függőséget okozó csoda!! Követtem a receptjét csak egy ici picivel kevesebb cukrot használtam azon egyszerű oknál fogva , hogy elfogyott. Nekem 27 perc alatt megsült , hiszen nincs két egyforma sütő.
Olyan egyszerű és mégis fenséges a süti .
Mi felvert tejszínhabbal ettük így is eléggé finom. Tegnapra maradt egy vékony szelet és nagyon vágyódtam rá  DE végül győzött az anyai szívem :-)  Jó alaposan becsomagoltam, eltettem  szem elől ( nehogy elcsábuljak ) nagyobbik gyerkőcömnek aki a nagyinál aludt  és bebiztosította magát telefonon, hogy ugye Anya van még a tegnapi sütiből? Hát persze , hogy volt ....

Julie

Végre együtt ......

Ez  nem panaszkodás hanem boldogságosságos érzés:-)
Holnaptól egy hétig kis családunk reggeltől estig együtt lesz......az az igazi lébecolós, későn kelős, későn reggelizős, későn ebédelős, rendszer és szabály nélküli napok sora következik, olyan " aztcsinálunkamihezkedvünkvan" hét következik.

Kb. karácsony óta várjuk ezt az egy hetet ami csak a miénk négyesben, nem megyünk nagyikhoz, nem várunk vendéget és mi sem megyünk :-)
Blog olvasóink! Bejegyzésben sem fogok sziporkázni DE jövök ..... hamarosan!

Csodaszép napokat nektek is !

Julie

Néha lent máskor fent, avagy minden felhő mögött süt a nap

Az elmúlt 2-3 hétben volt sok-sok aggódni valóm.....hol magamért, hol anyukámért .
Szép lassan minden megoldódott és mindennek jó kimenetele lett...:-)

Tegnap szép napunk volt , kisebbik gyermekemhez utaztam a velencei edző táborba ahol 3 órás kőkemény vizsga keretében sikeres kyokushin karate öv vizsgát tett. Nem részletezném milyen fokozat és milyen színű övet kap mert NEM ez a lényeg!! Az az út a fontos amit immáron majdnem 2 éve bejár , ahol folyamatosan önmagát formálja , magával harcol , a finom lelkével hadakozik mert ha tetszik ha nem itt harcolnia kell....Nem könnyű neki és nekem sem. Még mindig minden vizsgán, versenyen a gyomromban egy kis gombóccal nézem  őt végig. Még nekem is van mit alakulnom....

De jó úton halad és nagyon büszke vagyok rá!!!!

Az időjárás nagyon kegyes volt hozzájuk mert tegnap egész nap esett az eső és jócskán le is hűlt a levegő . A vizsga egy iskola torna termében volt ahol az ajtókat becsukták és egy darab ablak sem volt nyitva:-(

Ja és csodaszép naplementében indultam hazafelé........szóval volt minek örülnöm:-)

Ma délután érkezik haza és valami finom ebédet kellene főznöm...


Julie

Mai rózsaszín hangulatom

Ez csak egy  röpke szösszenet lesz. Polcon volt egy rózsaszín gyertya + rátettem egy már meglévő gyertya tartóra + a kertben virágzik a rózsa és néhány mezei virág =

            Julie                                                                                                                                                                  

Ribizlis clafoutis

Néhány éve anyukám barátnője küldött nekem 5-6 tő ribizli bokrocskát amit elültettünk és éppen annyi termést hoz , hogy egy azaz egyetlen egy alkalommal süssek belőle valamit.
Ma délelőtt " leszüreteltem " , megszabadítottam a zöldektől, bogaraktól, fűtől vagyis kb. ötször átöblítettem mire tiszta lett a termés:-)

A pités tálamat kivajaztam és kiliszteztem majd beleszórtam a ribizlit.
Hozzáfogtam a tésztához. Egy tálba öntöttem ezeket : 10 dkg porcukor, 3 tojás, 1 csomag vaníliás cukor, 15 dkg liszt, 2,5 dl tej, 1 kis pohár natúr joghurt, pici só. Elkevertem és palacsinta tészta állagú lett. Közben előmelegítettem a sütőt 180 fokra. A tésztát ráöntöttem a ribizlire.
Kb. 30-35 percig sütöttem és mikor már nem volt olyan forró meghintettem porcukorral és muszáj volt megkóstolni.

Nagyon finom lett. Évekkel ezelőtt már  megsütöttem cseresznyéből és meggyből  azokkal is csodás!
Ez egy francia eredetű recept , egészségesnek is mondható mert nem sok liszt kell hozzá. Valószínű, hogy eperrel, málnával vagy áfonyával is mennyei lehet:-) vagy, vagy, vagy........

Julie

Tiramisu imádlak!

Én 2 féle embert ismerek: aki szereti a tiramisut és aki nem. Ez olyasmi, mint a ruccola azt is valaki vagy szereti vagy nem. Jajj de imádom ezt a csodaszép  formájú zöld levélkét is ( de erről a szenvedélyemről majd máskor ) , most maradnék a témánál.
Jó sok évvel ezelőttig nem is készítettem itthon mert fene sem tudja miért de azt gondoltam róla, hogy nagyon bonyolult az elkészítése. Na ez nem igaz! És másnak az elkészítésével is voltam már így, hogy azt hittem nagyon kacifántos meg nehéz és én úgy sem tudom megcsinálni , közben szerintem  éppen ezek a dolgok a legkönnyebbek. És ez fordítva is igaz.....mert amiről azt hittem, hogy a kisujjamból kirázva elsőre elkészítem az biztosan félresiklott és nem sikerült úgy ,ahogyan szerettem volna.
Volt itthon egy fél kilós mascarpone sajtom és már csak pár napja volt a szavatossági idejének lejártáig úgyhogy el volt döntve a sorsa. Kellett még hozzá majdnem fél kiló baba piskóta , 6 db tojás, 2-3 dl erős fekete kávé, 2-3 evő kanál rum,  15 dkg barna cukor ( nem kötelező a barna, nekem ez van itthon és a mennyiségből én lefaragtam, bőven elég ennyi ) .
Először is lefőztem jó erős kávét , beleöntöttem a rumot és hagytam hűlni.
A tojások fehérjét picike sóval kemény habbá vertem , persze géppel . Itt megjegyzem, hogy csak teljesen zsír mentes tálban szintén zsír mentes keverő lapátokkal lehet jó habot elérni. A tojások sárgáját kikevertem a cukorral turmix gép segítségével. Ez utóbbiba belekevertem a mascarponét majd a fehérjét is.
Egy hosszúkás jénai tálnak az aljára elkezdtem sorba rakni a kávéban megfürdetett piskótákat (csak egy pillanatra forgattam bele, hogy ne essen szét ) erre a rétegre rátettem a krém felét majd kakaóval megszórtam ( jó fekete, jó keserű ) . Megismételtem a piskóta és a krém terítését és a tetejére újból jó sok kakaót szórtam szita segítségével , hogy ne legyenek benne puklik, hanem szép egységes legyen
a teteje.

Irány a hűtő  és kb. 6-7 óra után vágtuk fel de a legjobb szerintem 24 óra elmúltával.

Julie

Terasz : a visszaszámlálás elindult

Itt említettem, hogy teraszt építünk. Már majdnem kész! Hétvége óta csiszolunk, minden tele van faporral. Nem egy jó munka ez, amellett, hogy rettenetesen piszkos, még hangos is. Persze ahhoz, hogy igazán szép legyen, alaposan kell csiszolni, és közel 40 négyzetmétert alaposan csiszolni... Nos, nem ez a kedvenc munkánk, de lassan végre vége!
Kedvelem az ilyen volt, ilyen lett képeket nézegetni. Valami ilyesmit szerettem volna a terasszal is bemutatni. Bár az ilyen volt állapot már a munkamenet alatt készült. Itt már kitakarítottuk a kertet. Mindenhol kezelhetetlenül összevissza burjánzó bokrok és növények voltak. Vagyis dzsumbuj... / ezt a szót azt hiszem most írtam le életemben először:) /
Tehát a dzsumbujt kiszedtük, kiástuk, lefedtük geotextillel a leendő terasz alatti részt
/ez az anyag nem engedi át a gazt / majd az egészet kulé kaviccsal szórtuk be. Ez az állapot látható itt, plusz a lebetonozott tartóoszlopok.

2 hónapja

Majd elkészült a tartószerkezet. Azután a legnagyobb, legidőigényesebb munka, a -darabonként kb 40kg-os- tölgyfa deszkák egymáshoz illesztése, szabása, csiszolása. Az én kedvesem amúgy is szereti a szép munkát, na ezzel elbabrált vagy 1 hónapig...
Amikor végre-valahára elkészült lerakta, lefúrta, összegyalulta, mert nem ám egyforma vastagságúak a deszkák!
Utána jött a csiszolás, amivel kezdtem a bejegyzést.

Itt frissen kezelve. Szép egyenletes lett a színe, mire megszáradt:)

Még  pár nap, és kész a másik fele is:). Bár annyira koszos lett a fal a munkálatok miatt, hogy meszelnünk is kell. Plusz a korlátot is át kéne festeni még egyszer...  no és a kerthez még hozzá sem nyúltunk...
Mikor vidékre költöztünk mindenki mondta, hogy a ház körüli munkának sosincs vége. Én akkor lakásban élve ezt nem hittem el, és nem éreztem át.
Most már tudom, miről beszéltek más -házban élő- emberek........

Julia

Pavlova torta, avagy a tojásfehérje hasznosítása

Rendhagyóan egy képpel kezdek, mert magáért beszél:

ugye, ugye?

Most jöhet a szöveg...Hétvégére megmaradt tojásfehérje. Szerintem ez a torta az egyik legjobb mód a hasznosítására. Az elkészítése nagyon egyszerű, egyedül a hab másfél órás sütése tűnhet soknak, de az is megéri...
Nálunk nagyon bejött, eszméletlenül jó desszert:)

Az alaphoz kell: 6 tojásfehérje, só /icipici/, 6 evőkanál porcukor, 1 kiskanál ecet, 1 evőkanál étkezési keményítő.
A tojásfehérjéket felvertem a sóval, mikor már olyan majdnem jó, elkezdtem belekeverni a porcukrot kanalanként. Ha már kemény, mehet bele az ecet, és a keményítő. Vertem még pár percig, amíg olyan lett, hogy majdnem megkötött:)
A sütőt előmelegítettem 150 fokra / most mellőztem a légkeverést /. A tojáshabot egy sütőpapírra halmoztam, kerek / kb 20 cm-es / formát próbáltam belőle készíteni, és betoltam a sütőbe. Nekem ez a szépség másfél órát töltött bent, kb félidőnél levettem a hőfokot 120-ra. Ami fontos, hogy nem szabad magasabb hőfokon hirtelen sütni, inkább szárítani kell lassan, hogy a széle ropogós legyen, a belseje pedig ne maradjon ragacsos. Javasolt sütés közben nézegetni / de csak kívülről kukucskálni / mert minden sütő más ugye...
Ha letelt az idő, hagyni kell a sütőben kihűlni, én nem nyitottam ki az ajtaját kb 30 percig.
Ezután már megy minden, mint a karika csapás. 250 ml tejszínt felvertem 2-3 evőkanál porcukorral, és 1 kiskanál habfixálóval. Lehet bele igény szerint gyümölcsöt is keverni.
Rápúpoztam a megsült fehérje habra, majd jöhetnek a bogyók.
A ribizli tökéletes volt rá, az édes mellett a savanykás. hmmmm.......
Szerettük nagyon. Könnyen lehet vágni, és másnap is finom. Szeressétek Ti is, mert megérdemli...

Julia

A nagy csirketeszt

Jöjjenek a falusi csirkék... Lesznek falusi libák is, de előbb a csirke. Ha valaki kíváncsi, hogy megéri-e otthon csirkét tartani, most megkapja a választ!
Szüleim nyugdíjas korukra állattenyésztésbe fogtak. Oka volt a boltban kapható hús minősége, ára, valamint hogy valamivel eltöltsék az időt, és ne egymást szekálják... na jó, ez csak vicc:)
2 hetes csirkéket vételeztek 40 darabot / valamint libákat, kacsákat / de én most csak a csirkéket számolom.
Kis munkával elkerítettek a kertből egy kb 200nm-es területet, és ott szaladgáltak a kicsi csirkék a gyerekek nagy örömére.
És most jöjjenek az adatok: jópofa állatkákat minimum napi 2x kellett etetni. Szemes magokat fogyasztottak / kukorica, búza, rozs / kisebb korukban ezeket darálva.
Vizet ittak, és édesapám megjutalmazta őket ezeken felül még vízben oldódó vitaminnal.
Amúgy pedig legelték a füvet egész nap:)

Csirkécskék 3 hónap alatt úgy megnőttek, hogy szüleim idejét látták a vágásnak.
Én nem voltam ott, nekem az ilyen nem való...ebbe ne menjünk bele, mert azóta is sajnálom szegénykéket.
3 ember végezte eme munkát, 5 óra alatt. Az 5 óra elteltével 40 csirkécske a fagyasztóban pihent feldolgozva.
Átlag 1.7 kg lett darabonként a súlyuk. Ebbe nem tartozik bele a belsőség, és a láb.
Mivel szüleim kíváncsiak voltak, mennyire éri meg ez az egész történet, a kezdetektől jegyzetelték a kiadásokat. Összesen 30 ezer forintot költöttek a 40 csirkére mindent beleértve.
Gyors számolgatás után 441 ft/kg a végeredmény!
Megnéztem a héten pár üzletben az egész csirke árát, átlag 700 ft/kg.
Tehát anyagiakban így néz ki. Lehet mondani, hogy persze a rá fordított idő... de akkor is. Legalább tudjuk mit eszünk, finom, a színe nagyon szép sárga, na és a szülők sem unatkoznak:)

Julia



milyen édesen sütik a csirkét, ugye?:)



Zabos kekszecskék...

Valamelyik nap egy eseményre sütni szerettem volna ahol  sok-sok gyerkőc volt...
Mivel általában muffint vittem idáig a gyerekek nagy örömére most nem  ezt szerettem volna .
Eszembe jutott, hogy az én srácaim nagyon szeretik a zab kekszet , hát rá esett a választásom.
Mindenem volt hozzá itthon.

Ez az alap receptje: ( sok -sok receptből gyúrtam össze az enyémet , mert mindegyikkel volt valami bajom és végül nekünk ez vált be ).
20 dkg zabpehely, 25 dkg finomliszt, 2 kávéskanál őrölt fahéj, 5 evőkanál barna cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 csipet só, 20 dkg vaj, 4 evőkanál nem túl édes méz, némi tej de csak akkor ha túl darabos lenne a massza. Ízlés szerint ha szeretitek a mazsolát, kókusz reszelék 1-2 maroknyit,  még egy kis mézes süti fűszer keveréket is szoktam hozzátenni valamint 1-2 db almát reszelve.
Olyan egyszerű az egész....először a száraz dolgokat összekeverem aztán a mézet és ha kell a tejet adom hozzá. Ragacsos maszlag lesz belőle, vizes  evőkanállal kis halmokat teszek a sütőpapírral kibélelt tepsire és végül a kanál segítségével lelapítom a halmokat , többé-kevésbé kerek formájúakra.
Előmelegített sütőben 175 fokon 10-12 perc alatt aranybarnára sütöm őket.

Ilyen szép lett...A kedvenc teás poharam kíséretében:)

És akkor nem maradt más hátra mint, hogy csomagoljam őket az eseményre persze azért itthon is hagytam pár darabot:-)) Tejjel, kakaóval, teával, kávéval meg csak úgy elrágcsálni is nagyon finom.
Próbáljátok ki!

Julie

Thomas torta

Írtam már a torták iránti szenvedélyemről itt. A héten kapóra is jött, hogy barátnőm barátnője szeretett volna egy tortát 6 éves kisfia szülinapjára. A kérés az volt, hogy legyen Thomas-os.
Még nem sütöttem ilyet, így előtte megtervezgettem. Eredetileg lett volna alagút is, de idő hiány miatt elmaradt... Az alapja jó csokis csokitorta, csokikrémmel. Fincsi...

Megígértem, hogy leírom a fondant receptjét. Én kiskuktáét használom, nekem nagyon bejött.
Nem is részletezem, mert ha rákattintotok a linkre, képekkel illusztrálva megtekinthetitek, hogyan készül.
Ételfestékkel színeztem. Amikor elkezdtem tortákat díszíteni, még a szupermarketben kapható folyékonnyal készítettem, de nagyon nehéz vele dolgozni. Most por állagú van, amit a neten rendeltem, de még ez sem tökéletes.

készül a fondant

a színezés folyamata...

Átgyúrás után kinyújtás, és mehet a tortára. Külön megcsináltam a két emeletet, majd összeraktam. Ez nem egy súlyos torta, ez alá nem tettem támasztékot, de ha nehezebb az emelet, az alsó tortába Kit Kat csokikat szoktam beszúrni.
Thomast ugyancsak fondantból formáztam, bár ez a második, mert az elsőt balgán ott felejtettem az étkező asztalon. Kisbabám pedig azt gondolta jó móka szétnyomni...Neki tetszett is:)
Összeillesztés után olvasztott étcsokiból nyomtam rá a síneket és színeztem ki az alagutat.

A végtelenbe, és tovább:)

Tetszett nagyon az ünnepeltnek, végül is a cél teljesítve... Ha van időm, sokkal szebbre-jobbra lehetett volna még, csak hát az a fránya idő hiány.......

Julia

Vidám dekoráció

Nagyon szeretem a gyerekrajzokat. Kedvesek, vidámak. Legszívesebben kitapétáznék velük egy egész szobát, bár az már lehet, hogy inkább ijesztő lenne...:)
Inkább maradunk a "kulturált mennyiségnél".
Nálunk a gyerekek szeretnek rajzolni, így nem okozott gondot, mikor megkértem őket, hogy alkossanak valami szépségeset a falra. Ezek között van saját, barát, és rokon gyerkőc rajza is.
Az előszobában kaptak helyet, így mikor belépünk a házba, rögtön szembetaláljuk magunkat a vidámsággal.
Volt már olyan, hogy morcosan értem haza, de belépve mosolyt csaltak az arcomra...
A kereteket az IKEA-ban vettük pár száz forintért. Ez a sok szín már nem bírna el egy színes falat, / bár parasztházban szerintünk amúgy sem mutat igazán jól  / így lágy krém színűre festettük.




Van a keretek között egy kakukk tojás,
 ami kézi készítésű

Julia

Vacsoracsata családok közt.....

Biztosan emlékeztek a néhány éve valamelyik kereskedelmi tv-n futó több részes sorozatra amikor "celebek" főztek-versengtek egymással ki tud finomabbat főzni és szórakoztatni. Megjegyzem nem voltunk függők, nem néztük csak tudtuk , hogy megy egy ilyen műsor de az ötlet tényleg jó volt...

Mi akkoriban fellángoltunk ezen az ötleten és egy baráti vacsorán nálunk ( éppen Márton napi lakomát rendeztünk ) elhatároztuk mi is megcsináljuk!
Akkor 5 család  részvételével elkezdtük kitalálni a saját " szabályainkat "majd lediktáltuk az egyik kiskorúnak aki oly szorgalmasan írogatta. Közben nagyon sokat nevettünk.

A mai napig meg van ez a játék szabály, azt hiszem Julia átvittem amikor Ti főztetek, ugye?

A leglényegesebb pontok voltak, hogy nem lehet ételt rendelni, nem főzhet más helyettünk, a műsort is a családnak kell adnia, nem hívható külsős előadó.
Az ötlet kitalálása emlékeim szerint  kb. 2,5 éve történt és az első család tavaly ősszel nyitotta meg a versenyt. Szóval nem  egy pörgős kis játék és még így is várunk 2 finom gasztro eseményre..... Halljátok, olvassátok további versenyző családok????? Nevezzük magunkat sorrendben az abc nagybetűivel. Szóval " A " család asszonya aki blog társam Julia az olasz konyhával örvendeztetett meg minket . Íme a menüje : minestrone leves, marhahúsos lasagne házi tésztából, Gennaro salátája, sült ricottával, desszertként semifreddo rizzsel .  Jujj de jó volt, összefut a nyál a számban.....Műsorként egy csuda vicces 50-60-as évek béli olasz dalra családi sor táncos mókát láthattunk:-) Még a legkisebbet is megtáncoltatták:-)
Pár hétre rá "B" család vagyis én Julie rántottam össze a társaságot. Sokat nem gondolkodtunk mert a magyaros ételekre, vendéglátásra helyeztük a hangsúlyt ezt már az elején tudtuk, hogy ha az első nem ezt főzi akkor mi megtesszük. Voltak nehézségek amikor már az esemény előtt 5 nappal nem kaptam és nem is kecsegtettek sikerrel a rendelést illetően a hentesek sehol a környéken mert, hogy liba combokat kerestem ezerrel. Végül drága férjem egy bp-i piacon rendelt, fizetett, hozott!!
Szóval előételként mangalica kolbászkákat kínáltunk friss kenyérrel, lila hagymával. Leveskében liba aprólék bugyogott rengeteg zöldséggel, tésztával. ( azóta is örülök, hogy Anyósom  hatalmas, piros retro lábasában főzhettem meg ), fő ételként porhanyós liba combot tálaltam hagymás tört burgonyával és lila káposztával. A desszertet édes férjem készített , ebben ő profi a javából: sütő tökös-mákos és túrós rétest sütött. Nyammmm. Amikor megérkeztek versenyző társaink egy hangulatos magyar nótára megpörgettük őket és csak utána ehettek:-)

 Műsorként családilag elénekeltük barátainknak  Máté Péter: Azért vannak a jó barátok c. dalát, könnyeimmel küszködve közben. Ezután mindenki énekelhetett kedve szerint a házi barkácsolású karaoke pultnál. Úgy emlékszem a "Mizú" kb. 10 alkalommal ment, a kiskorúak valahogyan mindig ezt kérték, és Adele: Rolling in the deep dalától berekedtem:-) Remélem mindenkit lenyűgöztünk minden szempontból mert nagyon lelkesen készültünk....
Idén március elején "C" család a roma konyhával és hangulatával lepett meg minket. Egy prímás bácsi húzta a talpalávalót ahogyan beléptünk ( kkkhhhhmmm, külsős előadó....ajjjaj )  és iszonyú jó hangulat várt minket . A ház asszonya Margitnak a ház ura pedig Gusztinak volt öltözve :-)) Csúcs!
Volt  töltött káposzta, 2 féle krumpli köret  az egyik tejszínes volt a másik szalonnás-hagymás roma krumpli / gánica /, sült csirke és kacsa, házi krémes, és kráter süti. De finoman főztél Márrrrgittom:-) Jaj és persze pálinka.....

Éééééheeesss vagyok!!

" D" család és "E" család ti mikor főztök??? Nagyon várom már......

Julie